Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

264 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 AO november 12-én, kedden. lelki beállítottságába a legjobban bele lehet világítani azzal a példával, hogy amint a falusi kocsmai verekedés »hősét senki sem fogja becstelen embernek tekinteni, ugyanúgy, ha Schwarz v<agy Grün síbolás vagy csalás miatt börtönbe kerül, és azután visszakerül a kávéházi törzsasztalhoz, nem tekintik megbélyegzett embernek. Örvendetes lépés volt egy speciális zsidó bűncselekmény részbeni korlátozására meghozott újabb síbertörvény, mert a régi törvény a maga enyhe rendelkezéseivel nem volt alkalmas arra, hogy a laza erkölcsű síbereket elrettentse, hiszen a kockázat az elérhető haszonnal szemben egyáltalában nem volt elrettentő. Az úi síbertörvénynek igen nagy hibája azonban, hogy a visszaesőket, akikre tehát rábizonyítható, hogy üzletszerűen foglalkoznak síbolás sal, é3 így az országnak igen nagy károkat okoznak, nem bünteti halállal. (Meskó Zoltán: Egy síbo^s meg van engedve: a zsidót kisíbolni! — LUI János: Meg a kijáróikat is!) Taren nagy azok kategóriája, akik talán nem is bűnösök, akik talán nem is maguk hibásak azért, hogy a bűn útiára léptek, hanem hibás éviért a rendszer, hibás a társadalom, amely megtagadta ezektől a szegény emberektől azt. hogy két kezük tisztességes munkájával keressék meg a mindennapi kenyerüket. A társadalmi berendezkedés megjavítása során ezeknek az anró kis bűnözőknek száma automatikusan csökkenni, a helyzet e téren automatikusan javulni fog. Alapjaiban kellene megváltoztatni bizonyos kérdésekben jogrendszerünket is, mert lehetetlen az, hogy — mondjuk — amikor egy bankvezér manővereivel a kis- és középexiszteneiák százait teszi tönkre (Felkiáltások a széíxibaloldalon: Ezreit!) és kergeti ezáltal a gazdasági összemolásba ezeket az utolsó pénzüket elvesztett embereket, akik így gazdaságilag összeomolva a társadalomban elhelyezkedni nem tudnak és a bün útjára térnek, ezek büntetett előéletű egyének légynek, ellenben aki ezt előidézte, az zseniális bankvezér legyen. W au vwnl tJnii van! a szélsőbalol dalon. — LiH János* Kormányfőtanácsos! — Palló Imre: Kitüntetéseket kap!) örömmel üdvözlöm a kormányzatot, mert egy régóta fennálló nagy mulasztást pótolt, amikor benyújtotta a rehabilitációs törvényjavaslatot, mert ezáltal módot adott arra, hogy azokért a bűnökért, amelyekért talán elsősorban a rendszer és a társadalom a hibás, igazságot szolgáltassanak. Gyökeres átalakításra szorul rá a jogrendszerünk, — miként azt az igazságügyminiszter ur is elismerte és előttem szólott képviselőtársaim is mind felemlítették — mind a büntetőjog, mind a magánjog terén, mert hiszen jogalkotásunk, éppen az igazságügy miniszter úr szavaiból is kitűnően, nem tartott lépést a ma' rohanó élettel. El kell jönnie az időnek, különösen a diadalmas koreszmék fordulóján, amikor nem elesendő a jog-rendszerbe beleoltott egyes injekciókkal, rendeletekkel pótolni a hiányokat, hanem az egész jogrendszert át kell •alakítani a koreszmének, a korszellemnek megfelelően Az igazságügyminiszter úr azt is elismerte, hogy ez olyan nagy munka, amolyot a mai keretek között elvégezni nem tudnak, de én remélem, hogy el fog jönni az az idő, ha máshol nem, a nemzeti szocialista munkaállamban, «hol ezeket a hibákat is radikálisan és gyökeresen ki fogjuk tudni küszöbölni. T. Ház! Beszédem legelején rámutattam arra, hogy statisztikailag mutatható ki, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetése terén a zsidóság jár az élen. Különös gondot kellene fordítania az igazságügyi kormányzatnak arra, hogy vagyon elleni bűncselekmény elkövetésévei vádolt és megrögzött bűnözők a vizsgálati fogságban ne kerüljenek össze bicskázásért, sajtóvétségért, esetleg az újabban oly divatos állami és társadalmi rend felforgatásának bűncselekményéért vizsgálati fogságban ülő magyar emberekkel és ne adassék meg a lehetőség ezáltal arra, hogy a börtön magányában ezeket az utóbbiakat kioktassák és a könnyű pénzszerzés lehetőségével elcsábítva a bűn útjára térítsék. (Meskó Zoltán: Az egy bransbelieket együvé!) 13 gy an csak vigyázni kellene arra is, hogy notórius visszaesőket ne zárjanak össze alkalmi bűnözőkkel és ne adassék me^ ezáltal a lehetőség arra, hogy az alkalmi bűnözőket még jobban elrontsák. Keresztül kellene vinni, hogy a vizsgálati fogságban — ha már az ismert szempontok miatt nem zárhatók a vizsgálati foglyok külön cellákba — ne kerüljenek • össze csaló és síboló zsidókkal, esetleg röpcédulák miatt vizsgálati fogságban ülő magyar emberek, és kocsmai verekedésárt elítélt magyar embert ne zárjanak össze kasszafúró betörővel. Nagyon fontos lenne ennek a szempontnak keresztülvitele, mert így sok bűnözésnek vennék elejét, és ez sok, különben jó magyar embert mentene meg a visszaeséstől; hiszen köztudomású tény az, hogy a bűncselekmények jelentékeny részét a börtönben tervezik meg és a kiszabadulás után hajtják végre. Ka már a börtönnél tartok, meg kell említenem azt a lehetetlen állapotot, amely a pestvidéki fogházban az ágyneműek terén mutatkozik. Ügy látszik, a fogházban kevés az ágynemű, mert hiszen csak így fordulhat elő az. hogy a kéthetenként váltott ágyneműjű ágyba akár mindennap másik fogoly kerülhet, a szerint, amint a foglyok cserélődnek. Hogy ez mennyire egészségtelen, azt hiszem, arról felesleges bővebben beszélnem. Azt kérem, hogy amennyire mód van rá, méltóztassék ezen az állapoton változtatni. A gyűjtőfogház állapotairól is meg szeretnék emlékezni. Igaz, hogy régi az épület, de ezt figyelembe véve is, m ear kell állapítani a hiányokat. A műhely, amelyben a foglyok dolgoznak, rosszul szellőzik. A konyha felszerelése rossz. A konyha különben is távol van. és így különösen téli időben a foglyok hide?- ételt kapnak. Igen rossz a gyűjtőfogház fürdőberendezése is. 20 zuhany áll a foglyok rendelkezésére és ez a tisztálkodás követelményeinek aligalig felel meg. Kéthetenként fürödhetnek ott a foglyok a sétaidőben, séta helyett, HelvtelenniFk tartom azt, hogy nem külön^ időt állítanak be erre a célra, hanem a sétaidőt használják fel. Előttem szólott képviselőtársaim is vázolták már azt az aggályos helyzetet, hogy különösen a vidéki járásbíróságok igen rossz állapotban vannak és nem alkalmasak arra, hogy azt az áhítatot keltsék, különösen a nép egyszerű fiaiban, amely kell. hogy elfogja őket, ha a törvény házába belépnek. örömmel hallottam, hogy Pápán, az államtitkár úr kerületében új járásbíróság épül, de én örömmel üdvözlöm azt, ha az ellenzéki képviselők kerületeinek székhelyén is járásbíróságok épülhetnének kellő számban. (Antal István államtitkár: Elhatározta . már ezelőtt^ öt esztendővel Lázár miniszter úr! — Mozgás c, szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Éljen a rendszer! öt évvel ezelőtt elhatározták, majd öt év múlva megcsinálják! — Antal István állam-