Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

3$â Az országgyűlés képviselőházának 151. illése I9k0 november 13-án, szerdán. Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék, varga s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásban adott miniszteri válasz tudomásul venni? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az iparügyi miniszter úrnak második, ugyancsak Malasits Géza képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »T. Képviselőházi Malasits Géza országgyűlési képviselő a Képviselőház 1940^ évi június hó 12-én tartott ülésén több kérdést intézett hozzám, — úgyis mint a kereskedelem és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterhez. Az interpelláló képviselő úr kérdése az, hogy van-e tudomásom arról, hogy a legtöbb munkáskategória ostromolja a munkabérmegállapító bizottságokat, hogjy azok a drágasághoz mérten rendezzék a béreket és fizetéseket. A bérmegállapító bizottságok azonban lassan dolgoznak és ha valamely szakmában nagyso kára rendezik is a béreket, annak végrehajtá sát az árkormánybiztosság a legtöbb esetben megakadályozza. Ezzel kapcsolatban felteszi ax interpelláló képviselő úr a kérdést, hogy haj landó vagyok-e a munkabérmegállapító bigott ságokat gyorsabb munkára serkenteni és sä árkormánybiztosságnál odahatni, hogy a munkabérmegállapító bizottságok által megállapított bérek haladék nélkül érvénybe lépr'enek. A napilapokban is közzétett közleményből ismeretes már, hogy a kormány elhatározta az ipari és bányászati munkabérek emelését. Ez egyiittal a legkisebb munkabérek megállapítását is jelenti. Az egyes üzletekben, üzemekben és vállalatokban 1940. évi október 5. napján érvényben l&vő megállapodás, szokás vagy gyakorlat alapján járó órabéreknél, napibéreknél, heti béreknél, havibéreknél vagy teljesítménybéreknél kisebbet a jövőben fizetni nem lehet. Figyelmet fordítok arra, hogy olyan iparágakban, amelyekre nézve ezekután is szükségesnek látszik még a legkisebb munkabérek megállapítása, ez a megállapítás mielőbb megtörténjék, önként értetődik, hogy a legkisebb munkabérek megállapítása számos tényező, számos lényeges befolyással bíró körülmény alapos megvizsgálását kívánja meg. Mindezeknek a tényezőknek megvizsgálása hosszabb időt igényel. Mindazonáltal nagy gondot fordítok a jövőben is arra, hogy a még szükséges legkisebb munkabérek megállapítása a legrövidebb időn belül megtörténjék. Kérem a t. Házat, hogy, válaszomat tudomásul venni méltóztassék Varga s. k.« Elnök: Méltóztatnak az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék az iparügyi miniszter úrnak Reib el Mihály képviselő úr részére adott válaszát felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Reibel Mihály országgyűlési képviselő úr folyó évi április hó 3-án interpellációt intézett hozzám az ipartestületekben a zsidó felfogás és a zsidó vezetőségnek a törvény intenciójával szemben való érvényesülése, illetőleg a Budapesti Fényképészek és Fényképnagyítók Ipartestületében — a keresztény tagok teljes bojkottálásával — a keresztény érdekek ellen a zsidó érdekek és a zsidó vezetőség felülkerekedése ügyében. Az interpellációra válaszomat — az egyes jelentősebb ténykörülményekre is kiterjeszkedve — tisztelettel a következőkben adom elő: Országos viszonylatban a zsidók az egyes ipartestületekben aránylag kis számban vannak képviselve és így nemesak vezetői, de egyéb tisztséget sem töltenek be — országos viszonylatban — számottevő mérvben. Csak a fővárosban, ahol az ipartestületek az egyes foglalkozási ág;ak «szerint alakultak. áll fenn még az a helyzet, hogy a túlnyomórészt zsidók által űzött iparokat képviselő ipartestületekben — ahol tehát a keresztény tagok száma lényegesen kisebb a zsidó tagok számánál -— kerülhetnek ki nagyobb számban zsidó vezetőségi tagok. Bár az 1939 : IV. törvénycikk nem intézkedik abban a tekintetben, hogy a különböző ipartestületi tisztségekben a zsidók milyen arányban foglalhatnak helyet, éppen a folyó évben lefolyt választások során gondoskodtam, hogy a zsidó többségű ipartestületekben is a keresztények jussanak vezető szerephez. Ez utóbbi vonatkozik teljes egészében az interpelláló képviselő úr által említett Budapesti Fényképészek és Fényképnagyítók Ipartestületére, is, ahol a 310 tag 72 százaléka zsidó ugyan, mégis a folyó évben megválasztott ipartestületi vezetőség összetétele olyan, hogy az ipartestület Önkormányzati szerveiben mindenütt a keresztény tagok foglalnak többségben helyet, tehát a zsidó érdekek fokozott érvényesüléséről, és zsidó vezetőség felülkerekedéséről nincs szó. Ami az interpelláló képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy az ipartestületi vezetőség a választások előtt a számarány tekintetében és a személyek kérdésében való megállapodástól furcsán elzárkózott, ez téves, mert az ipartestületi törvény a választásoknál a legteljesebb szabadságot biztosítja s az ipartestületek hivatalos listát, hivatalos jelöltekkel nem is készíthetnek. Megállapítottam továbbá, hogy a közgyűlést megelőzően ez év január havában minden ipartestületi tag írásban kapott értesítést arról, hogy milyen összegű tagsági díjhátralékban van s ebben az értesítésben külön utalás volt arra, hogy az illető tagsági jogait nem gyakorolhatja, tehát rendezze tagdíjhátralékát Az 1932:Vili. te. 11. §~a értelmében ugyanis tagsági jogait nem gyakorolhatja az ipartestületnek az a tagja, aki két évi tagsági dí.ijal hátralékban van. Ezenfelül a választásokat megelőzően az ipartestület hivatalos hirdetőtábláján 14^ napon át ki volt függesztve a hátralékosok névsora, amiből mindsn tag megtudhatta, hoe;y kinek nincs szavazati joga. "•yébként tévedésen alapszik az interpelláló képviselő úrnak az az értesülése, hogy a tagnévsor kiadása érdekében bárki is fellebbezéssel fordult volna hozzám s csak ez után adták ki az ipartestületben a névsort, mert ez irányban senkitől és semmiféle beadvány nem érkezett hozzám. Téves az interpelláló képviselő úrnak az az értesülése is, hogy az ipartestületben egy kölöii szakosztály alakult és hogy ez a keresztény tagok hátrányára határozatot hozott volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy az Országos Ipartestületben, amely szabad érdekképviselet, alakult egy fényképész-szakosztály, amelybe meghívtak általában minden budapesti fényképésziparost. Ezzel az alakulattal azonban az ipartestületnek semmi kapcsolata nincs. Ennek a szakosztálynak a vezetői az ipartestület elnökének és alelnökének nevét tudtuk és beleegyezésük nélkül nyomatták rá a meghívóra és tüntették fel azon a fényképész ipartestületet, sőt, ennek a szakosztály-