Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-133

14 Az országgyűlés képviselőházának 13 len törvényjavaslat annál kevésbé kivan foglalkozni, miután az orthodox zsidó felekezet éveken keresztül nem élt azzal a jogával, (Meskó Zoltán: Pajeszesek ültek benn! Borzasztó!) hogy a magyar felsőházba törvényben biztosított jogánál fogva felsőházi tagot küldjön be. (Meskó Zoltán: Hitközség! Pajeszes zsidó volt benn a felsőházban! — Budinszky László: Mindenesetre elősegítették a nyomorúságot. — Gruber Lajos: Mi lesz a Chorinokkal, a Goldbergerekkel? — Zaj.) , Elnök (csenget): Méltóztassanak az előadó urat meghallgatni. Mezey Lajos előadó; Mély megilletődéssel kívánom, hogy az e törvényjavaslat alapján kiegészült felsőház (Budinszky László: A többi zsidót is ki kellene szórni!) a képviselőházzal egyetemben teljesítse azt a nagy történeti hivatását, (Meskó Zoltán: Dugóhúzós főrendek!) amely évszázadok óta a magyar törvényhozásra hárul. Tisztelettel kérem, hogy a törvényjavaslatot vgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Rapcsányi László: A többi zsidókat is ki kellene rekeszteni! — Zaj.) Elnök: Kérdem a Házat, kíván-e valaki az együttesen tárgyalt javaslatokhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. À. miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Történelmet vagyunk hivatva törvénybeiktatni. Múló emberek, múló pártok a nemzet életében egyek vagyunk a magyar történelem Örökkévalóságában, így jutott nekem a pártközi konferencia megtisztelő határozatából az a szép és méltóságteljes t feladat, hogy a magyar országgyűlésben képviselt összes pártok és így az egész magyar országgyűlés képviselőházának nevében én üdvözöljem először a visszatérő erdélyi és a keletmagyarországi részeket, azoknak népét, földjét, levegőjét, lelkét és mint önmagunknak részét a visszatérésnek jogi formát is felvevő pillanatában. T. Ház! A történelem folyamat, amelynek az események a mérföldkövei. A történelemnek három tényezője van, amely e folyamatot alakítja. A természetes folyamat maga, amelyben történés történésből, eszme^ eszméből, cselekvés cselekvésből keletkezik és fakad, az egységes folytonosság majdnem a^ természeti erők erejével és logikájával. Másodszor a lelki, a népi erők azok, amelyek formát, jelleget, egyéniséget adnak e folyamat részére. Harmadszor a történelmi egyéniségek, akik népek, korok legjavát testesítik meg személyükben, azt, amit talán a népek csak később gondolnók és látnak. Erre a mai pillanatra vonatkoztatva is láthatjuk ezt a három tényezőt, ezt a három okot ahhoz az eredményhez vezetni, amelyet ma törvénybe iktatunk. A természetes folyamat a páriskÖrnyéki békék esztelenség^ — amelyek nem keresték a természetes történelmi folyamatok értelmes megoldását — erre az esztelenségre^ bekövetkező természetszerű reakció és változás. A másik a népi erő. A magyar nemzet ereje, amely a legmélyebb elesettségből 22 esztendő alatt regenerálódni tudott önbizalmával, erejével, cselekvésével oda, ahol ma vagyunk. Í3s különösen Erdély népének ereje, önbizalma, öntudata és hivatástudata, amellyel fenntartotta azt a gondolatot, amely Erdélyt ?. ülése 19W október 3-án, csütörtökön* i visszahozta. Végül a történelmi egyéniségek. i Horthy Miklós, (A képviselőház tagjai feláli lanak és hosszantartó lelkes tapssal és éljen| zéssel ünneplik a kormányzót.) aki az első | perctől kezdve, amikor Szegeden megjelent, j bizodalmát, mindnyájunkénál erősebb bizOj dalmát, hitét a magyar nemzet felvirágozásában soha egy pillanatra sem vesztette el és evvel a hittel eltöltött (Úgy van! Ügy van!) s vezetett bennünket oda, ahol ma vagyunk és vezetni fog tovább is. (Ügy van! Ügy van!) I És azután azok a nagy egyéniségek: Hitler i kancellár és Mussolini, (Lelkes éljenzés és taps a Ház minden oldalán!) akik Európának elvesztett világegyeduralma és elvesztett óceáni uralma helyébe egy új óvilági keretet kovácsolnak, amely új keret új szerepet és j új erőt adhat Európának és ebben a keretben j felismerték már régen, esztendők előtt, azt az erőt, amelyet Magyarország »a maga helyén a maga nagyságához mérten képvisel. Üj vi! lágegyensúlyra törekvés ez, annak a világegyensúlynak megbomlása után, amely^ az I európai hegemónia XIX. századi egyensúlya | volt. Ennek a részei azok a térténések, amej lyeket szemünk előtt látunk leperegni, ameí lyeket világeseményként látunk, amelyek I gyors egymásutánban meglepetésként, szen! zációként hatnak ránk, pedig nem azok. Természetesek még g gyorsaságukban is, ha azt I nézzük, hogy mire következnek be reakcióként. Reakciók a XIX. század koreszméivel szemben, életerős népeknek reakciói erejük megnyilvánulásában és az líj helyzetet felfogó alkotóknak reakciói régi tervekkel, régi helyzetekhez való csökönyös ragaszkodással szemben. Ebbe tartozik csak legújabban is a német-ólasz-papán egyezmény, ^ amely iránt Magyarország érzelmeit és pozitív beállítottságát nem késlelkedett az illetékes helyek előtt haladéktalanul kifejezésre juttatni. (Helyeslés és taps.) Á bécsi döntés, t. Ház, ennek a folyamatnak és a benne folyó világháborús folyamat . nak része. Mint ilyent kell felfognunk, mint ilyent kell meglátnunk és érzékelni tudnunk. Ebben a keretben pedig a döntés nemcsak egyetemes európai és tengelyérdekeket, hanem a területi revízión kívül is és azon túlmenően is, messzebblátóan messzebbmenő magyar érdekeket is szolgált és védett meg, nevezetesen a középkeleteurópai béke és egyensúly közös, német-olasz-magyar szempontból ma különösen olyan fontos érdekeit. Ennek a keretnek, ennek a folyamatnak része a revízió, amelyet szintén folyamatként látunk szemünk előtt leperegni s ennek része, immáron harmadik része ez az esemény, amidőn Erdély egy része — Bihar, Szatmár, Máramarós és velük a Székelyföld — visszatért. A vértelen^ visszatérést három tényezőnek köszönjük. Először a tengelyhatalmak barátságának, Európarendező ereiének, a döntés háládatlan feladatára való vállakózásuknak, amelyért igaz barátság és hála jár részünkről — és azt ki is fejezzük. (Ügy van! Ügy van!) Másodszor a magyar nemzet munkájának, kitartó áldozatkészségének, f hadseregének felépítésében, gazdasági erejének fokozásában. Azt hiszem, kevesen — túlkevesen — realizálják azt, hogy a nemzet fiainak csöndes erőfeszítése, vártán állása, minő tényezői voltak annak, amit elértünk: barátaink részéről való megbecsülésünknek is^ és az eredménynek, amelyet elértünk. Ezért hála illeti magát a nemzetet és hála illeti haclseregün-