Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

362 Az országgyűlés képviselőházának 151 következtében, mert hiszen nem tettünk olyan intézkedéseket, hogy © nagyon súlyos munkát végző ipari munkásságnak az élelmezéséről úgy, ahogyan azt nehéz időkben más államókban is teszik, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Például Németországban!) valami rendkívüli módon intézkedjünk és nekik a tápanyagokból többet juttassunk, mint a magunkfajta embernek, aki irodában él, tehát nincs szüksége olyan kalóriamennyiségre, mint a legnehezebb munkát végző embernek, ]

4 T. Ház! Először azt a kérdést tettem fel az iparügyi miniszter úrnak: igaz-e az, hogy a bányászok még a sztrájk kezdetén megjelentek, de nem fogadta őket, azzal, hogy nincs ideié, és amennyiben ez igaz, — kérdeztem — hajlandó-e az iparügyi miniszter úr a helyéről sürgősen eltávozni? (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Nem! Nem! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Honnan tudja?) Második kérdésem az volt, hogy amennyiben nem igaz az, ami ijt a -Házban állíttatott és ami megjelent a sajtóban, de a miniszter úr cáfolatlanul hagyta heteken keresztül, a nemzet szociális érzésének, a dolgozó emberek jóérzésének megrontására, ebben az esetben hajlandó-e helyéről eltávozni? (Felkiáltások jobbfelől: Nem! Nem!) T. Ház! Én nem adok tanácsot az iparügyi miniszter úrnak, én csak saját lelkiismeretemnek a kérdését vetem fel,... (Zaj a jobboldalon.) ! Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rajniss Ferenc:... a nevető Boér kéoviselőtársamiiak, mert én igenis érzem és tudom, hogy egy ilyen szörnyű helyzetűén, mint amilyenben a magyar hány ászmunkásság van, a családjának szenvedésében és nyomorúságában... (Boér Ágoston: Ezen csak sírunk! — Papn József: Ezen nem lehet vigyorogni!) Elnök: Papp^ képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. Rajniss Ferenc:... mit jelent az, hogy cáfolatlanul lehet szétvinni izgató anyagnak, propaganda céljaira a Házban elhangzott, meg nem cáfolt kijelentésnek a hírét? Ezért tettem fel a kérdést, mert, sajnos, jogosan teszem fel a kérdést. Ebben az országban óriási eltolódás történt a magyar ipari munkásságnak szervezett, szervezetlen, politikai és gazdasági életében az utóbbi 4—5 esztendő alatt. Öriási eltolódás történt, amelyről az igen t. kormány tud, mert hiszen a legutóbbi választások eredményeiből a rjolitikai eltolódást mindenki kétségtelenül láthatta, r mindenki láthatta, hogy a magyar munkásság a marxizmusnak és a szociáldemokráciának oldaláról, — mivel titkos szavazat van, nem tudom hova, de — óriási és hatalmas tömegekben eltávozott. (Egy hang a szélsőbaloldalon: lay van!) Az igen t. kormányzat — nem tudom miért és miért nem — a munkásságnak gazdasági szervezeteit meghagyta szociáldemokrata kezekben, holott közben ennek a szegény munkásságnak hatalmas nagy vagyonai. fillérekből összerakott vagyonai egyszerűen eltűntek, széjjelporladtak és nem fogják ezeket a szegény embereket öreg korukban megsegíteni. A magyar ipari munkásság két malomkő között őrlődik a maga hatalmas tömegében. A között a két malomkő .között, hogy az egyik oldalon maga lelkileg eltávolodott attól az irányzattól. amelyben a maga kis életének megoldását, a tődével szemben való védelmét látta, a másik oldalon pedig nem volt a kormányzatban megfelelő iniciatíva ahhoz, hogy a keresztény és ülése 1940 november 13-án, szerdán. a nemzeti munkásszervezeteket legalább úgy állítsa^ fel, hogy aki be akar lépni a magyar munkásságból, az beléphessen és a maga jogait ott megvédhesse. (Ügy van! Ügy -oan! — Nagy taps a szélsőbaloldalon. —. Ellenmondósok jobbfelől) Minden haladó és művelt országnak egyik legfontosabb kérdése az ipari muukáskérdés. Méltóztassanak csak rossz időkre, lázas időkre, forradalmi időkre gondolni — nemcsak Magyarországon, hanem az égés? világon — és méltóztassanak megérteni azt, hogy ez a tömeg mit jelent nekünk. Azután méltóztassanak megnézni^ mi történik ezzel a tömeggel, amelynek mnkájogát mem kodifikálták, amelynek szociálpolitikai ellátottságát 3—4 minisztérium között széjjelosztották — csupán aa ipari részét szervezték meg tulajdonképpen a munkaadók és a termelés kérdéséhen — amely nem látja ma a maga életének poltikai irányát, nem látja szervezettségének lehetőséget és boldogulásának jövendőjét. Ennek az ipari munkásságnak, Magyarország technikai intelligenciáiénak — mert állítom, hogy ezek azok a technikus emberek, akik négy-öt-hat hónapot a hadseregben töltöttek s akik most, amikor leszereltek, járnak hozzánk, mert eaek a legkiválóbb technikusaink öt-hat esztendei munka után nem tudnak munkáihoz jutni — nincsen egyetlen egy olyan hely, ahová a maga búbánatával, nyomorú ságával, családi gondjaival öt-hat-nyolc hónapi katonai szolgálata után odafordulhatna és azt mondhatná: uram, visszalőttem, nincs keresetem, nincs kenyere a családomnak, de a hazát szolgáltam, nézzetek körül és tegyetek be engem valahová. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ez lelketlen és lehetetlen megoldás, mert igenis az intelligenciát képviseli a magyar munkás . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rajniss Ferenc: . . . egy hatalmas, nag; szellemi tőkét, hiszen ezek a kezükben intelligenciát, technikájukban tudást képviselő emberek is, pontosan ugyanolyan értékei ennek a, nemzetnek, mint a professzorok. (Ügy van! Ügy van!'.— Taps a. szélsőbaloldalonJ., En tudom, hoigly a magyar ipari munkás, mint a világ minden ipari munkása^ még a maga gazdasági helyzetére sem ^ olyan érzékeny és kényes, imint a becsületére. Be kell látnunk, hogy a fehérgalléros ember mellett ez a munkásember nem elégszik meg a kérges kéz felé való nyúlással, amit nem is kíván meg a magyar munkás, mert lealázásnak érzi, ha túlságosan hangoztatják hozzá a leereszkedést. Egyáltalában nem kell hoz/á. leereszkedni, csak érezze ez a magyar munkás, hogy törődnek vele, hogy nem tökéletesen elhagyatott. Hiába mondjuk azonban, hogy fel akar juk emelni, amikor semmiféle intézményes és organizált lehetősége a nacionalista magyar felemelkedéshez nincsen. Csak a marxista, szociáldemokrata szervezetei vannak meg, amelyeket életben hagytak továbbra is. Ez a munkásság mérhetetlenül érzékeny becsületére és amikor egy olyan állítást olvas. — ismétlem, t. képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy igaz-e vagy nem igaz, mert ^ nem cáfolták meg — hogy nem fogadták az ő küldöttségüket Budapesten, akkor igenis elhintettük a konkolyt, a keserűséget emberek, rétegek, a magyar munkásság szívében. Véleményem szerint kötelessége lett volna az iparügyi miniszter úrnak kijelenteni: kérem, ez nem történt meg, nem jöttek hozzám,