Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

270 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 W november 12-én, kedden. csodálatos dolog, hogy ezekre vonatkozólag semmi néven nevezendő olyan intézkedés nem történt, amely esetleg díjemelésben nyilatkoz­nék meg s amely díjemelés^ azok életének rendszerbe foglalását célozná és hivatva lenne az exisztenciájukat intézményesíteni. A kir. törvényszéki orvosok igen komoly cenzúrán esnek keresztül, amíg eljutnak ahhoz, amit úgynevezett hivatalos kirendelésnek neveznek. Ha az ügyészségi elnöknek van egy javaslata, akkor a törvényszék elnöke teljes ülésben új­ból bírálat alá veszi a kérdést, innen felkerül az ügy az igazságügyi orvosi tanácshoz és amikor ezek a komoly szervek megmondják, hogy rendben van, akkor következik a minisz­ter döntése. Ezek az orvosok, akik ilyen nagy és erős ellenőrzésen mennek keresztül, olyan elbánásban részesülnek munkájukért, hogy mondhatom, ez teljesen érthetetlen. Azt hi­szem, hogy ennek a kérdésnek gyakorlati és helyesebb megoldását az igazságügyniiniszter úr is szükségesnek és sürgősnek látja. (Rap­csányi László: Miért nem látta eddig?) À ki­rályi törvényszéki orvosok kirendelés alap­ján működnek -s óriási nehéz munkát végez­nek. Hiszen tudjuk nagyon jól, a bűnügyek sokszor nemcsak anyagi kihatással, de legtöbb­ször erkölcsi kihatással is vannak a minden­napi életre. A törvényzéki orvosok súlyos fel­adatot teljesítenek, s ezért gondoskodni kell arról, hogy azok munkáját különféle gondok, bajok és anyagi nehézségek meg ne zavarják. Vizsgáljuk meg a törvényszékeknek, a bí­róságoknak ítéleteit. Ezek az ítéletek ilyen bűnügyi vonalon a legtöbb esetben arra a be­csületes, arra a megbízható, arra az abszolút tökéletes törvényszéki orvosi szakvéleményre hivatkoznak. Minden ítéletnél ott látjuk annak a törvényszéki orvosszakértőnek lelkiismere­tes, becsületes munkáját. Már most nézzük meg, micsoda díjat kapnak ezek. Itt van pél­dául egy halottszemle: díja 5 pengő 22 fillér. Egy boncolásért, amely órákon keresztül tart, amelynél ingujjra levetkőzve kell dolgoznia, (Meskó Zoltán: Életveszélyes!) amelynél külö­nösen a friss hulláknál életveszély forog fenn, ez a törvényszéki orvos 13 pengő 5 fillért kap, de abból is 10%-ot levonnak. (Mozgás és zaj a bál- és szélsőbaloldalon.) Igen érdekes megfigyelnünk azt is, hogy a nagy fokban rothadt holttesten végzett mun­káért — egészen régien elavult gyakorlat alap­ján, miután a szakemberek már régen megál­lapították aiat, hogy a nagy fokban rothadt holttest .nem olyan veszélyes, mint az, amely­hez egy-két nap múlva kell kimenni — csodála­tosképpen bár kevésbbé veszélyes, mondom a régi, talán a múlt század 80-as éveiben kiala­kult gyakorlat szerint sokkal többet kapnak: 18 pengő 20 fillért. (Meskó Zoltán: Szagra megy a dolog, úgy latsaik! — Derültség.) Méltóztassék elképzelni, hogy akkor, ami­kor ezek a törvényszéki orvosok az q komoly és naeryjelentőségű hivatásuk következtében eljutnak olyan esethez, amikor a bíróság ítélete alapján akasztásnál kell orvosi munkát végez­niök, előáll az aiz- eset, hogy ez a törvényszéki orvos, aki ezt a hatalmas, felelősségteljes mun-' kát végzi, egy ilyen aktusnál nyolc pengőt kap s ugyanakkor az, aki altiszti minőségben dol­gozik, 24 pengőt kap, sőt még az a segédpribék is egy pengővel többet kap, mint a törvény­széki orvos. (Zaj. — Derültség a szélsőbalolda­lon.) Méltóztassék megengedni, t. Ház, 'ezek mind olyan szempontok, amelyek talán humo­rosan is hathatnak, azonban tessék elképzelni azoknak a helyzetét, aikilk családos emberek és végzik &ztt a felelősségteljes törvényszéki orvosi munkát, s ugyanakkor azt látják, hogy őket nem véglegesítették, nekik nincs fizetésük, ne­kik ilyen egészen jelentéktelennek mutatkozó díjacskákat adnak. Viszont a f&lhóhér rendsze­resített állás, sőt — minthogy ag'rárországbau vagyunk — a főhóhér a földmiívelésügyi mi­nisztérium státusában van- (Hosszantartó élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Talán azért, mert a bitófát fáiból fa­ragják! — Zaj.) Ismétlem, ez egy ilyen aktus­nál háromszor annyit kap, mint az orvos. Azéi*t hozom ezt fel, mert úgy érzem, hogy ea igaz­ságtalanság. T. Ház! Arra kell törekednünk, hogy min­den vonalom igazságos legyen az intézkedés. Valahogyan úgy látom ennél az egész epizód­szerű kérdésnél is, hogy az igazság nem tud érvényesülni, pedig ebben az országban, ahol az igazságot nietm tudjuk érvényre juttatni, ahol az igazság és jogrend nem jár parallel úton, súlyos hibák és bajoík vannak. Ezek Í» meggondolások és szempontok késztetnek en­gem arra, hogy kijelentsem, hogy az igazság­ügiyi tárca költségvetését az elmondottak alap­ján nem fogadhatom el. (Taps a szélsőbalol­dalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Tauffer Gábor! Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Az idő meglehetősen előrehaladt és talán a témák is mind ki vannak merítve, azonban az igazság­ügyminiszter úr válasza mégis alkalmat ad arra, hogy a témákra visszatérjünk és keres­sük azt ,a módot, ahogyan megoldhatók azok a kérdések, amelyek az igaziságügyminiszter úr­nak legjobbhíszeműen tett kijelentése szerint nem oldhatók meg különböző okoknál fogva, részben mert hiányzik az idő, részben pedig, mert hiányzik talán a többi minisztériumok kezdeményezése. Ezek^mind olyan jellegű aka­dályok, amelyek szerény véleményem szerint elháríthatok. Ami a pénzt illeti, tény az, hogy a mai gazdálkodási és pénzügyi rend­szer 'mellett hiányzik sok minden elemi szük­ségletünkre a fedezet» de az is^ bizonyos, hogy Európában már van más kipróbált gazdasági és pénzügyi rendszer, amely nem vonja meg a fedezetet az elemi szükségletek kielégítésétől. Nagy megnyugvással hallottam az igaz­siágügymini'Szter úrtól, hogy a munkaügyi kódex megszerkesztésének előkészítése eéliából kiküldött a külföldre, Olaszországba, Német­országba, sőt Angliába is szakértőket, akik tanulmányozzák ezeket a, kérdéseiket. De mnek a gondolatnak kapcsán felvetem azt a kérdést, hogy ha ki lehet küldeni e kérdések tanulmá­nyozására szakértőiket, miért netm küld ki a kormány szakértőket a pénzügyi, meg a gazda­sági kérdéseik tanulmányozására, hiszen ha hozzáértő emib^rek kimerunek külföldre, ott bi­zonyosan 'sok olyan dolgot tanulnának meg, amit nagyon hasznosítani lehetne ennek az orsizágnak <a javára is. Azt látjuk, hogy a vi­lág körülöttünk átalakul, azt is látjuk, hogy belül egy rettenetes vis inertiae dolgozik, amely visszatartja a magyar életet attól, hogy an­nak az átalakulásnak is alávesse magát, ami nem ellentétes saját egyéniségéivel, ugyanak­kor azonban az átalakítást abban az irány­ban, ahogyan az a külföldön jónak bizonyult, nálunk is megvalósítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents