Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az országgyűlés képviselőházának 151. egyenlő, viselkedésük a magyar falvak népét megbotránkoztatja, fölényes anyagi helyzetük folytán az illető falvakat felélik és erkölcsileg ruinálják. Hajlandó-e a miniszterelnök úr a zsidókérdésben komoly, radikális megoldást foganatosítani, a zsidó munkatáborokban tapasztalt szörnyű állapotokat pedig megszüntetni azáltal, hogy a zsidókat nagy táborokba, a falusi lakosságtól távol barakkokba szállásolják el és komoly katonai fegyelem alatt komoly munkát végeztetnek velük?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szöllősi Jenő: T. Ház! Meggyőződésem, hogy a zsidóság számára túlságosan nagy megtiszteltetés az a sok vita. amely itt a parlamentben, megállapítom, hogy a kormány jóvoltából, a zsidóság kérdése körül forog. Indokolni akarom, hogy miért mondottam azt, hogy a kormányzat jóvoltából. Nem kell messzeeső példára visszamennem, csak az igazságügyi tárca tegnapi vitájára, mikor az igazságügyminiszer úr Budinszky László képviselőtársamnak azokra az adataira, amelyeket a budapesti ügyvédi kamara vezetőségének összetétele ügyében elébetárt és amelyekre sürgős intézkedést kért, nem válaszolt. Budinszky képviselőtársam megdöbbentő arányban tüntette fel, hogy a zsidóság micsoda tért foglal el még ma is a budapesti ügyvédi kamarában. Bár az igazságügyminiszter úr minden egyéb kérdésre bőven válaszolt, minthogy ebben politikum van, erre nem adott választ. Ugyanígy Mosonyi képviselőtársam azt a kérelmet intézte az igazságügyminiszter úrhoz, hogy hozzon ide a Ház elé egy egyszakaszos törvényjavaslatot a zsidó strohman-rendszer kiirtására és nyilvánítsa bűntetté mind a strohman, mind a strohmant alkalmazó számára ezt a ténykedést. Erre sem kapott választ az igazságügy miniszter úrtól. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A cenzúra kihúzta!) Hogy én elvi meggyőződésem ellenére a zsidóság kérdését, jelen esetben a zsidó munkatáborok kérdését idehozom, ezt azt hiszem, a kormány jóvoltából kell megtennem, mert a zsidó munkatáborok kérdését a kormány meg akarta ugyan oldani, de valljuk be, mint a zsidóság kérdésében majdnem mindent, ezt is fél intézkedéssel. Ennek következtében vagyok kénytelen ezt a kérdést idehozni a t. Ház elé. (Rapcsárm László: Édes lapát, itt vagyunk!) T. Ház! Kétségtelen, hogy a zsidóság mint faj, a testi munka végzésére abszolúte tehetségtelen, de a destrukció végrehajtására mindenféle kiválóságeral ékes. (vitéz Lipcsey Márton: Aláírom! — Rajniss Ferenc: Megerősítette a munkatáborokat!) Hogy a zsidóság a katonai szolgálatra, még a munkaszolgálatra is menynyire alkalmatlan, azt most, az elmúlt nyár folyamján bizonyította be. (Pal!ó Imre (vitéz Lipcsey Márton felé): Még utóbb kilép a kormánynártból! — Derültség és zaj a jobboldalon.) Valljuk be, t. Ház-, hogy a zsidóság a munkaszolgálatot nem tudta elvégezni % (Gr. Festetics Domonkos: Zuhanó talicskázók!) Tudjuk, hogy katonai vezetőségünk komoly kívánságoknak tett eleget- amikor a zsidó munkaszolgálatot bevezette. Be akarta bizonyítani az orszá«? közvéleményének, hogy azok számára, akik eddig csak dolgoztattak, elérkezett az idő, hogy megismerjék a munkát, amikor nekik is dolgozniok kell. De hogy a katonai vezetés minden jó szándéka valósággá nem leheülése 1040 november 13-án, szerdán. tett, az azon múlott, hogy a zsidóság már az első pillanattól kezdve destruálta a katonai munkaszolgálat intézményét. (Rapcsányi: László: HŐmérőztek!) Amikor a katonai munkaszolgálat megindult, a zsidóság részéről egyszerre jöttek a destruktív élcelődések: ők lettek az emléklapátosok, a zuhanó bombázók, stb. (Gr. Festetics Domonkos: A talicskások! Meg a »török követ«-ek!) Méltóztassanak ezekből kiérezni azt az enyhe gúnyt, amely az emléklaposok és a többiek felé árad? Amikor a. munkaszolgálat megkezdődött a zsidóság a pénzével mindent elkövetett, hogy kivonja magát a munkaszolgálat teljesítése alól. Fizetett a lakásáért, fizetett a takarításért, a kiszolgálásért, az étkezésért, mert erre ppki módja volt pénzügyi helyzeténél fogva. Mindez azért történt, mert megadatott neki az az alkalom, hogy nem elkülönített munkatáborokban, nem barakkokban voltak, hanem ráengedték őket a községekre, a városokra, ahol a magánházakban elholvezkedve, berendezkedtek a dologtalanságra (Horváth Géza: Ez -igaz!), olyan kényelemmel, amilyet a körülmények éppen megengedtek. (Gr. Serényi Miklós! Ez az igazi faj védelem! — Rajniss Ferenc: Kitüntetésakció!) Természetesen ha bekerültek egy faluba, akkor busásan fizettek a szegény magyaroknak lakásért és minden egyébért. Mindjárt meg is indították a maguk propagandáját: olyan zsidóbarát és angol barát propagandát folytat+ak még a karhatalom emberei előtt is, ami felháborító volt. A lakosság körében észlelhető volt, hogy a zsidóság a lakosságot a pénzével befolyásolta, hogy elhitesse vele, hogv ők a jó családból való emberek. Mert ezek mind finom, előkelő családból valók, eyfefe mind egyetemi tanári, orvosi, ügyvédi családból való nirak voltak és őket a karhatalom meg az átkozott nyilasok mégis erre a testi munkára szorítiák. .Állandó propaganda folyt és ebben nem tudta Őket megakadályozni még a katonai hatóságnak az az igyekezete sem, hogy őket szigorúbb rendszabályok alá fogiák. Ennek is megvan az oka: a beosztott tiszteknek egyrésze is zsidó volt (Ügy van! Ügy vanf a szélsőbaloldalon.), az orvosuk is rendszerint zsidó volt és csak a parancsnokuk volt egy idő«ehb keresztény úr, akiről mondanom sem kell, hogy rendesen a liberális éviáratból való volt. akit ezek az urak mindenfélekéupen befolyásoltak és emberi érzésére hivatkozva, keresztül vittek azt, hoo" 1 '- k'vonták ragukat minden komoly munkateliesítmény alól. T. Ház! Pontos adatokat szeretnék mondani a zsidóság munkateljesítményéről. (Rajniss Ferenc: A talicskázásról! — Haltjuk!) Errevonatkozóan csak annyit mondhatok, hogy a katonai hatóság hivatalosan feltűnő jóindulattal azt állapította meg, hogy a normális munkaszolgáltatásnak a 40 százalékát végzik el, ; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az!) Ez a megállapítás nagyon-nagyon túlzott jóindulattal történt, talán azért, hogy a katonai hatóság mentse magát a miatt a lehetetlen helyzet miatt, amelyet a zsidó munkaszázadok munkateljesítménye mutat. Pontos adatot tudok mondani. A magnemesítő intézetben például munkát végzett a zsidó munkaszázad néhány tagja. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó hely!) M% egy egyszerű parasztasszony 50 kiló magot válogatott ki egy nap alatt, addig egy zsidó munkaszolgálatos öt kilót. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Kilónként 4 fillérrel fizették ezt a munkát. Amíg tehát egy magyar parasztaszszony ket pengőt tudott kihozni, addig a 58*
