Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

462 Az országgyűlés képviselőházának 153, függnek ettől a kérdéstől. Egy kicsit vissza keii pillantanom és meg kell állapítanom, hogy már a háború kitörése előtti hónapokban nyilvánvaló volt, hogy a létfontosságú nyersanyagod áremelkedése, egyes államoKnak a háborúba való belekevereüése előrelátó intézkedéseket kívánnának Magyarországon is. Még a háború kitörésekor is lehetett volna pótolni nagyrészt a nyersanyagokat. J\em mondom, hogy nem történtek intézkedések, azon Dan, sajnos, ezek az intézkedések nem voltak kielégítők és itt ismét a rendszert, a bürokratikus rendszert kell hibáztatnom, mert a bürokrácia útvesztőiben a legéletrevalóbb elgondolások is olyan halasztást szenvedtek, j hogy a kívánt eredményt nem érték el. Köz- j ben egyre szűkült a blokád. A végrehajtó ha- j talom szervei 80—9t) százalékban úgy borokra- j tizálták a dolgokat, mintha a legnyugalmasabb í békeviszonyok között élnénk. Igaz, hogy jött j be nyersanyag az országba, de állítom, hogy • helyrehozhatatlan károkat szenvedett közgaz- ! daságunk a bürokratikus rendszer tehetetlen- ! sége és különösen felelőtlensége miatt. A fémés papírgyűjtés is elrendeltetett, mert hiszen ; a nyersanyag pótlásáról bizonyos anyagok, j hulladékok gyü„tésével és pótanyagok beszer- I zésével is kellett volna gondoskodni. (Palló i Imre: Az iskolás gyerekeket szólították fel.) A j hulladékgyűjtés elrendeltetett. Nagy propa- | gandát csinált neki a rádió, meg a posta, meg ; is indult a legjobb szándékkal a gyűjtés, azon- j. ban mi történt? Senki sem jött az anyag átvé- r telére addig, amíg nagyon sokan megunták és kilökték a szemétbe. Lehet, hogy ezek a sze- ! méttelepek szegény nyomorultjainak, akik ott j a szemetet kutatják, valami hasznára volt, de j nem érte el azt a célt, amelyet ez a kétségte- •' lenül helyes intézkedés elért volna akkor ha !

; helyesen szervezik meg. Ha jól tudom, a leg- | utóbbi időben már igyekeznek is ezt helyre- | hozni azáltal, hogy a házakhoz mennek a nul- • ladékért, legalább is november l-e után állító- !} lag már házhoz jönnek. Én még erről nem sze- \ reztem tudomást személyesen, de az intézkedé- i sek, úgy tudom, kint vannak. j; Az idejében való helyes intézkedések \ egyike volt a kormány részéről az árkormány- Ï bxzLosság felállítása, a konj unt urális áruzsora •! megakauályozása, a fogyasztói árszínvonal vé- g deime, a pengő vásárló erejének biztosítása, a termelés folyamatosságának és rentabilitása- \ nak átfogó gazdasági terv keretein belül «.alo jj lehetővé tétele; ez mind a helyes árpolitikától függ, A háborús időkben az árak alaxulásának l szabadjára hagyása az egész állam felbomlása- | hoz is vezethet. Annak ellenére, hogy az elgon- j! doiás nagyon jó volt, amint már az előbb is f mondottam, a kivitel nem volt ilyen jó. Ilyen j rendkívül fontos intézmény megszervezésénél a j legfontosabb a személyi összetétel, tehát költséget nem kímélve a legtapasztaltabb gazda- j. sági szakembereket kellett volna ehhez a hiva- j. tálhoz beosztani, nem egyébként igen kiválóan | könyvelő és vonalazó tisztviselőket, hanem \ akiknek az egész kereskedelmi es gazdasági élet, az egész termelési rendszer a kisujjuk- ; ban van. Ez az egy kérdés az, ahol nem lehet ; mentség, hogy nincs rá pénz, nincs rá fedezet, j mert erre minden körülmények között fedeze- i tet kellett volna találni. Az árkormánybiztossásr működésére vonat- j kozólag meg kell említenem azt az általános | panaszt, hogy az eljárásnak rendkívüli hossza- j dalmasságával és késedelmességével okoz köz- i gazdasági károkat. Ármegállapításainál, eiső, ülése ÎH0 november 15-én, péntekén. sorban a nyersanyagok beszerzési árainak engedélyezéseinél sokszor fikciókból kiindulva, megakadályozta fontos nyersanyagtételek behozatalát, amelyek azután a szándékolt áron mar nem voltak pótolhatók, iikciokból indult ki, mert aihikor már minden újságolvasó tisztában volt azzal, hogy a szigorított blokád következtében tengerentúli árut nem kaphat*

ink, csak világpiaci arakat volt hajlandó elismerni és engedélyezni, holott a balkáni piacon; ez időben, ha drágábban is, de még beszerezhetők lettek volna bizonyos áruk. Annál is inkább, mert abban az időben még »fizess és vidd« alapon lehetett nyersanyagot beszerezni, aki hamarább megvette, aki hamarább kifizette az árut, az megkapta. A késedelmesség és a merevség természetesen különböző zavarokat oko

: zott gazdasági életünkben is. Fokozták a nyersanyaghiányt, a termelésben késedelmet okoztak, a fogyasztóra nézve pedig hátrányos volt az, hogy amikor egyik vagy másik cikk gyártási vagy viszonteladói árának megállapításáról volt szó, az árukészletek átmeneuleg eltűntek. Ezáltal az ellátásban zavar következett be» egyesek árut halmoztak, még a magánháztartásokban is. (Palló imre: Az egyik zsidónak 48 kiló szalámija van a kamrában! — Jiencs Zoltán: Lefoglaljuk. Csak mondják meg a nevet! — Palló Imre: Breueréknek hívják! Megmondom!) Elismerem, hogy nem lehet mindezekért az árkormány biztosságot vádolni, mert Hiszen az ármegállapításoknál a feles számban működő bizottságoknak, tanácsoknak és vé#>ő fokon a gazdasági minisztériumnak, a minisztertanácsnak kellett volna az árkormáuybiztosságra ezt rákényszeríteni. Sajnos, ez sem történt meg és ezért már nem az árkormánybiztosság, hanem a rendszer a hibás. Hogy mindez milyen súlyos következményekkel j*a-, arra példa zsír- és szalonnaellátásunk uiui általánosan ismert állapota, amelyet épp e miatt nem kívánok részletezni, csak megáUapito-n, hogy a legnehezebb testi munkát végző munkások, a bányászok, a parasztság a magyar falvakon a legsúlyosabb nehézségekkel küzdenek a zsír- és szalonnahiány miatt. Amikor a múlt évben tengerit voltunk kénytelenek importálni, megelőzhettük volna ezt a bajt, ezt a tengerit egyszerűen a hizlalóknak kellett volna adni. Sajnos, azonban nem jutott oda teljes mértékben. Természetesen az ármegállapítások olyanok, hogy a gazdák ma nem hizlalnak, mert ráfizetnének. Ezek azok a legsúlyosabb kifogások, amelyek az árkormánybiztossággal szemben általánosan felmerülnek. Most rá kívánok térni én is a keresztény kereskedelem, illetve a magyar kereskedő helyzetére. Igen sok falusi kiskereskedővel hosszasan, személyesen értekeztem, kérdeztem, mivel magyarázzak hogy ilyen nehéz helyzetben vannak, mivel lehetne segíteni. Elsősorbau célszerű hitelpolitikával. Az önállósítási alapból egy csomó magyar ember helyezkedett el a kereskedelmi életben. Az önállósítási alap azonban csak annyit adott hogy az illető a kezdő lépéseket megtegye. Szemben álltak azonban ezek a magyar kereskedők a sok és erős zsidó nagykereskedővel és az igen erős * zsidó gyárakkal. (Palló Imre: Áruházakkal!) Természetes, hogy amikor a faluban annak a magyar kereskedőnek nem volt áruja, csodálatoskép ugyanabban a faluban a zsidó kereskedőnek mindig megvolt mindene, és ezt kizárólag központi intézkedésekkel lehet letörni. Nem kívánok részletesen foglalkozni a etró-