Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-151
284 Az országgyűlés képviselőházának héz csatájáról sem tudjuk, hogy az itteni magyaroknak nehéz és áldozatos élete, rabságba került véreinknek hősies helytállása, szegény vagy gazdag, műveltebb vagy egyszerűbb magyaroknak a Hite, munkája, akarata tette-e ezt sikeressé, de az, hogy el nem vesztette a nemzet ezt a háborút és csatát, hogy maga a nemzet nyerte meg, igenis, állítom Csia képviselőtársammal szemben: érdeme a bölcs és céltudatos államvezetésnek, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) érdeme a helyes bel- es külpoltitikai kormányzatnak és érdeme a mi hatalmas 'barátainknak. (Szöllősi Jenő: És a magyar népnek! Hogy kitartott! Fizette az adót!) A bölcs és céltudatos államvezetést elsősorban a mi legfclbb hadurunk- a Kormányzó ár őfőméltsága személye testesíti meg. (Élénk éljenzés és taps.) Alattvalóinak hódolatteljes nagyrabecsülése méltán illeti őt ezért az »országgyarapító« névvel. Ha pedig a helyes kormányzati kül- és belpolitikára gondolunk, akkor visszaszáll hálás megemlékezésünk egykori politikai vezérünkre, Gömbös Gyulára, (Szöllősi Jenő: De messze vannak már tőle!) aki a tengely szót elsőnek fogalmazta meg, aki a német vezért és kanacellárt a nemzetiszocializmus uralomrajutásakor a külföldi államférfiak közül elsőnek kereste fel, aki a gyarmatbirodalmáért, Abesszíniáért küzdő Olaszország mellé a magyar néppel együtt nehéz időkben félreérthetetlen határozottsággal állott oda. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nem törődött a demoliberális sajtó gúnyos kitanításaival. Sem ő, sem az azóta való kormányok nem voltak hajlandók elfogadni, de maga a magyar nép sem, a demoliberális baloldal sugalmazásait, amelyek váltig azt hangoztatták, hogy nem a tengelyhatalmak oldalán, hanem a Csehszlovákiával vagy Romániával kötendő fOderád lis államszövetség, vámunió vagy egyéb mészszemenő baráti viszony keretéhen és azon keresztül a nyugati demokráciák barátságával kell nemzetünk boldogulását keresnünk. (Szollősi Jenő: Nem felejtjük el Gömbös Gyula temetését!) Odáig ment ez a demoliberális sugalmazó akarat, hogy azt hangoztatta, hogy Németországgal való gazdasági egymásrautaltságunk nem is olyan indokolt és hogy ezért a mellettük való kockázatos kiállásért és a magyar föld drága term el vényeiért cserébe Németországtól ^legnagyobbrészt csak szájharmokát és fütyülőt kanunk. (Zaj a szélsőbal oldalon ). — Palló Imre: Még ma is van ilyen újság, például a Magyar Nemzet!) Ez egváltalában nem volt igaz. de viszont nekik mindenkinél jobban kellett tudniok, hogy fütyülővel, amelyet a Kárnátok északi hegyszorosain keresztül évtizedeken át bőségesen hoztak be ebhe az országba, túlontúl el vagyunk látva. (Derültség— Egy hang a 'szélsőbaloldalon: Miért nem semtenfík kitelepíteni? — Bodor Márton: Éljen, testvér! Nagyszerű! Kitartás! — Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Érdemes megemlékezni arról, hogy mind Gömbös Gyula, mind az utána jövő kormányok s a nemzet túlnyomó nagv többségében mögéjük sorakozó része változatlanul megingathatatlanok voltak az őszinte tengelybarátságban, épnen olyan mértékben, mint amilyen cétndatos következetességgel keresték és teremtették meg az országgvaranítás lelki és anyagi előfeltételeit. Én — ellentétben Csia Sándor t, kénviselőtársammal — igenis állítom, hogy céltudatos és komoly munka, folyt az országgyarapítás lelki és anyagi előfeltételeinek megteremtésére. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hana a szélsőbaloldalon: Berlinben!) Érdemes és szükl. ülése 19 W november ' l3>án f szerdán. séges orrol beszélni. Igenis, okos gazdasági politika révén... (Gruber Lajos: Arról aztán lehetne beszélni! — Nagy zaj és ellénmöndások a szélsőbaloldalon. — Keck Antal: Be rosszul áll ez a képviselő úrnak, maga sem hiszi el! -— Szöllősi Jenő: Teljes csődben vagyunk! Elnök: Szöllősi képviselő urat kérem, szüntesse meg már közbeszólásait. (Egy hang « szélsőbaloldalon: Okos gazdálkodása — Gruber Lajos: Csupa, naivitás!) Szeder János: ...amely a 6 pengős búzaárral, á gyalázatos állatárakkal, a 18 és w 20%-os kamattal 1933-ban kétségbeesetten vergődő széles mezőgazdasági réteget a pusztulásból és a kátyúból kiragadta; céltudatos külkereskedelmi politikával, amely az egészséges gazdasági vérkeringést hozta el újból a nemzettestbe, szociális és gazdaságpolitikai intézkedések egész sorával, amelyek visszaadták a magyar népnek a hitet és bizalmat önmaga^ sorsa és nemzete iövendője iránt, (Zaj a szélsőbaloldalon.) elérte Gömbös Gyula és az utána következő kormányok alatt a magyar nép. hogy előbb pénzügyi egyenjogúságunkat, majd katonai egyenjogúságunkat sikerült visszaszereznünk és az egymilliárdos beruházásból a hadsereget illető 600 millió pengő összeg többszörösével sikerült megalkotni azt a nemzeti hadsereget, (vitéz Lipcsey Márton: Ez semmi nekik!) amelyre büszkén tekint a magyar, elismeréssel a barát és tisztelettel az ellenfél. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Károlyi Viktor: Nem ez a kormány csinálta! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Imrédynek az érdeme!) Nem volt könnyű, t. Ház, a magyar nemzet számára ez az utóbbi hét esztendő, amelyről az előhb néhány szóval vázlatosan szóltam. (Füssy Kálmán: Agyondicséri Darányit meg Imrédyt! — Palló Imre: Dicsérje már Telekit is! Az már nehezebb!) Nem volt könnyű ezt az utat járni. Hatalmas próbára tették ezek az idők a vezető államférfiakat és népet egyaránt. Máról-holnapra országhatárok tolódtak el, nagynak és erősnek hitt szövetségesek, megváltoztathatatlannak hitt államterületek kártyavárként omlottak össze. (Zaj a szélsőbaloldalon,) A liberalizmus nagy történelmi eszmeáramlatának önkellető kurjongatásai mindinkább visszhang nélkül múltak le számára a süketté vált időben. (Zaj és mozpás a szélsőbaloldalon.) Váratlanul visszájára forduló dolgok nyűgözték le az embereket és homályosították el a jövőt kereső értelem tisztánlátását. (Palló Imre: Nem elég meggyőző az előadása!) Legyen szabad néhány Példával megrajzolnom ezeket a forgatagos időket. Franciaország néhány évvel ezelőtt az igen erős francia kommunista pártnak legerősebb támogatása mellett, a legteljesebb mértékben, minden eszközzel támogatta a spanyol népfrontot a Caudillo falansi'istái ellen, hogy néhány évre rá a honi liberálisaink által mindig az égig magasztalt francia demokrácia a német-saovjet megegyezés nyomán, a parlamenti elv nagyobb dicsőségére, mandátumfosztással egyszerűen kiakolbólítsa a parlamentből a maga hatvan kommunista képviselőjét, mint a hogyan ma a vádlottak padjára ülteti egykor bírálat alá sem vonható hatalmasságait. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Zsámboki Pál: Itt is sok kerül a vádlottak nádjára!) Néhány évtizede csak, hogy a La Manchecsatorna túlsó oldalán Albion népe diadalmámorban és lelkes ujjongással fogadta a francia földről a tengeren át repülőgépen elsőnek átjutni tudó Blériot-t és ma dermedt szorongás markolja meg ott a szíveket, ha motorzúgás zaja kél a francia .partok felől
