Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának 151. szí test, aránylag minden nagyobb zökkenő nélkül bírta ki. Ez csak úgy volt lehetséges, (Mokcsay Dezső: Szűk keretekben mozgott!) hogy a pénzügyminiszter úr kiváló munkatársaival megtalálta azokat a módokat, amelyekkel ezt az eredményt elérhette. Azt hiszem, hogy a honvédelmi tárea költségvetésének tárgyalásakor a t. Ház egyetemes óhaja szerint járok el, amikor a pénzügyminiszter úrnak, kiváló munkatársainak az előadói székből a Ház köszönetét nyilvánítom. (Élénk éljenzés és taps.) Beszédemet azzal az érzéssel fejezem be, ami elfogott a kolozsvári Mátyás-téren, amikor nagyszerű honvédeink elvonulását láttam. Lelki szemeim előtt most is menetelnek honvédeink a magyar föld visszaszerzésére, a régi határok megtartására. A költségvetést elfogadásra ajánlom. {Éljenzés és taps.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra ki következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Mokcsay Dezső ! Elnök: Mokcsay Dezső képviselő urat illeti a szó. Mokcsay Dezső: T. Ház! Honvédelmi politikánk egyetlen lehetséges és korszerű feladata ma a fegyveres nemzet fogalmának élő valósággá való változtatása, kiépítése. Ősi katonanemzet voltunk ós vagyunk. Ifjú, modern fegyveres nemzetté kell hogy váljunk. A honvédelem e magaslatára csak a nemzetnevelés és a nemzetvédelem teljes kiépítése útján juthatunk. T. Ház! A nemzetnevelésnek a vallásos, erkölcsi és hazafias nevelés és edzés mellett ki Kell terjeszkednie mindazokra az erényekre és tulajdonságokra, amelyeket a »katonai erények« gyűjtőfogalom alá vonhatunk. A nemzetnevelésnek ki kell terjeszkednie úgy az ifjúságra, mint a felnőttekre egyaránt és pedig nemre való tekintet nélkül. A nemzetnevelés kérdését a tengely államok ban valóban mintaszerűen oldották meg. Az iskolai és iskolánkívüli nemzetnevelés ott harmonikus egységben olvad össze. Ezt folytatja és kiegészíti a sajtó, a színház, a mozi, az irodalom stb. útján történő nevelés és nem utolsósorban a pártszervezetbeli élet, az ottani oktatás és nevelés. A nemzetnevelés ezzel szemben nálunk még sok kívánnivalót hagy hátra. Az iskolánbelüli nevelés annyiféle, ahány iskolatípusunk van. A leventéintézményben és a levente cserkészetben folyó ifjúsági nevelés a vezetők és oktatók folytonos cseréje, az ott alkalmazott módszerek és különösen kellő anyagi megalapozottság hiánya miatt ma még nem tudja teljesen teljesíteni feladatát. Az iskolánkívüli ifjúság, tehát az ifjúság zömének eredményesebb kiképzése érdekében kívánatos, hogy e célra hivatásos vezetői és oktatói kar szerveztessék, továbbá, hogy ezeknek az intézményeknek összes elsőrendű szükségletei, anyagi szükségletei az állami költségvetésben biztosíttassanak. A hivatásos katonai állományból odavezényelt tisztek önhibájukon kívül nem tudják száz százalékig teljesíteni ezt a feladatukat. Nem tudják egyrészt azért, mert erre a szolgálatra nincsenek kellően előképezve, másrészt azért, mert túlrövid ideig maradnak beosztásaikban. Az elsőrendű anyagi szükségletekről az állami költségvetésben kell gondoskodnunk azért, mert a községek és törvényhatóságok a pótadó felső határára vonatkozó korlátozások miatt a legjobb akarat mellett sem tudják biztosítani az ülése 19kö november iê-ân, szerdán. 307 összes szükségletek fedezésére szolgáló ÖsäZegeket, aminek következménye azután az, hogy maga a nemzetnevelés szenved hátrányt. Nemzetnevelésünk alapvető hibája még az, hogy az nem terjed ki a leányokra, már pedig ehhez elsőrendűen fontos nemzeti érdekeink fűződnek. Az Országos Testnevelési Tanács társelnöke tíz évvel ezelőtt tett ilyen irányú javaslatot, sajnos azonban ez akkor nem talált megértésre. Ezt a hiányt pótolnunk kell, mert hiszen a leányok lesznek a leendő anyák, gyer^ mekeik nevelői és éppen ezért erre a magasztos hivatásra elő kell őket készítenünk, nevelnünk kell és edzenünk kell őket. A sajtó, a színház, a mozi, az irodalom stb. útján való nemzetnevelésről nálunk, saj

j nos, még alig lehet szó. Nem lehet szó, mért azokban még mai nap is túlteng a szenzációt hajhászó és erkölcsrontó zsidó szellem. (Meskó Zoltán: Úgy van!) A pártszervezetekben váló nevelésről nálunk szintén alig lehet beszélni* mert hiszen nálunk" csak a nyilaskeresztes pártnak vannak valóban pártszervezetei. Az itteni eredményes nevelést és oktatást gátolja azonban a közigazgatás, amely túlzott szigorral kezeli a gyüléstilalmat. T. Ház! Az elmondottakból kitűnik az, hogy nálunk e téren még sok a tennivaló. Ha e téren gyökeres változások történnének is, a nemzetnevelés csak akkor lesz mélyreható, akkor találhat majd termékeny talajra, ha ezzel egyidejűleg gondoskodunk a szociális jólét emeléséről is. A szociális jólét emelése, a családvér delem fejlesztése, a honvédelmi szolgálatra bevonultak családjainak segélyezése, a hadikárosultak kártalanítása, a hadirokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák ellátásának lényeges javítása, a tűzharcosok előnyben részesítése, a vitézségi érmek után járó díjak folyósítása (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), a hadikölcsonjegyzők kártalanítása, stb. elsőrangú honvédelmi érdek. Éppen ezért az a felfogásunk, hogy elsősorban a honvédelmi miniszter úrnak kellene ezek mielőbbi gyökeres rendezését, megoldását szorgalmaznia, erőltetnie, A tengelyhatalmak c téren is messze fölöttünk állanak. A németek világraszóló győzelmei láttán általános szóbeszéd tárgya volt az, hogy a németek csodaszerekrekkel, halálsugarakkal, stb. harcolnak, dolgoznak. Kétségtelen, hogy a német haderő föl van szerelve a modern technika minden eszközével, 11 agy győzelmeit azonban nemcsak korszerű felfegyverzésének, hanem talán még inkább a szellemének köszönheti. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez az!) Ez a szellem, amely ennek a hadseregnek minden tagját áthatja, a nemzeti szocialista szellem. (TJ gy van! a szélsőbaloldalon.) A német katona mindenkor és mindenütt örömmel teljesíti kötelességét, mert tudja, hogy otthon maradt családja nem nélkülöz. Tudja továbbá azt, hogy ha ő a hősök mezején akár megrokkan, akár hősi halált hal, akkor úgy róla, mint hátramaradottairól az állam bőségesen gondoskodik. Itt t. Ház! Áttérek ezután a nemzetvédelem kérdésére. A mai kor háborúja nem a fegyveres erő, hanem a népek, a nemzetek mérkőzése, élet-halálharca. Ennek felismerése arra kell hogy indítson bennünket, hogy akkor, amikor honvédelemről beszélünk, neosak a szorosan vett haderőre, hanem az egész nemzet erkölcsi, szellemi, személyi és anyagi erőforrásainak megszervezésére, előkészítésére, kifejlesztésére és megvédésére gondolunk. A legutóbbi örvendetes területgyarapodások folytán hazánk ma a középhatalmak közé sö-