Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-150
256 I Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 19 W november 12-én t kedden. szólni, amennyiben módomban fog állni és amennyiben ezeket a helyes gondolatokat megyaiósítnatoknak fogom találni, igyekezni is fogom megvalósítani. Természetes, hogy mindent és mindent egyszerre nem lehet. Ezt a t. Ház minden egyes tagja bölcsen tudja. T. Képviselőház! elekem most először van alkalmam, hogy ennek a költségvetési tárgyalásnak során egy kissé beszámoljak a gondozásomra bízott igazgatási ágnak egyévi munkásságáról és röviden ismertessem a megvalósítandó, vagy legaiáöb is megvalósítani tervezett olyan feladatokat, amelyeket valameiiynyien minél előbb megvalósítva szeretnénk látni. Biztosítom a t. Házat, hogy különösen az idő előrehaladott voltára való tekintettel egy szóval sem fogok többet mondani, mint amennyinek elmondására kötelez engem a képviselőház iránti mély tiszteletem (Halljuk! Halljuk! — Egy hang a szélsóbatoldalon: Erdekei!) és másfelől kötelességtudásom. Felelősségem tudatában nem fogok színezni semmit, annál kevésboé, mert nem tudok színezni, (Palló Imre: Az igazság igazság!) de nem is fogok elhallgatni semmit, még akkor sem, ha magam is kénytelen vagyok megállapítani, hogy bizonyos dolgokban bizony vannak hibák is, mert erre kötelez a komolyság, az őszinteség és a teljes pártatlanság. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Az igazságügyi hatóságok ez alatt az év alatt, amely az utolsó költségvetési tárgyalás óta eltelt, az ő magasztos hivatásuknak és évszázados tradíciójuknak megfelelően most is csendes, komoly, értékes munkát végeztek. Csendes munkán tei'mészetesen ne méltóztassék lassú ütemű munkát érteni. Azt hiszem, a mélyen t. Ház minden egyes tagja tisztában van azzal, hogy ma a hatóságok általában és ezek között természetesen az igazságügyi hatóságok is felfokozott munkaütemben dolgoznak. Én csendes munka alatt a zajtalan munkát értem, azt a munkát, amely nem igyekszik külső sikereket elérni, amely nem elismerésre pályázik, nem nyilvános méltatásra, nem a zászlók meghajtására törekszik, amint ezt egyik igen t. képviselőtársam közbevetőleg mondotta volt az ülés elején, amelynek ilyen külső sikerekre nincs szüksége, hanem amely mindig csak egyre törekszik, nevezetesen arra, hogy lelkiismeretesen és becsületesen teljesítse kötelességét Istennel, hazával, nemzettel szemben (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) azzal a tudattal, hogy ma minden magyarnak, a magyar életnek akármilyen posztjára állította is a Gondviselés, kötelessége magából az optimumot és a maximumot kiadni. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Mindenekelőtt az igazságügyminisztérium munkásságával szeretnék foglalkozni és itt mindjárt megjegyzem, hogy ez sokkal többet jelent, mint amennyit a költségvetésnek a központi igazgatás címe kifejez, mert nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az igazságügyminisztérium munkájának r csak egy része r — és mondhatnám, kisebbik része — tulajdonképpen az egész igazságügyi szervezet központi adminisztrációja. A másik nagy és lényeges két feladat, amelyet betölt, — amint nagyon jól méltóztatnak tudni, és amint a felszólalt t. képviselőtársaim is ismételten hangsúlyozták — a jogszabályelőkészítés és a jogi vélemények adása. Igaz, hogy ez utóbbiról nem esett szó % de ezen nem csodálkozom, mert ez a munkája az igazságügyminisztériumnak, amely kifelé a legkevésbbé nyilvánul meg és amelyről éppen ezért a közvélemény csaknem semmit sem tud. De nem is fontos, hogy tudjon róla, a fontos az, hogy az igazságügy minisztériumnak ez,ek az ügyosztályai — és különösen a magánjogi ügyosztály, amelynek ez speciális leiadata — a jugi vélemények adásával iogialkozó munkájukkal igen komoly és nagy szolgálatot tesznek a nemzetnek. (Elénk helyeslés.) He az igazságügyminisztérium jogszaóályelöüészitő tevékenységet sem lehet egyeuüi a Denyujtott és elkészített igazságügyi vonatkozású törvényjavaslatok és rendelettervezetek számából megítélni, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, — és erre mind az előadó úr, mind pedig Huszovszky Lajos igen t. képviselőtársam nagyon találóan mutatott rá — hogy ez csak egy része a törvényelőkészítő osztály munkájának, a másik és igen sok időt igénybevevő része az, amikor a társminisztériumok által előkészített jogszabálytervezeteket felülvizsgálja, ami szintén nagy és komoly feladat. Mielőtt az igazságügyminisztérium szorosan vett igazságügyi vonatkozású jogszabályelőkészítő munkáját részletesebben ismertetném, két megjegyzést szeretnék előrebocsátani. Az egyik az, hogy komoly bírálat tárgyává tétetett részben itt a Ház ülésén, részben pedig a bizottsági ülésen mai jogalkotási rendszerünk abból a szempontból, hogy túlteng a rendeleti jogalkotás a törvényi jogalkotás rovására. Ez igaz. Talán úgy is mondhatnám, hogy sajnosán igaz, de nem találok ebben nagyon sok aggályra okot. Ez tudniillik nemcsak nálunk van így, hanem így van Európaszerte és mondhatnám, világszerte. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy a gazdasági és a szociális élet olyan tempóban fejlődik, — néha visszafejlődik, hogy azután újból fejlődhessen, de akár viszsza, akár előre fejlődik, mindenesetre gyors és nagyütemű változásokat mutat — hogy nagyon természetes, hogy a parlamenti törvényhozás a maga lassú ütemével nem tudja követni. Innen van az, hogy mindinkább előtérbe lépnek azok a törvények, amelyeik nem részletes szabályozást tartalmaznak, hanem csak elvi elrendezést és a részletes szabályozást többé-kevésbbé a végrehajtásra bízzák; ezek az úgynevezett kerettörvények. Ez a gyakorlati kívánalmaknak teljesen meg is felel, — ezt el keH ismernie mindenkinek. Már most, ha a kellő parlamenti ellenőrzés, a hatékony ellenőrzés biztosítva van, akkor az én véleményem szerint alkotmányjogi szempontból sem lehet ez ellen a jogalkotási rendszer ellen kifogást tenni. Nálunk pedig — mint nagyon jól méltóztatnak tudni — ez a parlamenti ellenőrzés biztosítva van az úgyuevezett 36-Oh országos bizottságnak és a honvédelmi törvényen alapuló hasonló összetételű országos bizottságnak közreműködésével, továbbá biztosítva van az egye 5 * törvényekben adott felhatalmazás alapján kibocsátott rendeleteknek a parlament előtt való utólagos bemutatásával. A másik szempont amire ugyancsak a^ jogszabályelőkészítés témájánál szeretnék rámutatni, az, hogy valljuk be: a mi mostani jogalkotásunk a rendszeres jogfejlesztés klasszikus következményeit nem egészen elégíti ki. Rendszeres jogfejlesztést mondok, vagyis azt, hogy egy bizonyos jogintézmény á+dolgozását a reformkívánalmaknak megfelelően, ezt a, rendszeres munkát, sajnos, nem tudjuk úgy elvégezni, ahogyan szeretnénk. Azt hiszem, ennek egyetlenegy jogász sem örül. Én sem, t. Ház. De ezt is magával hozza a rohanó élet, amely egyfelől folytonosan, majdnem nap-nap után vet fel új problémákat, új kielégítésre,
