Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

28 Az országgyűlés képviselőházának körében. (Reibe! Mihály: Nem lehet hinni ne­kik. — Zaj.) •;..-. Ha a t. Hazat érdekük a számok (Halljuk! Halljuk!), akkor néhányat ismertetek. Már a bécsi döntés után rögtön, illetőleg a Kolozs­várra történt bevonulásunk utáni napon át­tettek Kolozsvárnál 12.000, Nagyváradnál 6000 magyar embert. (Elénk felkiáltások a Ház min­den oldalán: Borzasztó! Gyalázat!) Ezeket vagy erőszakkal üldözték ki, vagy az erőszak elöl menekültek. (Meskó Zoltán: Áthozzuk Anto­nescut! — Zaj.) Később különböző helyeken áttettek többezer embert, akiknek inegszámo­lása folyik. Ezek egy részét azonban meg sem számolhatjuk, mert rokonaikhoz vagy mások­hoz mentek. Nem tudjuk tehát pontosan meg­számolni őket, de feltétlenül sokezer emberről van szó. Magam jártam a Székelyföldön és tu­dom, hogy rengeteg sok embert tettek át. (Egy fwng a szélsőbaloldalon: Mi hány románt tet­tünk át?) Október 3-ika óta a kürtösi állomásra jönnek vagonok, részben új kiüldözöttekkel, részben a kiüldözöttek családtagjaival. Ezek­ről a vagonokról beszélt Cselényi képviselő úr. 19, 32, 30, 13 vágón jön, napja válogatja. Erre kezdtük meg a retorziót s küldöttünk át Ko­lozsvárról és Nagyváradról román lakosokat és román vezetőket is. (Egy hang a szélsőbal­oldalon: Hányat?) — Zaj.) Ezt most már nem­csak e^en a helyen, hanem más helyeken is hasonló módon folytatjuk (Elénk helyeslés.) és ha kell, kénytelenek leszünk fokozni is. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Matolcsy Mátyás: Csak egy százalék! Ez semmi! — Reibel Mihály: Ez magyar beszéd!) Ez megtörténik; már útban is vannak. (Meskó Zoltán: Vagy van bécsi döntés, vagy liincs! — Zaj.) Talán ma éjjel és a mai nap folyamán tetetnek át ilyenek is. (Egy hang jobbfelől: Bevonulni! — Egy hang a szélsőbal­oldalon.^ Ugyanannyit kell áttennünk nekünk is! — Felkiáltások: Sőt többet!) — Zaj. — Elnök csenget.) Amikor azt mondtam, hogy ezt fokoz­zuk, akkor én is egyértelműleg gondolkoztam azokkal a kéoviselő urakkal, akik az előbb mél­tóztattak a Ház minden oldaláról közbeszólni. En is így értettem. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps.) Legyen szabad mégis annak a reményem­nek kifejezést adnom, hogy^ ezekben az utolsó órákban, utolsó napokon talán mégis csak meg­jön a józan belátás és ezt a folyamatot meg fogják állitani s azután megkezdődhetik azok­nak visszavándorlása, akik vissza akarnak térni otthonukba, mégpedig olyan visszavándorlása, amelynél biztosítva lesznek" az ellen, hogy nem .úgy fogadják őket, mint most, amikor olyan embereket, akik visszamentek, visszamenetelük «tán véresre botoztak. Ezeket- akartam a t. Háznak bejelenteni (Eay hang jobbfelől: Ultimátumot! — Zaj.) és kijelenteni azt, hogy ez nem is kormányügy, hanem magyar ügy (Elénk helyeslés 'és taps :a Ház minden oldalán.) s eljárásunkat a leg­erélyesebben fogjuk folytatni (Keck Antal: Ezt követeli az ország!) mind a közvetlen vo­nalon, mind pedig a diplomáciai vonalon egy­aránt. (Élénk élienzés, helyeslés és taps. — Elénk felkiáltások a baloldalon: Mindent vissza! — Egy hang a széfcőbaloldalon: Ez volt az a ke­ménv beszéd? — Zaj.) Elnök: Minthogy uapirendelőtti felszóla lás a házszabályok értelmében vita és határo­zathozatal tárgya nem lehet, most áttérünk a napirend tárgyalására. Napirendünk egyetlen pontja a miniszter­137. ülése 1940 október '9-én, szerdán. elnök úrnak az 1940. évi XXVI. te. álapján visszacsatolt keleti és erdélyi országrész kép­viselőinek behívására vonatkozó indítványa, (írom. 356. sz.) Kérdem, kíván-e valaki az indítványhoz hozzászólni? (Nem) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a mi­niszterelnök úr indítványát elfogadni? (Igen! — Élénk helyeslés és taps.) A Ház az iudit­ványt elfogadja s azt tárgyalás és hozzájáru lás céljából a felsőházhoz teszi át. T. Ház! Napirendünk^ anyagával végez­tünk, javaslatot teszek ezért arravoriatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó lö-én. csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk s ennek napirendjére tűzzük ki: a Magyar Királyi Ferenc József Tudo­mányegyetem újjászervezéséről, és a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem felállításáról szóló törvényjavaslat tárgya­lását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napi­rendi javaslatát magáévá teszi. T. Ház ! Mielőtt az interpellációkra, illető­leg az írásbeli miniszteri válaszok felolvasá­sára áttérnénk, bejelentem a t. Háznak, hogy tegnap az interpellációskönyv felolvasása után az a panasz érkezett hozzám, hogy az in­terpellációk sorrendje nem helyesen, item házszabály szerűen állapíttatott meg. Az ügyet megvizsgáltam s a panaszt hely t­állónak találtam, bár hozzám az interpellációk cseréjére vonatkozóan semmiféle bejelentés nem érkezett. Ezért az interpellációk sorrend­jét a bejegyzések alapján kellett megállapíta­nom. Erről az összes érdekelteket még tegnap délután értesítettem is. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az tíj jegyzéket felolvasni: Szeder János jegyző (olvassa): »Rajniss Ferenc — a kormányhoz —a har­madik zsidótörvény sürgős beterjesztése tár­gyában; Rajniss Ferenc — a kormányhoz — a ma­gyar _ birtokpolitikai törvények egységes re­formja és kodifikálása tárgyában; Kossuth Pál —• a, föld mivel ésügyi és a pénzügyminiszterhez — a tokajhegyaljai ka­tasztrofális szőlőkárok ügyében; Közi Horváth József —- a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez—fa vasúti pálya­munkásság és a postai távírda-munkásság órabérének felemelése és családi bérpótléká­nak megadása tárgyában; Közi Horváth József — a kereskedelem ­és közlekedésügyi, valamint az iparügyi mi­niszterhez — az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott munkások és egyéb kisfizetésű alkalmazottak munkabérének, illetőleg fizeté­sének a megélihetés drágulásának arányában való rendezése tárgyában; Vajna Gábor — a miniszterelnökhöz — a román uralom alatt maradt erdélyi magyar­ság üldöztetésének szigorú megtorlása tárgyá­ban: Matolcsy Mátyás — a miniszterelnökhöz -*• gróf Csáky István külügyminiszternek a Gior­nale d'Itaíia-ban közzétett és a magyar alkot­mány reformjára vonatkozó nyilatkozata tár­gyában; Gruíber Lajos — a miniszterelnökhöz — a tisztviselőtársadalom és a munkásság jövedel­mének az általános drágulás arányában tör­ténő javítása tárgyában;

Next

/
Thumbnails
Contents