Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

36 'Àz országgyűlés hépviselőházá-nak 137. ülése 19^0 október 9-én, szerdán. Szeder János jegyző (olvassa): »Válasz Ma- j tolcsy Mátyás országgyűlési képviselő úrnak néhai gróf Esterházy Ferenc köztartozásainak behajtása tárgyában előterjesztett interpellációjára. A t. interpelláló képviselő úr kifogás tárgyává tette, hogy a néhai gróf Esterházy Ferenc terhén fennálló 4 millió pengő összegű köztartozás behajtását a pénzügyi hatóság elmulasztotta s emiatt a tartozás ezidőszerint behajthatatlan. Az interpellációra Válaszomat a következőkben van szerencsém megadni: Néhai gróf Esterházy Ferencnek és örököseinek összes együttesen kezelt közadó-hátraléka ézidőszerint 1,541.389 P. Ebben a hátralékban azonban bennfog] altatik a szénjogok vételára fejében befolyt öszszegék után egyszersmindenkorra kivetett, tehát nem évenkint visszatérő 924.000 P. olyan adó, amely még nincs jogerősen megállapítva s a közigazgatási bíróság döntése alatt áll. A valóságos adóhátralék tehát 617.389 P. Elő van írva ezenkívül gróf Esterházy terhére 1,358.554 P beruházási hozzájárulás. Ebből még nem esedékes, tehát nem is követelhető 1,210.488 P. A már esedékessé vált és befizetendő beruházási hozzájárulás összege 148.066 P. Erre a tartozásra nevezett befizetést nem • teljesített. A képviselő úr által említett 4 millió pengővel szemben a valóságos és behajtandó hátralék tehát adóban 617.389 P, beruházási hozzájárulásban 148.066 P, együtt 765.455 P. Téves adatokat terjesztett elő tehát a t. képviselő úr interpellációjában és annak indokolásában, mert ha a vitássá tett, s a közigazgatási bíróság döntése alatt álló adóknak teljes összegét vennők számításba, a hátralék még abban az esetben sem több 1*7 millió pengőnél. Ez a tartozás kellőképpen biztosítva van. A behajtó közegek ugyanis már 1939-ben lefoglalták az uradalom összes ingóságait, azonkívül le van tiltva az uradalom kb. évi 400.000 P terrágium követelése is, a közigazgatási bizottság pedig a pénzügyigazgatóság előterjesztésére az 1939. év november havában a hitbizomány, valamint az özv. gróf Esterházy Ferenené tulajdonát képezői ingatlanok haszonélvezetére is elrendelte a végrehajtást. Ezek szerint az adóhatóságok, illetőleg a behajtó közegek a vonatkozó törvényes rendelkezésekben előírt kötelezettségeiket teljesítették, s nem lehet azt állítani, hogy a behajtást elmulasztották. A gazdaság továbbfolytatása céljaira ax uradalom részére csak haszonbér követelései hagyattak meg. Tájékoztatásul közlöm azt is, hogy az uradalom köztartozásait az 1938. évig pontosan fizette, csak ettől az időtől kezdve vannak hátralékok. Ami a képviselő úr által említett állítólagos adóeltitkolást és adócsalást illeti, erre vonatkozólag közlöm a következőket: Néhai gróf Esterházy Ferenc hitbizományi birtokos eladta a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnak 54,600.000 mázsa ásványszén kitermelési jogát 1,858.300 pengőért. A kitermelési jog 12 évre és 4 hónapra szól, A pénzügyi hatóság a szénkitermelési jogélte ner tekét jövedelemnek minősítette s azt adó alá vonta. Az adózónak ezzel szemben az a jogi álláspontja, hogy a hitbizomány ezzel az eladással vagyonának egy részét értékesítette, s ennélfogva az ellenérték adóköteles jövedelemnek nem minősíthető, azért arról adóbevallást sem kell adnia. Az ezen kérdés körül forgó jogi vita eldöntve még nincsen, s jelenleg a Köí igazgatási Bíróság elbírálása alatt áll. A képviselő úr azt állítja, hogy a kisebb adózókkal szemben a behajtási eljárás sokkal könyörtelenebb, mint gróf Esterházyval szemben. Állításának az alátámasztására hivatkozott Laczkó Pál és Szabó Pál kókai lakosok köztartozásainak a behajtására. Erre vonatkozólag közlöm, hogy a behajtás idejében Laczkó János terhén 10 évi, Szabó Pál terhén pedig 5 évi előírásnak megfelelő adóhátralék állott fenn. Abból tehát, hogy ilyen régi hátralékok miatt nevezettek ellen végrehajtást vezettek, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a végrehajás részrehajló, sőt ellenkezőleg ez az eset azt mutatja, hogy a kisemberekkel szemben talán túlságosan is enyhén jártak el s az tette lehetővé 5, illetve 10 évi adóhátraléknak a felszaporodását. A t. képviselő úr azt is állítja, hogy gróf Esterházy Móric Mikecz Ödönnel együtt nálam járt és nevezettek olyan ajánlatot tettek, hogy r.éhai gróf Esterházy Ferenc terhén fennálló köztartozások felerészének befizetése ellenében a másik felerész töröltessék. A t. képviselő úrnak ez az értesülése is tévedésen alapul, mert gróf Esterházy Móric hitbizományi gondnok és Mikecz Ödön, a kiskorú hitbizományi birtokos eseti gondnoka a vezetésem alatt álló pénzügyminisztériumban az uradalom ügyésze által összeállított kibontakozási terveket ismertették, amelyeket alkalmasnak vélnek arra, hogy a néhai gróf Esterházy Ferenc terhén fennálló — részben az előre 12 évre kézhez vett terrágium után egyszerre kivetett s jelenleg a Közigazgatási Bíróságnál elbírálás alatt álló, nem jogerős adókból származó — közadótartozásokat minél előbb rendezni lehessen. Budapest, 1940. évi július hó 3-án. ReményiSchneller Lajos s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a pénzügyminiszter úrnak Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációjára adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. ';• ; Következik a pénzügyminiszter úr válasza Tóth János képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »A m. kir. pénzügyminiszter válasza Tóth János országgyűlési képviselőnek a képviselőház 1940. évi június hó 12-én tartott ülésén a kókai községi szeszfőzdével kapcsolatban fennálló visszaélések tárgyában előterjesztett interpellációjára. A Kóka községi szeszfőzde ellen az a panasz merült fel, hogy nem termelők részére is főztek mérsékelt egyedárusági árkülönbözet mellett pálinkát, továbbá hogy az egyes termelők anyagából előállított pálinkának 18 literen felüli részét az üzletvezető jogtalanul visszatartotta. *' A panaszban foglaltakat megvizsgáltam, de a vizsgálat során nem merült fel semmi adat arranézve, hogy a kókai bor- és gyümölcsszeszfőzdében mérsékelt egyedárusági árkülönbözet fizetése mellett arra nem igényjogosultak pálinkát főztek volna, vagy hogy az üzletvezető a termelők részére járó pálinkát jogtalanul visszatartotta volna. Ennélfogva a szeszfőzde vagy annak üzletvezetője