Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
Az országgyűlés képviselőházának 153. idején, amikor ezt elmondottam, az embert a klerikálizmus vádjával illették, pedig nem volt benne semmi más, mint az, hogy hat napig dolgozzál, a hetedik nap Istené. A miniszter úr felfogását vallási téren is ismerem és ismerem az ő világnézeti gondolkodását. Nagyon kérem a miniszter urat, — ez pénzbe se kerül — a teljes vasárnapi munkaszünetet haladék nélkül tessék törvénybe iktatni. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Tehát a teljes vasárnapi munkaszünetet, hogy ebben az országban vallási érzésének, vallási kötelezettségének minden ember eleget tudjon tenni, (vitéz Makray Lajos: És pihenni!) és pihenni tudjon, iez a szociális rész. Adja meg a császárnak azt. ami a császáré, s az Istennek, ami az Istené. Eleget tudjon tehát tenni vallásos kötelezettségének és eleget tudjon tenni annak, hogy vasárnap erőt gyűjtsön a következő heti munkára. (Élénk helyeslés-) Erre kérem a miniszter urat. Ezek olyan követelések, amelyeknek már régen eleget kellett volna tenni. Elhiszem, hogy a sok egyéb probléma között ezKk látszólag kicsi problémák, de a magyar lelkiségre, a keresztény lelkületre erősen kiható, a jövő nevelés szempontjából pedig kiszámíthatatlan hatással bíró intézkedések, amelyek nagy megnyugvást teremtenek mindazokban, akik nem politikai keresztények, hanem hitvalló keresztényeknek vallják masrukat ebben az országban. (Ügy van! jobbfelől.) Én a miniszter urat nagyrabecsülöm, működését ismerem, de mivel az egész kormány működését szociális téren... (Mozgás a jobboldalon.) Hiába rázza a fejét l'estetics IJÓZSÍ barátom, {Derültség.) ő nekem beszélhet, hogy itt szociális téren elég gyors a tempó, hiaoa rázza a fejét akár egy évig is. Bár ne rázná mint kormánypárti, (Derültség.) bár helyeselne velünk együtt, ha itt lenne az az intézményes családvédelem, {Ügy van! a szélsőbaloldaton.) amely az elesettet felemeli, a nélkülözőt megsegíti, ha itt lenne az a földrendezési törvényjavaslat, amely földhöz juttatja mindazokat, akik ezért a földért szenvedtek, akik vérükkel és könnyükkel áztatták ezt a földet. Ha ez meglesz, én leszek a legboldogabb. A kormány külpolitikáját — mint mondottam az előbbi tárcák vitája során — és a honvédelmi tárca terén kifejtett működését a legmesszebbmenőén helyeslem, de munkáját szociális téren lassúnak tartom, és — nem akarok titkot elárulni — azt hiszem, valamenynyien lassúnak tartjuk. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ha ez megváltoznék, más volna az álláspontom, de nem lehet más az álláspontom, minthogy nem tartom megfelelőnek ezt a tempót a mai időkben, amikor nem érünk rá, amikor — mint a miniszter úr maga is mondotta és mint mi is tudjuk — az egy óra nem egy óra, egy év tehát ma nem egy év, az események, mint a filmben, gyorsan peregnek, (vitéz Hertelendy Miklós: A beszédidő is csak félóra!) gyorsabban kell tehát intézkedni. Azt szokták mondani, hogy a szélsőségeket le kell szerelni, de nem mesterségesen, nem a szelet kell a vitorlákból kifogni, — mert ahányat még kiküldöttek a vitorlákból kifogni a szelet, az mind beállott vitorlásnak. (Élénk derültség.) — hanem intézményesen, szociális ténykedéssel tessék ezeket a kérdéseket megoldani. Mindaddig, amíg ezt nem látom, a többi vitorlással együtt én sem szavazhatom meg a költségvetést. (Derültség. — Helyeslés és taps balfelől. — A szónokai többen üdvözlik.) Einök: Szólásra következik 1 ? ülése 1940 november 15-én, pénteken. 435 Spák Iván jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Meskó Zoltán barátomnak igazán mélyen jobboldali, magyar és szociális szellemű beszédét nagy részében, sőt azt mondhatom, teljes egészében aláírom. Méltóztassanak megengedni, hogy az ő beszédébe kapcsolódva, gyakorlatilag adjak elő néhány olyan kérdést, amelyet ő csak általánosságban említett. Említette Meskó igen t. barátom az önállósítási alap dolgát. Az önállósítási alap célja -— mint nagyon jól tudjuk — az, hogy a magyar fiatalságot elhelyezze a gazdasági életben. Ez a fiatalság azonban csak egy részében nyer elhelyezést, mint önálló ember, igen sokan vannak magánalkalmazottak és azt hiszem, hogy a mélyen^ t. kormánynak ugyanolyan gondossággal, sőt talán még nagyobb frondosságíral kell figyelnie a magánalkalmazottak helyzetét, mint amilyen gondot kell fordítania a magyar fiataloknak a gazdasági életben mint önálló egyedeknek az elhelyezésére. Az utóbbi években ezrével és. ezrével helyezkedtek el a keresztény magyar fiatalok ma tangazdasági vállalatokban, mint alkalmazottak. 'Méltóztassanak »megnézni azokat a megállapított minimális fizetéseket, amelyek magánalkalmazottaikra nézve érvényben vannak. Én munkaadó vagyok, mélyen t. képviselőház, igep sok tisztviselőm van és sajnálattal kell megállapítanom azt. hogy egészen minimális fizetésekért, havi 60 pengős kezdőfizetésekért tízezrével jelentkeznek az alkalmazottak és nem tudjuk őket elhelyezni még ezzel a 60 pengős fizetéssel sem. Ped'g néznünk kell a kérdésnek azt az oldalad: is, hogyan élhessen meg a mai viszonyok között 60 pengőből egy fiatal ember, akár nő, akár férfi. Éppen ezért rendkívül csodálatosnak tartom azt, hogy a mélyen > ! t. kormány nem gondoskodott , a mostani m unkabér fel emelésnél a ma'gán alkalmazottak fizetésének lesralább hasonló felemeléséről. (Mozaás.) A vállalatokra volt rábízva, hogy megadják-e vagy nem ad 4 ák meg ezt á 7%-os munkabéremelést. Az egyik megadta, a másik nem adta meg. Kérem, tessék pótolni ezt a hiányt és a magánalkalmazottak fizetósnavítását, ugyanúgy- minta közalkalmazottak fizetés javítását, rendeleti úton. a legerélyescbben méltóztassék életbeléntetni. Nem lehetnek kiszolgáltatva a magánalkalmazottak a munkaadók kedvének és tetszésének, nem lehet a munkaadókra bízva, hogy adnak-e fizetésjavítást vagy nem. Ezen felül mély tisztelettel kérem a kormányt, hogy a másfél vagy két esztendővel ezelőtt megállapított minimális fizetések határát méltóztassék felemelni bizonyos százalékkal, mert a négyközépiskolásoknál 60 pengő, az érettségizetteknél pedig 80 pengő nem olyan kezdőfizetés a mai körülmények között, amely melleit egyáltalában érdemleges munkát lehessen várni attól az alkalmazottól. Ismétlem, én munkaadó vagyok, de nem kívánhatok megfelelő munkateljesítményt attól az .embertől, aki ilyen fizetésért kénytelen dolgozni és azon töri a fejét, hogy melyik kocsmában kap 70 fillérért vagy 80 fillérért ebédet és nincs abban a megnyugtató állapotban, hogy legalább a legminimálisabb életszükségletei biztosítva legyenek. Mélyen t. Képviselőház! Általában ez a magánalkalmazotti kérés éppen a gazdasági életben most elhelyezkedett és elhelyezkedni akaró keresztény magyar fiatalság érdekében feltétlenül gyökeresen, széles alapon rendezendő és akkor nem fognak oly nagymérték-
