Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
Az' r o'fs'zá ggyűlés '^tiéfvi's'&dKó-zanak'-151. ' Egy esztendővel ezelőtt határozta el éfcí bocsátotta szabadon Anglia a gazdasági blokád rémét, ama szerintem legfőbb háborús cél érdekében, hogy ne nála, hanem Német- és Olaszországban hűljenek ki előbb a gyárkémé; nyele, és ma irrel kenegeti azokat a szörnyű •sebeket, amelyeket alig néhány hónap alatt a szigetország gazdasági élete, legfőképpen pedig ipara szenvedett. Néhány évvel ezelőtt, 1936-ban egy nevezetes államférfiú írásban és szóban bizonygatta, hogy Ausztria függetlensége olasz és magyar érdek egyaránt és ma mindannyiunk előtt tisztán ós világosan áll, hogy igen, a demokráciáé, de sem olasz, sem nem magyar érdek Ausztria függetlensége. Évek hosszú során át bizonyítgatták^ _ nekünk, hogy a magyar jnivendő üdvöskéje f a demokrácia. (Palló Imre: Még ma is bizonyítgatja a Magyar Nemzet!) Ma viszont azt látjuk, hogy Európában mindazok az államok, — úgy ahogy mondom, szó szerint véve, mindazok az államok — amelyekben a demokrácia vagy a szociáldemokrácia volt az uralkodó tényező, kivétel nélkül mind meg vannak verve Európában, mint Csehszlovákia, Lengyelország, Norvégia, Dánia, Hollandia, részben Belgium és Franciaország. (Zsámboki Pál: Magyarország és Jugoszlávia, úgy-e? — Zai.) Elnök: Csendet kérek. Zsámboki Pál képviselő urat kérem, ne szóljon közbe és ne zavarja a szónokot. Szeder János: Mivel igen t. túloldali képviselőtársaim nem hagynak nyugodtan, felhozok egy honi példát is. Néhány évvel ezelőfct, talán három esztendeje, Kertész Miklós a túlsó oldalról, ebben a házban azt hangoztatta: Nem engedjük elvitatni azt a jogunkat, hogy a fennálló társadalmi rendnek tényleges és valódi ellenfelei mi, demokratikus szocialisták vagyunk. És ma demokratikus szocialistáknak ezt a kizárólagosságát nyilatkereszteseink kereken tagadásba veszik. (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: N e m értjük!) T. Ház! Valóban forgatagos időket élünk és éltünk, amikor könnyű volt elvéteni az utat, könnyű volt helytelen utakra futni, amint erre számunkra örvendetes bizonysággal szolgálnak a csehszlovák és a román külpolitikai kormányzás, amelyeknek elhibázott volta vak vágányra futtatta a eseh és a román nemzetet és darabjaira törte szét ezeket az országokat. Annál nagyobb tisztelet, elismerés és hála kell, hogy illesse azokat a vezető magyar államférfiakat, közöttük is elsősorban a jelen két kiváló egyéniségét, gróf Teleki Pál miniszterelnök urat (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) és gróf Csáky István külügyminiszter urat, (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) akik helyes előrelátással vezették és vitték ennek a 22 esztendővel ezelőtt romlásba taszított nemzetnek a sorsát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj ás mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az idő előrehaladott; voltára való tekintettel (Rajniss Ferenc: Van még idő!) gondolatmenetemnek további sorát megszakítva, rámutatok arra, hogy ma sokan tévesen azt gondolják, hogy a mai idők hasonlatosak az ezer esztendővel ezelőtti magvar időkhöz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki mondotta?) Akkor a pápaság, a bizánci és a német-római császárság voltak Európa uralkodó csillagzatai (Palló'Imre: Még nem is volt akkor németrómai császárság! — Elnök csenget.) és a magyarság politikai jövője és sorsa azon fordult meg, hogy miképpen helyezkedik el ezek köKÉPVJSEkőHAZI jíAPLö VII. Illése '19^0 'no'vember' 13-ún\ szerdán. 2B5 zött a nagy történelmi és katonapolitikai erők között. Ma, szerintem, lényegesen könnyebb a magyarság helyzete. Ma is három uralmi csillagzat látható Európában: a germán, a latin és a szláv. E három közül azonban ma kettő — Berlin és Róma — megdönthetetlen véd- és dacszövetségben van egymással és ez a tengely a közös érdekeken alapuló, szoros barátságot tart fenn a harmadik nagy katonapolitikai tényezővel, Moszkvával. A három fő hatalomnak ez a kölcsönös barátságon alapuló viszo.nya tehát a tengelyvonalra való odaállásunk következtében megkönnyíti számunkra a helyzetet. Természetes ennekfolytán a mi mai külpolitikai beállítottságunk, viszont éppen az elmondottakból folyik természetesen az is, hogy a magunk részéről is kövessünk el mindent, ami a harmadik fő hatalommal, az Oroszországgal való jószomszédi viszony megteremtéséhez és megerősítéséhez vezet. A rendelkezésemre álló rövid félóra alatt ezekből a szempontokból kívántam ál talán ossátrbau foglalkozni a külügyek kérdéseivel. Befeiezésül arra kérem a magvar küliin-vek kiváló vezetőjét, gróf Csáky István külügyminiszter urat. (Éljenzés iobbfelöl.) tartson ki továbbra is változatlan"! és rendíthetetlenül eddigi külpolitikája mellett. Tudom, hop'y n^hézsésrek varinak, gán^svp+psek történnek. (Jï"°ek Antal: öt nem kell félteni, ő kitart! C«ak hae-viák őt kitartani! — Elnök csenget. — ßr. Feste+ifs Domonkos: Bízzák reánk! — Zaj fi szélsőbaloldalon.) csalogatások hangzanak el. mégis azt hiszem, hogy az ő céltudatos veretése mellett sikerül megmaradnunk külpolitikánknak ezen a békés és mégis eredményes vonalán. Azon az úton kell tovább .járnunk, amelven eddig jártunk, (Zsámboki Pál: Lassan, haladunk!) nemcsak azért, mert a mi h elvtál lásun kon is múlik, hogy a tengelv semmi körülmények között meg ne gyengüljön, hanem azért is, mert bármi történjék is a világon, Európának ezen a részén mindig a tengelyhatalmak szavának lesz a legnagyobb súlva. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igáz!) Éopeu ezért a tengelyhatalmak győzelme egyúttal kifejezetten macrvar érdek is. (Ügy van! Ügy van! — Palló Imre: Akkor ne tűrjük azokat az anarol-zsidó saitóhangokat!) A magyar királyi kormánytól pedier azt kívániuk, hogy most, amikor a magyarlakta Felvidék és Kárpátalja, (Állandó zai a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: 'Kárpátali ai vajdaság! Miért nem mondia?) .de még inkább Kelet-Magyarország és Erdély visszatérésével bizonyos állomáshoz érkeztünk el, minden erejét a belső építésre fordítsa, hogy erős hadsereggel, rendezett társadalmi és gazdasági viszonyok közepette (Zai és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt várjuk! — vitéz Lipcsey Márton: Ne rontsák!) nézhessünk a világrengető küzdelem befejezése elé, mert csak teljes szellemi, gazdasági és katonai riadókészültségben tudjuk az Európa sorsát majdan bizonyára hoszszú időre rendező béketárgyalások során a magyarság szavát és súlyát kellőképpen érvényesíteni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik. — Felkiáltások a jobboldalon: Éljen a tengely!) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Eajniss Ferenc! Kajniss Ferenc: IVHáz! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Különálló, zárt és Öncélú 50
