Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyíUés képviselőházának léé, óhajtom itt nyersanyaghelyzetünket részletesen ismertetni, de tudjuk, hogy ez nem csupán a honvédelem, nem csupán a közgazdaság fenntartása szempontjából fontos, hanem szociális szempontokból is, mert ha nincsen nyersanyag, akkor leállanak a gyárak, óriási tömegek kapcsolódnak ki a foglalkozásukból, ami dialektikusan visszahatással kell hogy legyen az egész termelésre és nemzeti létünkre. Ezért tartom én jelenleg az ország legnagyobb problémájának a nyersanyagkérdést. S agyon sajnálom, hogy erről igen kevés szó esett itt, éppen azért vagyok bátor a Ház szíves figyelmet itt igénkbe venni, időm leteltéig, hogy ezzel a problémával foglalkozhassam. Természetes, ihpgy nekünk nagyon nehéz a háborút viselő államoktól hasznos cikkeket kapnunk, hiszen minden harcoló lel féltve tartogatja hadi féméit, kezdve a rézzel, a színes fémekkel, de a vasat is, amiből azonban a ttngeiyhatalmaknak van a legtöbb az egész világon Oroszország és Észak-Amerika mellett. Vasunk még volna, rezet is tuüunk kapni Jugoszláviából s magunknak is meglehetős mennyiségű rezünk van. Ami azonban a magyaroknak óriási kincsük, az a magyar földben van, a világon talán a második legnagyobb mennyiségben és ez a bauxit. A bauxit azonban hosszú évek óta kivándorol az országból, másutt dolgozzák fel és visszahozzak mint kész alumíniumot. Nagyon jól tudom, hogy mi ennek az oka. Nem akarok olcsó babérok szerzésével szemrehányást tenni, és nein is szándékozom a miniszter úrral ezen a téren vitatkozni. Jól tudom azonban, hogy a bauxitgyártás hogyan történik. Nekünk magyaroknak ehhez hiányzott először is a megfelelő szakgarnitúra, másodszor hiányzik az olcsó és bőséges ipari áram. Most legutóbb, amint hallom, jelentős lépések történtek az ipari áram előállítása terén. Azonban a külkereskedelmi szerződések is kötöttek bennünket a bauxit kiszállítására, holott Magyarország az évi több mint 600.000 tonna bauxittermelésével mondhatnám egy alumínium-állam lehetne és remélem, hogy az is lesz majd egykor, talán már nemsokára. Ez tisztán csak a rendelkezésre álló ipari áramtól függ, továbbá a szakközegektől függ, hogy a szakgarnitúra meglegyen hozzá. De még egy fontos tényező kell s ez a kriolit. Ez az ásvány tulajdonképpen nagyobb mennyiségben csak Grönlandban terem, es Grönlandot ma amerikai és angol támaszpontnak használják fel, el van vágva az anyaországtól, Dániától, a tartalékolt kriolit pedig — úgy tudom — elfogyott s nekünk az is hiányzik. De én tudom, hogy kriolit található Grönlandon kívül Oroszországban . is, Leningrád mellett, ahol eddig még fel nem használt bauxittelepek is vannak. Éppen ezért voltam bátor ismételten szorgalmazni, amikor a miniszter úrral nyersanyagproblémáinkról beszélgettem, a kriolit nevű ásványnak sürgős beszerzését. Megjegyzem, hogy van pótkriolit is, amely ugyan kevésbbé alkalmas, ha azonban hozzá tudunk jutni mindahhoz, ami a bauxit feldolgozásához szükséges, akkor mi roppant mennyiségű, több százezer tonnányi aluminiumot tudnánk előállítani és ezt az aluminiumot mi csereeszköznek is használhatnók fel egyéb hasznos, nélkülözhetetlen és nálunk meg nem lévő színes fémek s más anyagok beszerzésére. Itt hangsúlyozom hogy a legfontosabb hadifémekről van szó, így a vanádiumról, amellyel a golyók negyét edzik, hogy átüssék a páncélt, ülése ÍHÖ november ïê-én, péntekén. 47 5 a tantálról, amely a páncélt szívóssá és erőssé teszi, inig a wolframra és molibdénre ugyancsak a fegyverekhez s golyóscsapágyakhoz van szükség. Ezeket a fémeket mind megkaphatjuk hatalmas keleti szomszédainktól. En tehát éppen ezért szorgalmazom azt, hogy amiképpen a politikában hűséggel és becsületes barátsággal a tengelyhatalmak felé kell tekintenünk, viszont önvédelmi célokból, a magunk érdekében minden irányba kell tekintenünk, hogy nyersanyagot szerezzünk be, így elsősorban Kelet felé, ahonnan ezek a nyersanyagok nekünk egyrészt készpénz, sajnos, dollárfizetés mellett, másrészt rekompenzációs alapon mindenesetre rendelkezésünkre állnak. Arra kérem a miniszter urat, hogy a legsürgősebben méltóztassék intézkedni az oroszmagyar vasúti forgalom helyreállításáról is, ami, sajnos, most megnehezült, mert hiszen a lengyel sínpályákat átépítették orosz nyomtávra, amely valamivel, nem egészen egy arabzszal nagyobb, mint a mienk és így a határállomásokon majd átrakodások válnak szükségessé. Ez az oka annak, hogy nagymennyiségű fánk is rekedt odakint Lengyelországban, amit nem birunk hazahozni. A technika azonban időközben haladt; nemcsak víziúton és nemcsak vonaton lehet szállítani, hanem itt vannak a repülőgépek is. Vannak fémek és vannak más anyagok is, amelyek kibírják azt. a viteldíjat, amit a repülőgépekkel való szállítás jelent. Az oroszoknak ma már hatalmas teherszállító repülőgépeik vannak, amelyek közül némelyiknek a hasznos súlya meghaladja, a 10.000—15.000, sőt a 20.000 kilogrammot is. Ezekkel a gépekkel segítették — többszöri le» szállással — az oroszok Csankájsek hadseregét is és onnan, Kínából hozták azt, ami náluk kevés van, a nagyon ritka és értékes Wolframfémet is, amelyből mi is szeretnénk kapni, lik tehát nekik ez kifizetődött, akkor nekünk, magyaroknak is f feltétlenül meg kellene szerveznünk a légi úton való teherszállítást Oroszországba és vissza, hogy a színes, értékes, kevés helyet elfoglaló ritka fémeket megkaphass suk, így az alumínium gyártáshoz szükséges kriolitot is. Ezekben voltam bátor összefoglalni mindazokat a teendőket, amelyek a külkereskedelem terén reánk várnak. Itt még megemlítem, hogy a cél érdekébén szükséges volna a külkereskedelemnek minél gyorsabb és tökéletesebb államosítása. Ma tulajdonképpen egy felemás helyzet van. De ez összefügg a belkereskedelemmel, tehát a belkereskedelemnek mar különben folyamatba h lévő szervezésével is. (Zaj a jobboldalon ) Ha így van, nagyon örülök, ez csak örömmel tölt el. A belkereskedelemnek szerves összeköttetésben kell lennie a külkereskedelemmel, mert különben anarchia keletkezik. Újból megemlítem még, hogy nagyon kevés tengerjáró hajónk van, jóformán szállítóképtelenek vagyunk. Az hiszem, el is pusztult egfy tengerjáró amfibia-hajónk. Nem tudom eléggé sürgetni ezeknek a hajóknak építését. Midőn befejezem a beszédemét, kijelentem, hogy teljes bizalommal vagyok a miniszter úr működése iránt. Sajnálom, hogy az általános politika miatt nem fogadhatom el a költségvetést, remélem azonban, hogy mindabban, amit elmondottam, a t. Ház pártkülönbség nélkül osztozni fog. Azt hiszem, hogy a nyersanyagkérdésben valamennyien egyetértünk, mert ezzel a problémával áll vagy bukik Ma*