Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Az országgyűlés képviselőházának I5i, pasztalás, amelyet a velük való érintkezésbe» szereztem, arrói győztek meg, amit mondtak is, hogy sikerült eiérniök 22 esztendő megpróbáltatása aiatt azt, hogy kiküszöböltek minden «Iválasztó különbséget magyar és magyar között s megvalósítottak a magyar szent testvériség: gondolatát és annak testet is adtak. (Ügy van! Ügy van!) Adja Isten, hogy ez a bevonulás ezt a szellemet sugározza ki itt magába a t. Házba, de a nemzetnek nagy szelsö rétegeibe, hogy legyen ebben az országban az, ami eddig nincs: a magyar kérdésben közszellem, a magyar kérdésben megértés, a magyar kérdésben egység. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Megemlékezünk a Szovjetről, érről a hatalmas államról is, mint legújabb szomszédunkról, akivel szemben, szerény véleményem szerint, csak az lehet külpolitikánk iránya, hogy kimélyítjük a jószomszédi viszonyt, (helyeslés.) Fontosságot tulajdonítunk annak a gazdasági egyezménynek, amelyet a folyó év nyarán sikerült velük megkötni, mert ez az a tér, ahonnét még nyersanyagokat tudunk beszerezni a világháború következtében minél szűkebbre font és minél szűkebb területekre korlátozódott nyersanyagforrások helyett. A magyar nemzet mint maga is harcias nép, nagyon tud;a értékelni a katonai erényeket. Ezért szívesen gondol déli szomszédjára, Jugoszláviára. Visszaemlékezünk még a világháború alatt tanúsított hősi küzdelmére es ürömmel üdvözöljük és üdvözölhetjük a magyar kormánynak és külpolitikánknak azt ß törekvését, amellyel igyekszik a Jugoszlávia és Magyarország között most immáron több mint 10 esztendej-e a barátságot kimélyíteni és Örii'ünk annak, hogy Jugoszlávia részéről hasonló megértést találunk. Minden magyar embernek őszinte kívánsága, hogy ezt a narátságot tovább lehessen fejleszteni. (Helyeslés.) Bulgáriával való politikánk a hagyományes és a régi maradt ebben az esztendőben is. Együtt szenvedtünk a világháborúban, együtt jutottunk mi Erdély egy részének, Ők pedig Pél-Dobrudsának birtokába. Már ezek a közös örömteli események is összekapcsolnak bennünket, mert bárha határaink nem is közösek, a történelmi eredet és a közös származás, a közös ázsiai haza szent emléke eggyé kovácsol bennünket legalább szellemi terén. (Elénk helyeslés és taps.) Üdvözletünk szól ennek a népnek abból az alkalomból, hogy revíziós politikájának egy részét szintén vérontás nélkül meg tudta oldani. (Tetszés.) A gyakorlat és a mai élet kívánta eme kérdésieknek fejtegetése után most már felvetem a kérdést: mit kívánunk a magyar külpolitikától és a magyar kormánytól a külpolitika vezetését illetőleg! Kívánjuk azt, hogy tartsanak ki továbbra is politikájuknak ama alapelvei mellett, amelyeket eddig- is követtek és amelyek eddig is egyedül mutatkoztak helyeseknek és reálisaknak. Kívánjuk a magyar külpolitikától, hogy iparkodjék azokkal a nemzetekkel a gazdasági kapcsolatot kimélyíteni, amelyek nincsenek háborúban és amelyek már nyersanyagtartalékaikkal is a ^mi gazdasági nehézségeinket nyersanyagszükségleteinket illetőleg hivatva volnának rajtunk segíteni. Kívánjuk a magyar külpolitikától, hogy a magunk személyes problémáinak szolgálata közben ne feledkezzék meg a határokon túllévő magyarokról, (Élénk helyeslés.) ne feledkezzék meg Amerikába szakadt testvéreinkről (Ügy van! Ügy van!) és akár a földbirtokpolitikával kapcsolatban sikerül őket a földmíveléshez hazahívni, (Helyeslés.) akár pedig inas főrlftáülése 194Ö november le-án, szerdán, 39i ban azok kulturális és szellemi jogait képviselni, akár a népközösség szempontjából őket gyakorlatilag támogatni, ezt a kötelességét el ne mulassza, mert a népköü^sség jogához nemcsak másoknak, de nekünk is jogunk van. (Elénk helyeslés és taps.) Mit kíván, t. Ház, a magyar nemzet tőlünk? Azt követeli, azt várja, azt reméli, hogy végre egyszer a szenvedélyek helyett a józan megítélés, a józan, higgadt megfontolás irányítson bennünket minden kérdésben. tŰgy van! Úgy van!) legyenek azok akár külpolitikaiak, akar belpolitikaiak, mert hiszen a belpolitika teljességgel el nem választható a külpolitikától. (Ügy van! Ügy van!) Legyen a magyar külpolitikai kérdésekben a nemzet egységes és ne járjunk külön utakon. Ha magyar ügyről van szó, akkor ne legyen pártkülönbség, akkor ne legyen nyelvkülönbség, akkor ne legyen semmi más szempont, csak a magyar. (Élénk helyeslés és taps.) ünási világégésben élünk már 1914 óta. Körvonalait sem látjuk a békének, még teljesen homályban vagyunk a jövőt illetőleg, de azt tudjuk, hogy Horthy Miklós kormányzó úr (Elénk éljenzés és taps.) kezében a legjobb kezekben van külpolitikánk legfelső irányítása, tudjuk azt is, hogy munkatársai, Teleki és Csáky miniszter urak (Élénk éljenzés.) ennek a politikának legkiválóbb végrehajtói és intézői. Miután tehát egyék vagyunk a nagy külpolitikai célok kitűzésében és végső célunkban is, úgy hiszem, minden igaz magyar ember álláspontját fejezem ki akkor, amikor azt mondom, hogy ha akarjuk a külpolitikai célok megvalósítását, gondoskodnunk kell a megfelelő összegek megajánlásáról is. Ezekből az indokokból vagyok bátor ismételten kijelenteni, hogy a külügyi költségvetést kormányunk iránt érzett teljes bizalomból elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Bejelentem a t. Háznak, hogy Váczy József képviselő úr, aki vezérszónokként volt bejelentve, elállt a szótól. A külügyminiszter úr kíván szólni. Gr. Csáky István külügyminiszter: T. Ha/! (Halljuk! I álljuk! — Hosszantartó lelke éljenzés és taps. — Élénk felkiáltások: E'jen Csáky!) Multévi költségvetési beszédembsn igyekeztem kidomborítani azt a nehóy helyzetet, amelybe az európai háború sodorta Magyarországot. Törekvésem arra irányult, hogy körvonalazzam azokat a tényezőket, amelyeknek segítségével közelebb juthatunk 20 esz:

endos következetes külpolitikánk aljainak megvalósításához és e mellett hívek maradhatunk régi jelszavunkhoz, hogy békés eszközökkel kívánjuk elérni. Nem kell mondouam, hogy azóta megnehezedett az idők járása felettünk. Hónapokat, heteket és órákat éltünk át. amelyekhez csak a világháború legsúlyosabb megrázkódtatásjait lehet hasonlítani. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Olyan év szálit el felettünk, t. Ház, amelynek folyamán a történelmi pillanatok úgy összesűrűsödtek, hogy a máskor lélekzetet megállító események újdonságokká, egyszerű napihírek ké zsugorodtak össze. Államok, gazdasági és politikai rendszerek merültek el a forgatagban olyan gyorsasággal, hogy még a hírlapi nekrológok is csak a londoni sajtó útján, elçve-