Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

444 Az országgyűlés képviselőházának là szatérésével ma valóban nagyon aktuális. (Helyeslés.) Meg a tűzifa kérdéséről szeretnék néhány szót szólani. Amint hallom, ezzel a kérdéssel kapcsolatban is támadások fognak elhangzani itt. de eleve leszögezem, hogy a tűzifaelíátás terén az Államvasutakat semmiféle gáncs nem érheti. Beszéltem az Államvasutak vezérigazgatójával és tudom, hogy az Államvasutak készen állanak a faszállításra, naponta ezer vágón fát tudna a vasút szállítani. Most tehát igazán a földmívelésügyi minisztériumon a sor, hogy segítsen abban, hogy az erdőkből elkerüljön a fa a vasúthoz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Most már esik az eső!) Ha esik is az eső, valamit mégis ki kellene találni arra, hogy a fa elkerüljön a vasúti állomásokra. Annak ellenére, hogy fa kevés van, annyi megás fekszik az erdőkben, hogy a szükségletet fedezni tudjuk. Itt történtek hibák, de én, mint agrárius bizonyos sajnálattal állapítom meg, hogy a hibák nem a kereskedelmi tárcánál, hanem a másik tárcánál történtek. Foglalkozni kívánok még a benzin kérdésével. Az összes kiadott jegyek közül egyedül a- benzinjegy bevezetését koronázta teljes siker. A benzinjegy kérdése nagyon okosan van megoldva, látszik, hogy nem a zöld íróasztalnál ülő emberek, hanem a praktikus élet emberei csinálták meg. Ezen a téren nincs semmi baj, minden a legnagyobb rendben megy a maga útján, nem úgy, mint a cukor jegynél és a petróleumjegynél, amellyel csupa baj van. Lehet, hogy a benzinkészleteinknél talán sok tekintetben hiányok lesznek, de én nagyon kérem a t. kereskedelemügyi miniszter urat, ne felejtse el, hogy a falunak sokkal nagyobb szüksége van a benzinre, mint a városnak, mert sokkal fontosabb az, hogy a falusi orvos autón mehessen el a beteghez, mint az, hogy egy budapesti zsidó a barátnőjével egyik kávéházból a másikba autózzon. (Derültség.) Ha feljön az a vidéki ember Budapestre, látja a sok zsidót autózni egyik kávéházból a másikba, el van keseredve, mert igaza van, amikor azt mondja, hogy »mi a falun sokszor nem tudunk orvost vagy állatorvost kapni, mert úgylátszik, a pestiek elveszik előlünk a bem zint.« Itt a fővárosban van elegendő forgalmi eszköz, van autóbusz, földalatti villamos, na lünk vidéken nincsen semmi. Nekünk falun okvetlenül életszükséglet a benzin. Arra kérem a t. kereskedelmi miniszter urat, hogyha netán a benzinben bizonyos tekintetben nehézségek lennének még, inkább vezessen be Budapesten két benzintelen napot és a falut lássa el benzinnel, mert ez sokkal fontosabb. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Jó idea!) Inkább heti két-három napon keresztül ne járjon az a sok zsidó egyik kávéházból a másikba, sétáljon gyalog, de mi, falusiak, kapjunk benzint, mert nálunk ez igazán létkérdés. (Ügy van! Ügy van!) És ha már a benzinről beszélek, rögtön rátérek az autó- és az útkérdésre. Sokat beszélünk szociális kérdésekről, egészségügyről, a tuberkulózis meggátlásának szükségességéről, de amíg a községekben nem tudjuk az utakat nortalanítani, addig ebben az országban tuberkulózis lesz. Ez a portalanítás, — jól tudom — óriási pénzekbe kerül, legalább 30— 40 millió pengőbe, de azt hiszem, hogy a jövőben ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell. (Helyeslés.) Arra kérem a t. kereskedelmi miniszter urat, hasson oda, hogy ahol most . ülése 1940 november 15-én, pénteken. bekötőutakat építenek, ezeket ne csupán a köz sógek utolsó házáig vezessék, hanem csinálják meg az egész községen keresztül is, mert lehetetlen állapot az, hogy a kövesutat megcsinálják a falu első házáig, de a faluban az út többi része valóságos sártenger. A kérdést tehát úgy kellene helyesen megoldani, hogy minden községen keresztül átvezessen a kövesút. (Helyeslés.) Ami az autóhasználatot illeti, az volna a Ív érésem, — és bocsánatot kérek, hogy hazabeszélek — hogy a vármegyei szabályrendeletet, legalább^ is Somogy megyében, méltóztassék felülvizsgálni a hivatalos autóhasználatra vonatkozóan. En nagyon örülök annak, ha köztisztviselők autót tartanak, mert ez sokkal gyor?abb minden más közlekedési eszköznél, de tiltakoznom kell az ellen, hogy a megyei hivatalos autókat külön túrákra, vadászkirándulásokra és látogatásokra használják fel. (Általános hei.neslés. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Különösen Kaposváron!) Budapesten látom a közéleti tisztesség legmagasabb fokát a minisztériumokban, nálunk lent a megyében azonban nincsen Balatonfüreden estély, vagy Fonyódon bál, a somogyi lankában nincsen vadászat, amelyen az alispáni autó nem jelenne meg. Legyünk vele tisztában, hogy ez a nép körében rossz vért szül. (Ügy van! Ügy van!) Valamiképpen rendeletben kellene kimondani, hogy a hivatalos megyei autó csakis szolgálati ügyre legyen felhasználható. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Taps a, szélsőbaloldalon.) Aki autózni akar, az autózzon a saját kocsiján. T. Ház! Ezekben óhajtottam a kereskedelmi tárcához hozzászólna. En, mint régi jobboldali ember, elismeréssel vagyok azon komolv munka iránt, amelyet a kereskedelmi minisztérium végez. Ezzel meg vagyok elégedve és egyet kérek a t. túloldaltól is: ne nehezítse meg a kereskedelmi miniszter úr munkáját, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sőt! Ha, lehet, segítjük!) n jobboldali emberek, akik keresztény kereskedelmet akarnak, inkább álljanak melléje. Bíráljuk őt, rendben van, adjunk tanácsokat, de ne nehezítsük meg a munkáját. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem nehezítjük meg!) mert ha egyszer van Magyarországon egy olyan férfiú, aki a keresztény kereskedelemért dolgozik, azt ne gátoljuk a munkájában, hanem ellenkezőleg, támogassuk.^ En bizalommal vir seltetem a kereskedelmi táraa vezetője iránt és ezért a kereskedelmi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. —- A szónokol számosan üdvözlik.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Házi (Halljuk! Halljuk!) A tárcám hatáskörébe tartozó ügyek két főcsoportra oszlanak, a kereskedelem és a közlekedés üigyeire. A jelenlegi rendkívüli viszonyok között mindkét irányú munkakörnek a jelentősége nemcsak fokozódott, hanem sok rendkí vüli feladattal is bővült. A kereskedelmi ügykör elsősorban az árszabályozással kapcsolatos teendők miatt, a közlekedési Programm pedig azért, mert az 1938 óta visszatért területeknek az ország közlekedési hálózatába való beillesztése egyrészt rendkívüli beruházásokat igényel, másrészt az adminisztrációs ügyköröknek a ki 'építését és kifejlesztését tette szükségessé. Tárcám munkaköre a kereskedelem és az áralakulás irányítása terén a háborús viszo nyok folytán megnagyobbodott és a velejáró \ felelősség is megszaporodott. (Ügy van! balfe-