Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

372 Az országgyűlés képviselőházának 151 múlt ós ennek az óriási horderejű intézkedésnek eddig* semmi nyomát sem látjuk. A probléma nemhogy megoldódott volna, hanem még kibővült. A mezőgazdasági munkások mellé t. i. még odasorakozott a kisiparosságnak és a kiskereskedőknek a bevonulás miatt kereset nélkül maradt tábora és Ugyancsak kibővült ez a kérdés azzal is, hogy az ipari munkások, az iparossegédek és a szezonmunkások, akik csak nyáron kereshettek, a nem várt hosszú ideig elhúzódó katonai szolgálat következtében bizony szintén elestek szezónkeresetüktől, nyári bevételeiktől, úgyhogy most a bekövetkező tél előtt igen szoniorú helyzetben várják a kormányzat rájuk vonatkozó intézkedéseinek foganatosítását. De nemcsak a várt intézkedések nem következtek be, hanem sajnos, azt is meg kell állapitanom, f hogy az igényjogosultak szeptember 1-ére beígért összeírása is tulajdonképen elmaradt, az sem történt meg. Ezt kellett legalábbis megállapítanom annak a küldöttségjárásnak kapcsán, amelyet a múlt hét szerdáján Makó város polgármesteréhez és Csa»ád megye alispánjához vezettem. Felvezettem hozzájuk a Makó főterén ezen a napon Összeverődött 300—400 embernek egy küldöttségét és kértem a hatóság megnyugtató közbelépését. Makó város polgármestere az előtárt súlyos panaszokra azt válaszolta, hogy ő nem mondhat ebben a kérdésben semmit, azt azonban tudja, hogy Makó város területén egyetlen kiló búza sem folyt be abból a célból, hogy abból a munkások igényeit kielégítsék. Azt is hozzáfűzte, hogy az igényjogosultak összeírását nem tudta elvégezni, mivel teljesen lehetetlen volt ezeknek a rendelkezéseknek a végrehajtása azért, mert a rendeletek kimondták, hogy csak azoknak van igényük aratórészre, akik igazolni tudják, hogy aratási szerződést kötöttek és katonai szolgálatuk miatt a szerződést nem teljesíthették. Ezzel szemben ugyanis az élet azt produkálta, hogy a bevonulások legtekintélyesebb része május havában történt, tehát olyan időpontban, amikor még az aratási szerződéseket nem kötik meg. (Ellenmondások jobb felöl. — Pataky László: Van olyan hely, ahol már decemberben megkötik! — Felkiáltások jobb felöl; Nem ért hozzá! — Palló Imre: Nem, csak maga ért hozzá. — Zaj.) Elnök: Csendet »kérek képviselő urak. Szöllősi Jenő: Makón az arató munkások május havában még nem szoktak leszerződni. (Szilvássy Pál: Januárban mindig leszerződaek már!) Mondottam képviselő úr, hogy Makón nem szoktak leszerződni és általában az ország sok részén nem szokták a szerződéseket egyáltalán megkötni. (Pa+aky László: Hogyne kötnék meg! Ha nem kötik meg írásban, nincs jogi erő!) Megcsinálják a szóbeli megállapodást, de szerződést nem kötnek. (Pataky László: Akkor nincs jogi erő!) Én legalább is azt állítom és azt reprodukálom, amit a város polgármestere ebben a kérdésben mondott. (Felkiáltások jobbfelől: Nem úpv van!) Csanád vármegye alispánjához felmenve egy küldöttséggel, az alispán úr kijelentette, hogy eddig a vármegye területén még sehol seÜb. tudta kiosztani a gabpnát, sem a pénzt es azzal bátorította az embereket, hogy a kormány intencióit ebben a kérdésben még nem ismeri, azonban bízik benne, hogy rövidesen intézkedés fog történni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Szeptember 1-én!) Egyben pedig azt is kilátásba helyezte az alispán úr, hogy mivel az ilyen igényjogosultak összeírása eddig nem következhetett be, még aznap rendeletet küld ülése íUJi-Ö november 13-án, szerdán. át Makó városához azzal, hogy a pótösszeírást ejtsék meg, minthogy a katonaság által eszközölt összeírások az alispán úr megállapítása szerint nem feleltek meg annak a célnak. * amiért szükség lett volna azokra. Értesülésem szerint a vármegye alispánja már korábban, hónapokkal ezelőtt, amikor a rendeletek megérkeztek, a földművelésügyi kormányzathoz jelentést küldött fel, amelyben látva a Makó vU dékén jelentkező nagyon rossz terméskilátásokat, kilátástalannak látta a rendelkezések végrehajtását, hogy abból felesleg származhatnék, amiből az aratómunkások a hadbavonultak számára eladhatnának és ezért azt jelentette, hogy ő ezt a rendelkezést nem képes végre-^ hajtani. A földművelésügyi minisztériumból' váiaszkép azt az utasítást kapta: hajtsa csak végre a rendelkezéseket, mert azok a céljuknak megfelelnek. A miniszterelnök úr június 23-án foglalkozott ezzel a kérdéssel a Ház színe előtt egyik képviselőtársunknak sürgős interpellációja kapcsán tett kijelentéseiben. Azt hiszem, július 23-án már az egész országban nyilvánvaló volt . az, hogy az aratás kilátásai igen gyengék. Hogy a miniszterelnök tir általában nem egészen helyesen ítélte meg a terméskilátásokat és a miniszteri rendelkezésekből származó eredményeket, errenézve bátor vagyok felolvasni a miniszterelnök úr beszédéből egy pontot. (Sigray István közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Sigray képviselő úr! Szöllősi Jenő: A miniszterelnök úr ugyanis azt mondotta (olvassa): »Elő fognak fordulni olyan esetek is, amelyek kivételek, amikor a rendelkezések alapján sem tud támogatáshoy, jutni valaki, mert a munkaadónak nincsen munkabérmegtakaritása.« A miniszterelnök úr tehát kivételesnek jelezte ezt az esetet. Sajnos, a néppel való érinkezésem során azt a megállapítást kellett tennem, hogy kivételes volt az eset, ahol ilyen munkabértöbblet befolyt. A katonaság, amikor az aratóniuukások a szabadságukat kérték, — főképpen vonatkozik ez a határavadász-zászlóaljakra — nem bocsátott el aratási szabadságra embereket, csak egészen rendkívüli esetekben, de általában azzal bátorították a katonákat a legjobbhiszemüen, hogy nyugodjatok meg, aratási részetekről gondoskodás történik, a leszerelés után a polgári hatóságok ezzel törődni fognak és ki fogják utalni az elmaradt aratórészeket. A leszereléskor, ami például a makói határvadász-zászló. aljnál október 29-én következett be, a zászlóalj-kihallgatáson ugyanezt a biztatást kapták az emberek. Amikor azután a városnál jelentkeztek, ott azzal fogadták őket, hogy még nem tudják, mi fog történni, de Makón erre a célra nem áll rendelkezésre sem búza, sem pénzösszeg. Ez egészen tárgyilagos megállapítás, semmi túlzás nincs benne, tisatában vagyok a nagy felelősséggel ebben a kérdésben, ez tényleg izgató anyag lehet a (munkásság körében, de ezzel foglalkozni szükséges. Azt hiszem azonban, 'hogy tényleg elérkezett az utolsó óra, (Nagy zaj. — Felkiáltások a jobboldalon: Csütörtök van már!) ezzel foglalkozni kell, és kérem a miniszterelnök urat arra, hogy a megnyugtató szavaikon túl cselekedetekkel is méltóizitassék ehhez a kérdéshez hozzányúlni. Tudniillik itt nem elég az a hősi álláspont, amelyet például a miiuilzterelnök úr legutóbbi szegedi beszédében hangoztatott, mondván azt, hogy nem kell az egész közvéleménynek félelembe esnie, ha egy-egy árucikkből kevesebbet kap, három hasáb fával vagy párszeni kávéval kevesebbet.