Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

302 Az országgyűlés képviselőházának 15: valy december végén aláírták a német-olasz egyezményt és ha jól emlékszem 185.000, vagy 195.000 déltiroli németet telepítenek haza Olasz­országból Németországba. A német a maga szervezetével ráfeküdt az egész világra, tudja, hogy a legutolsó kis. faluban is hol él német és igyekszik abban a német faji öntudatot fenntartani, igyekszik a német haza iránti sze­retetet nevelni, másrészről pedig igyekszik az illető országban tekintélye révén módot ta­lálni, hogy az a kisebbségben élő német tudja a haza iránti szerettet ápolni és érezni és tudja, hogy ő német, büszke lehessen arra, hogy né­met. Azt mondhatnák sokan, hogy ez könnyen megy a németeknek, mert Németország nagy­hatalom. T. Ház! A megértésen és a viszonos­ságon alapul minden. Ha mi módot adunk arra, hogy az idegenek innen hazakívánkozhas­sanak és nem bántjuk őket fajiságukban, akkor a mi véreinknek, akik kint élnek, ők is meg­adják a módot arra, hogy fajiságukat, magyar­ságukat kiélhessék,, hogy amikor az óra üt, haza tudjanak ide jönni. Teremtsenek itt .az országban olyan légkört a népi csoportok terén is, hogy ez alkalmas legyen a közös munkára, hogy innen ne kívánkozzék el senki, hanem még az is, aki odakint van, hazajöjjön, hogy a közös nagy magyar hazát meg tudják védem. Itt ezer esztendő harcai közepette meg tud­tunk élni; saját erőink alábecsülése lenne, ha azt mondanók, hogy azt, 'amit a német nemzeti­szocializmus és az olasz fasizmus meg tudott csinálni, mi nem tudjuk megcsinálni. Ne ke­ressen tehát bennünk, magyar nemzeti szocia­listákban, senki ellenséget; mi nem elle risée: vagyunk, hanem egy építő. maeryar fajtájú mozgalom, amely a magyar népiséeren alapul. T. Ház! Ezenkívül még egyre hívom fel & t. Ház figyelmét, arra, amit Zrínyi Miklós mondott: »a magyarnak legjobb külpolitikája a magyar katona vitézi erénye volt és ezután is az kell, hogy maradjon.« Erős. belsőleg, gaz­daságilag, katonailag megalapozott állam fos:ja megadni a tekintélvünket befelé és ki­felé s ha ez így lesz, akkor boldog szép és megelégedett, békességes Masrvarorszáff^ fo­gunk ma erünk előtt látni. Téliesen méltányo­lom a külügyminiszter úr jóindulatát és a ma­ervarsá érért való kiállását, de mivel a bel- és külpolitika közt az összhang- nem tudott meg­születni és űervlátszik. a közeljövőben nem is fog megszületni, a költségvetést nem fogadha­tom fi- (Ta^s a szélsőhaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Arvay Árpád jegyző: Kátz Kálmán! Rátz Kálmán: T. Ház! Sehol sem volt ak­tuálisabb az a mondás, hogy hallgatni arany, mint a külpolitikában, s különösen áll ez ma­napsas:. Éppen azért iparkodom a következők­ben előadott témámat minél diszkrétebben ke­zelni. A miniszter úr mes:említette, hogy hűsé­ges és kitartó politikánknak a gyümölcse volt az. amit elértünk. Legyen szabad ehhez még valamit hozzátennem. Magyarország ta­lán passzív szerepében is óriási feladatot vég­zett Európa történetében az utóbbi húsz esz­tendőben. Amikor a francia, liga itt megala­kulóban volt, mert hiszen Európában a bcere­móniát Franciaország kapta meg a világ­háború után, Magvarország egy archimédeszi pont maradt, amelyet sehogy sem tudtak he­lyéről elmozdítani. Mne-ában Magyarország puszta létezése és önállósága eleg-endô volt arra. hogy megakadályozza egy óriási szö­vetség- kialakulását, egy hatalmas tömb kifej­lődését az Északi-tengertől egészen a Földközi­. ülése 194-0 november 13-án, szerdán. tengerig. Ha Magyarország ezt a történelmi hivatását bármi okból nem töltötte volna be és csatlakozott volna a kisantanthoz vagy bármilyen formában a francia ligához, akkor ez az előbb említett tömb kétség kívül meg­valósult volna. Ebben az esetben, nyugodtan állíthatom, sem Ausztria nem kerülhetett volna Németországhoz, sem pedig azok a tör­ténelmi események nem valósulhattak volna meg, amelyek azután bekövetkeztek. Még az a következmény is, hogy Németország fel­fegyverkezhetett, részben idetartozik. Másrész­ről természetesen okozta mindest a hibás an­gol számítás. Az angolok azt képzelték, hogy a német nemzeti szocializmus Oroszország el­len fogja szegezni fegyvereit és majd a fel­fegyverzett Németország mint ellensúly fog szolgálni^ Oroszország felé. amelynek felfegy­verkezését viszont semmiféle eszközzel nem tudták mesrakadálvozni. még. a preventív há­ború fenyegetésével sem. Az angol rmlitika ' azonban csalódott, mert a német felfegyver­kezés nem Oroszország ellen fordult, hanem a^ világtörténelem egyik legnagyobb meglepe­tését előidézve, kibékült a két hatalmas biro­dalom itt Keleten. Ez a kibékülés határozot­tan befolyásolja az egész mérkőzésnek és benne Magyarországnak is a sorsát. T. Ház! Nem akarok az orosz kérdésről lé­nyegesebben szólni; itt felvetődött olyan eszme is, hogy talán Oroszország teljesen nemzeti alánra tért, mint azt az előttem szó­lott képviselőtársam reméli, másrészről pedig éppen a faji politikát említették, amit foly­tatnak. Én az egyik nézetben sem osztozom, egészen mást gondolok. Jelenleg inkább biro­dalmi politikáról van talán szó. Nekünk ma­gyaroknak azonban számolnunk kell ezzel a hatalmas szomszédunkkal. Sajnálom, hogy a miniszter úr által is említett kereskedelmi viszonylat nem valósult meg olvan mérték­ben, mint az kívánatos volna. Ez túlságosan soká húzódik már; sokféle oka lehet ennek, erről bővebben nem akarok szólni. Megemlí­tem azonban azt a sajnálatos tényt, hogy Ma­gyarország általában az országtól Keletre nem folytatja azt az aktív külpolitikát, amit az országtól Nvufratra folytat. Itt fel kell hoznom, hogy Magyar-ország moszkvai követe már hosszú hetek óta nem tartózkodik Oroszországban, hanem Magyaror­szágon vau. Sainálattal olvastam a lapokban, hogy amikor Molotov Berlinbe utazott, elkí­sérte őt Schulenburg német követ s vele is utazott, a pályaudvarra pedig kikísérte őt az olasz, román és a tót követ. A magyar követ nem kísérhette ki, annál kevésbbé, mert hiszen nem is tartózkodott Moszkvában. (Gr. Csáky ístván külügyminiszter: Betegszabadságon van!) Betegszabadságon van már hosszabb idő óta. Valóban legyen szabad remélnem, hogy ez az igen fontos pozíció nem fog sokáig betöl­tetlenül vagy mondjuk, gazdátlanul maradni Ezt különösen kérem, mert hiszen rendkívül fontos volna a most folyamatban levő tárgya­lások alkalmával is, hogy képviselve legyünk. Körülbelül ez volt minden, amit mondani kívántam; mindössze még felhozom, hogy Oroszországban kívánatos volna konzulátusod létesítése, általában a külpolitika egyik fel­adata is volna, hogy a most annyira szükséges nyersanyagellátást mint egy élharcos bizto­sítsa, főkép pedig keleti irányban, mert hiszen csak onnan várhatunk most már nyersanyago­kat. A magyar ipar szerencsétlen módon úgy épült fel, hogy a nyersanyagok jelentékeny részét tengerentúlról, például a textilnemű eket

Next

/
Thumbnails
Contents