Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

4,98 Âz országgyűlés képviselőházának 15A. ülése 1H0 november 18-án, hétfőn: Kérdés ez annak ellenére, hogy a bauxit megvan. Ismételten hangsúlyozom, hogy az iparosodás kérdése nem pár excellence a nyersanyaghelyben való meglétének kérdése, hanem a nyersanyag feldolgozási lehetőségéből folyik. Tehát megvan nekem a lehetőségem alumíniumot termelni exportra, ha az itt kitermelt bauxit ércet a többi országokkal szemben racionálisan, versenyképesen fel tudom dolgozni és külföldre eladni. Ahhoz viszont, hogy én alumíniumot gyártsak bauxitból, tudvalevőleg elektromos energia, szükséges, amelyben mi nem bővelkedünk. Más országokban, például Svájcfcan, Németországban, az északi államokban, Norvégiában és Svédországban, bár azok nem lelőhelyei a bauxitnak, vagy legalább is ott rendkívül kicsi mennyiségben fordul elő a bauxit, nem úgy, mint nálunk s importőrei ennek a cikknek, de mert ott megvan a feldolgozáshoz szükséges elektromos energia, ilymódon természetesen ezek az iparok függetlenül a nyersanyagtól, ezeken a helyeken, ezekben az országokban kifejlődtek, világosan következik tehát ebből minden technikus ember előtt, hogy nálunk Ajkán az előadó úr által bejelentett aluminiumüzem létesítése nem racionális, Vájjon megoldása-e ez az előttünk álló iparosodási problémának? Mi történik? Először is szenet exportálok, amihői magamnak is kevés van és másodszor rá fogok fizetni az exportra olyan Összegekkel, amelyeket egyéb irányban jobban tudok felhasználni. Ha tehát én mégis akarok foglalkozni ezzel, akkor először meg íkell teremtenem a racionális előállítás lehetőségét, ez annyit jelent, hogy sorrendben először megépítem a szükséges vízierőtelepeket és ha azok megépültek, akkor melléjük fogom építeni a bauxitfeldolgozó, aluminiumgyártó üzemet az esetben, ha az ott termett áru egységára tényleg- olyan, hogy lehetővé teszi nekem a versenyt a külföldön előállított áruval. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon ) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Ezzel be is zárom felszólalásomat. Bezárom azzal, hogy abból, ami itt a kereskedelmi tárcával kapcsolatban elhangzott, azt látjuk, hogy gazdaságpolitikánkban a tervszerűtlenség és a programmnélküliség uralkodik. Voltam bátor ezekre rámutatni annál az árpolitikánál is, amelynek felügyelete végső fokon mégis csak a kereskedelemügyi miniszter úr hatáskörébe tartozik. Amit itt nem látunk, az a szervezet, amely szervezet nélkül, nem győzöm eléggé ismételni és fogom még ismételni, elképzelhetetlen a vezetés. Még inkább nehezményezem, hogy nem látunk fiatalos lendületet, azt a 'mindent mozgató életkedvet és erőt, amely az úji Európát legjobban fogja jellemezni, összegezve az elmondottakat, abból, amit látok és ami rossz s abból, amit nem látok, ami hiányzik, csak az lehet a konklúzióm, hogy a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! örömmel hallottam kormánypárti oldalról is, azonkívül Kunder képviselőtársamtól és előzőleg Grub er képviselőtársamtól is, hogy állást foglaltakba magyar ipar mellett. Ez az állásfoglalás azért nagyon fontos különösen a két utóbbi részéről, mert Kunder képviselőtársunkról bizonyos körök már miniszter korában iparellenes tendenciákat hangoztattak, a nyilaskeresztes pártról pedig a közvéleményben terjed vagy terjesztenek (Felkiáltások a szélsőbaloMaloní Zsidók!) olyan tendenciát, hogy a magyar ipar leépítése az egyik célkitűzésük. (Szöllősi Jenő: A képviselői úr is mondta a bizottságban!) Én nem azt mondtam, hogy ez a nyilaskeresztes párt cél;a, csak azt. hogy a közvéleményben ilyen hangok vannak. (Szöllősi Jenő: Sőt kint a vidéken is mondta!) Én a magyar ipar mellett foglaltam állást és foglalok állást most is. Éppen ezért hallom örömmel, hangsúlyozom, hogy kormánypárti és ellenzéki oldalon egyformán valamennyien egy véleményen vagyunk abban a tekintetben, hogy a magyar iparra feltétlenül szükség van, mint ahogy ezt mindegyik szónok hangsúlyozta. Szükség van azért, mert a magyar, népességet nem lehet eltartani ipar nélkül, sőt az ipar fejlesztése nélkül. Amint nem akartuk a múltban és helytelenítettük is, hogy kivándoroltak a mezőgazdasági munkások, éppoly helytelen volna olyan politika is, amely az ipar visszafejlesztésével kényszerítené a magyar szakmunkásság tízezreit arra, hogy kénytelenek legyenek kivándorolni. De nagyon helyesen mondta Kunder képviselőtársam, szükség van katonapolitikai szempontból is a magyar ipar fenntartására és fejlesztésére. Igaza van abban is Kunder igen t. képviselőtársamnak, hogy akár tetszik, akár nem, elérkeztünk az irányított gazdálkodás korába. Az irányított gazdálkodás nem kötött gazdálkodást jelent elsősorban, hanem tervszerűséget. Feltétlenül szükséges kiépíteni azokat a szerveket, amelyek ezt a tervszerű irányítást elvégzik a jövendőben. Abban bizonyos vagyok, hogy a magyar iparra a háború után még nagyobb feladatok várnak, mint most, mert hiszen a világ, illetőleg Európa iparának nagyrészét a háború, ha sokáig tart, jórészt tönkreteszi a. hadviselő nagy államokban, tehát a felépítés korában feltétlenül szükség lesz és nagy szerep vár azoknak az országoknak az iparára, amelyek a háborúban nem vettek részt, tehát iparukat meg tndták érintetlenül őrizni. Az irányított gazdálkodásnak egyik nagyon fontos tétele, — csak Magyarországon fontos ma már — hogy az ipar vezetését ki kell venni — a legfőbb vezetést értem — azokból a kezekből, amelyekben ma van. Nem tudok túlságosan örülni annak, hogy a kis kocsmákat kiveszik és kivettük már a zsidók kezéből, ugyanakkor pedig a magyar iparnak legfőbb irányítása azok kezében van. akik világnézetileg nagyon messze vannak tőlünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanezek állanak a magyar iparvállalatokat irányító, patrónizáló nagy pénzintézetek élén is. Arról lehetne külöh beszélni, szerenesés állapot-e, vagy sem, hogy a magyar bankok egyúttal a legnagyobb ipari vállalkozók is. Nekem feltétlenül az a véleményem, hogy Magyarországon a hitelszervezetek eltértek az eredeti hivatásuktól. Nem azt végzik, amit végezniök kell, hanem áttértek egy másik munkaterületre, amely feltétlenül veszedelmes. Veszedelmes magasabb politikai szempontokból is, mert nemcsaka pénzügy, hanem a pénznek felhasználása az iparban is egyesek, gazdasági hatalmasságok kezébe került, akik legalább is a múltban — most általánosságban beszélek — igen sok orszáerban annyira magasra jutottak, hogy a nolitika titkos irányítása is kezükbe került éppen a gazdasági hatalom révén. , :-...„., Én azonban ezzel .a bizonyos^ őrségváltással önmagában nem tudok megelégedett lenni, ha nem látom azt, hogy a azemélycsere egyűt-