Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Ö82 -Az országgyűlés képviselőházának 151 (Felkiáltások a szélsöbcdoldalcn: Mintha ma mondta volna!) A napló tovább folytatódik. 1921 február 6-án ezt írja (olvasna): »Itthon vagyok. Haza jcittem a nagy tragikomédiából, amelyet nemzetgyűlésnek hívnak- Arra volt jó, hogy megszűntem pártelnök lenni Másodszor, hogy úgy aludtam, mint a bunda 3

/i7-ig. A parlament a legmulatságosabb kabaré. Sohasem hittem volna, hogy felnőtt emberek nagy dolgokat ennyi heree-hurcával intézzenek.. Ebiből is látni a hazugságokat, amelyek között egyike a legnagyobbaknak: a demokrácia.« (Folytotvs zaj a szélscbaloldalon. — Rapcsányi László: közbeszól.) Elnök: Nagyon kérem Rapcsányi képviselő, urat, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj a jobboldalon. — Keck Antal: Komolytalanság az arénában! —• Zaj.) Csendet kérek.^ Tessék folytatni! Csia Sándor: A háború utáni kormányférfiak közül egyedül Gömbös Gyula volt az, aki határozott és félreérthetetlen külpolitikai irányt, szabott. Hogy az utódok hogyan sáfárkodtak Göraböí Gyula örökével, erről nem akarok szólni, nem akarok részleteket felsorolni. Én hiszek a külügyminiszter úr tengelybarátságában, hiszek őszinteségében, de akkor kérdeni a kormánytól, niiórt kellett ezt az őszinte barátságot olyan sokszor véka alá rejteni? (Felkiáltások a j^bb Halon: Hol? — K>ck Antal: A véka már nine? meg! — Rapcsányi László: Amikor bűn volt nyíltan tengelybarátnak lenni! — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól. (7

ai.) Tessék csendban maradni. (Em/ hang a jobboldalon: Külföfdö* is haitink, amit itt &»*«!<*&;. eV) Csia Sándor: Nem akarok a közbeszóló képviselő úrnak válaszolni, mert úgy érzem, hogy külpolitikai érdekeket sértenék vele. Sokszor hivatkozik a kormány és hivatkozott az előadó úr is a visszatért területekkel kapcsolatban a kormány külpolitikai sikereire. Azt hiszem, ha különbséget akarok tenni — és ha srondokozom, tudok különbséget tenni — a siker és az eredmény között, akkor elismerem azt. hogv a kormánynak nagy sikerei voltak, de megállapítom, hogy az eredmény nem a kormány érdeme. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalo dalon. — Ellenmondások jobbfelöl. — vitéz Lincsey Márton: Minden szentnek maga felé hajlik a keze! — Gruber Lajos: Halljuk az aggszüzbeszédet! — vitéz Lipesey Márton: Majd megmondom én magának a véleményemet! — Zaj. — Elnök csenget.) Meggyőződésemet az előadó űr szavaival tudom alátámasztani, aki maga mondta, hogy régebben gyakrabban hiba csúszott be külpolitikai vonalvezetésünkbe. Ha ezek a hibák nem csúsztak volna be külpolitikai vonalvezetésünkbe, meggyőződésem hogy nagyobb eredményeket tudtunk volna elérni a visszacsatolt területekkel kapcsolatban is. (Taps a széhőbaloldalon. — Zaj.) Mélyen t. Ház Nem elég most már a Gömbös Gyula által ránkhagyott tengelybarátság hangoztatása. (Gruber Lajos: Élni is kell azt a tengelybarátságot!) Élni is kell a tengelybarátságot egyfelől, másfelől pedig ennek a tengelybarátságnak, van egy másik oldala, és ez . a határozott, félreérthetetlen, világos és egyenes angolellenes beállítás. (Ügy van! Ügy van! — Tans a szélsőbal oldalon. — Gmber Lajos: Ne mászkáljanak ki az Eckhardtok Angliába! — FelkiáPások a jobbo

1 dalon: Ebben egyek vagyunk!) Nem német és olasz, de magyár érdek elsősorban az* hogy azzal a nemzet? illése -19W november 13-án, szerdán. tel, az angollal szemben, amely ki akarja terjeszteni a háborút Európára és a mi országunkra is, a legélesebben szemhehelyezkediünk. Ami azt a gyakran hangoztatott politikát illeti, hogy a régi barátokat tartsuk meg és melléjük szerezzünk újakat, errenézve csak azt jegyzem meg, hogy nem szerezhetünk olyan új barátokat, akik régi barátainknak ellenségei. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőba

1 oldalon.) Minden magyar embert mérhetetlen és végtelen fájdalom tölt el, hogy Erdély sok magyar inultií és történelmi múltú városa^ nem tért vissza és a magyarság százezrei még mindig idegen uralom alatt sínylődnek. Ezzel kapcsolatban meg kell kérdeznem, — ha szabad — hogy amikor már — hogy úgy mondiam — a levegőben volt az erdélyi kérdés, amikor minden gondolkodó ember tudta azt, hogy az új magyar határok megállapításába^ erdélyi vonatkozásban kétségtelenül beleszólása lesz az ott élő szász testvérnemzetnek, a kormány milyen intézkedéseket, milyen lépéseket tett abban az irányban, hogy az erdélyi szászság kifejezésre juttassa azt a vágyát és kívánságát, hogv vissza akar kerülni az ezeréves hazába. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A Hubay—Vágóféle javaslat!) azonkívül, hogy^ Hubay Kálmán és Vágó Pál képviselőtestvéreinket megfosztották mandátumuktól? Kérdem, hogy ezenkívül milyen lépések tétettek ezirányban. (GmbeiLajos : Ballépések! — Egy hang a szélsőbaloldalon: És mik történnek most?) Elnök: Tessék csendben lenni, képviselő úr! Csia Sándor: ugyancsak szóvá kell fennem az oláh fennhatóság alatt maradt területeVről kiüldözött és elmenekült mae-varok sorsát. N^m hiszem, hogy különbség volna e tekintetben közöttünk, hiszen egészen bizonvos. hop-y a túloldalon is sokan vannak, akik kétségbeesett leveleket, híreket kaptak elmenekült és jelenleg Magyarországon tartózkodó ismerőseiktől és hozzátartozóiktól. Sok oldalról hallottuk, hogy kimenekülni kényszerült magyar testvéreinket arra utasítják, hogy m^Tn^nek vi«M*za. Kérdezem: hoe-yan akarjuk külföldön, főként Amerikában élő véreinket vagy a csángókat visszatelepíteni, ha itt néhány tízezer magyarnak nem tudunk munkát és kenyeret adni? ÍSzöllősi Jenő: Az itt élőknek sem tudunk! — Közi Horváth József: Ez egészen más kérdés! — Ügy van! Ügy van! a középen.) Értesülésem szerint a románok által kiutasított magyar testvéreink a lefkétségbeejtőbb helyzetben vannak, különösen Kolozsvárott és környékén. A miniszterelnök úr legutóbb megígérte, hogy erélyes eszközökhöz fog nyúlni, amennyiben a románok részéről ezek a kiutasítások továbbfolynak. Tudomásom szerint ; a miniszterelnök úr tényleg erélyes intézkedést tett, és az ő személyes parancsára Kolozsvárról több mint 500 román családot utasítottak ki. Igen ám, csakhogy itt is az volt a helyzet, hogy a románok gondoskodtak arról, hogy VCL onnan kiutasított magyaroknak, főként az értelmiséghez tartozóknak nagyrésze nyilatkozatot volt kénytelen aláírni, amelynek értelmében állampolgárságáról és ezzel kapcsolatos igényeiről lemond. Ezzel szemben mi nem voltunk ennyire óvatosak, hanem eme óvatossá»! intézkedések nélkül tettük át a határon eze^t a románokat, közöttük olyanokat, akik az oláh megszállás alatt is rendesen és tisztességesen viselkedtek: (Gruber Linos: Na! A két balkéz megint! — Palló Imre: Kevés bölcseséggel kormányozzák ezt az országot!) A költségvetés számszerűségéhez nem kívá-