Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

251 Àz országgyűlés képviselőházának 150, járási székhelyen, akkor az igazságügyminiszter úr hivatalból rendelhess© el a békebírói intézmény megszervezésé^ Zala vármegye déli és délnyugati részeiben nem egy, hanem több olyan járás is van, ahol lines két centiméter vasút sem. Nagyon Jól tudjuk, hogy a magyar olajmezök is pont egy ilyen járásban fekusznek Lispe vidékén, ahol az egész járásban ket centimeter vasút sincs, az alsólendvai, a novai járás is teljesen vasút nélkül van, csak az egyik járásnak van húszkilométeres vasútja, ilyen helyeken, ahol a járási székhelyen sincs vasút és három járás van távol a várostól, úgyhogy nincs vasútja, igenis, szükségesnek tartanám, hogy a beké bírói intézmény meg legyen szervezve, ha nem is községenkent vagy körjegyzőségenként, de legalább járásonként, mert ezáltal a fél rengeteg kiadástól szabadulna meg ós olcsó és jó elintézést kapna azokban az ügyekben, amelyek a községi bíráskodáshoz tartoznak A költségvetés miniszteri indokolásában olvastam, hogy tagosítási és birtokrendezési ügyekben a tagosítási alap megtelelő támogatásáról gondoskodás történik. A tagosítási eljárás megindítása az érvényben lévő szabályok értelmében kérelemre történik, mégpedig közigazgatási, bírói és egyéb eljárás előzi meg a tagosítást. Ugyancsak Zala vármegyére, annak göcseji, déli, délnyugati részeire hivatkozom, ahol a tagosítást sürgősen meg kellene valósítani. Nem lehet ezt a kérdést a földtulajdonosok nézetére, akaratára vagy kérelmére bízni. Teljesen egyetértek vitéz Váczy György igen t. képviselőtársammal, aki azt mondotta, hogy ezt hivatalból kellene elrendelni. (Helyeslés bálfelől.) Ahol annyira rendezetlenek a birtokviszonyok, ahol megtörténik az, hogy egy kisgazdának húsz szalagparcellában van öt katasztrális holdja, olyan helyeken, ahol azok megmívelése majdnem teljesen lehetetlen, nem lehet azt várni, hogy az a szegény ember kérje a tagosítást, aki fél a költségektől, aki bizalmatlansággal viseltetik minden ilyen tagosítás ellen, esetleg azért, mert ragaszkodik ahhoz az ősi dűlőhöz, ahol a nagyapja ültette a gesztenyefát. Az én szerény nézetem szerint tehát hivatalból kellene elrendelni a tagosítási eljárást ezekben a községekben a köz érdekében, mert hiszen köztudomású, hogy a sok apró birtok micsoda nagy területeket von ki a termelésből. A szakértők szerint 20% az a terület, amelyet a barázdák, mesgyék, dűlőutak elvesznek a termeléstől. (Radocsay László igazságügyminiszter: A 20% nagy tévedés! Nafyon sok, de nem 20%!) Szakértők mondják, ogy a földnek igen nagy százaléka elvész a termelés számára és ha ezeket beállíthatnék a termelés szolgálatába, ezek értékéből majdnem keresztül lehetne vinni a tagosítást. Arra kérem az igazságügyminiszter urat és a pénzügyminiszter urat, hogy addig is, amíg a tagosítás általános megoldása lehetséges lesz, kegyeskedjék az alap szükséges támogatásáról gondoskodni és kegyeskedjék odahatni, hogy Zala vármegyének ezekben az elhanyagolt részeiben a tagosítást sürgősen vigyék keresztül. A tagosításnak egyéb előnye is lenne a termelés fokozásán kívül. Nevezetesen megszűnnék a bíróságnak egy csomó munkája, a sok mesgye- és határper legalább 20%-kal esnék vissza, mert amikor azt a kis szalagparcellát védi a földtulajdonos, összeütközik a Szomszéd jávai. A yidéki bíróságokon .minden ülése 19^0 november 12-én, kedden. tavasszal rengeteg ilyen per szokott előfor dúlni, ahol a bíró nem tud igazságot tenni, kijön a mérnök, kiméri a parcellákat, de nem tudja megmondani, hogy Öt centivel tovább, jobbra vagy balra van-e a határ. Állandóan költséges pereket folytatnak ezek a szegény emberek, de ha az ingatlanuk egy-két vagy három darabban lenne, ha nem negyven szomszédja lenne mindenkinek, hanem 3, 4 vagy 6, akkor ezek a költséges perek is elmaradnának, már pedig a falu népe annyira le van szegényedve, hogy ezektől a költségektől való megóvása valóságos nemzeti érdek. A tagosítással egyidejűleg a telekkönyvi átalakítást és a telekkönyvi betétszerkesztést is keresztül kell vinni. Zala vármegyében sokhelyütt oly rendezetlenek a telekkönyvi viszonyok, hogy azokban már a szakértő sem tud eligazodni. Tudom, hogy ez sok pénzbe kerül, de a telekkönyvi betétszerkesztést mégis sürgősen keresztül kell vinni, mert a hitelélet rendjének biztosítását csak a megbízható és jó telekkönyv tudja szolgálni. Előttem felszólalt képviselőtársaim közül többen felhozták az ügyvédség nehéz anyagi helyzetét. Én csak annyiban akarom ezt érinteni, t. Ház, hoffy szükségesnek tartanám a pártfogó ügyvédek díjazását. Ma az a helyzet, hogy szegény keresztény ügyvédek látják el a magyar szegények jogvédelmét, a peres eljárásban teljesen díjtalanul képviselik őket. pedig ma már nincs hivatásrend, amely munkájáért valami szerény díjazást ne kapna, szükségesnek látnám tehát, hosy a pártfogó ügyvédek, akik legtöbbnyire kezdő, fiatal ügyvédek közül kerülnek ki, munkájukért szerény díjazásban részesüljenek. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Nagy László igen t. képviselőtársam és barátom, továbbá Beibel Mihály t. képviselőtársam említették, hogy sürgősen szükség van a. házassági törvény reformjára. Beállok én is ebbe a sorba és én is azt mondom, hogy erre valóban szükség van, mert nem lehet a

; házasság egyeseknek • futó kaland ya™v múló ismeretség, a házasság a nemzeti élét alapja kell hogy legyen. A házasságnak a családi élet tisztaságát kell visszatükröznie, a házasságot tehát nem szabad olyan könnyen felbontani. Sajnos, nemcsak a városban, hanem falun is nagy divat a házasságot felbontani, mert ezek az egyszerű falusi emberek, akik mégis csak az értelmiségtől, az úgynevezett uraktól tanulnak, azt mondják, hogy ha azoknak szabad, nekünk is szabad. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ebben a tekintetben megfelelő törvényjavaslattal kegyeskedjék a Ház elé jönni. Váczy György képviselőtársammal teljesen egyetértek abban a tekintetben, hogy a vidéki bíróságok felszerelése rettenetes állapotban van. Igen sok helyen a tárgyalóterem külsőleg: egyáltalában nem fejezi ki azt a magasztos munkát, amelyet a bíró munkája jelent a közvélemény előtt. Mi magyarok egyébként is hajlamosak vagyunk arra, hogy sokat adjunk a külsőségekre, az egyes emberek külső megjelenéséből következtetünk az egyén jellemére, felfogására, érteim ességére. Mit szóljon akkor az a szegény, az az elmaradott, vidéki, falusi ember ahhoz, hogy ha bemegy egy_ tárgyalóterembe, amikor mindenütt azt hallja, ho^y a bíróság a nemzet fundamentuma, és ott olyan rozzant asztal mellett tárgyalnak, amelynek