Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

248 Az országgyűlés képviselőházának 150. ülése 1940 november 12-én, kedden^ nem tartható fenn.' Tessék a magyar bírónak egy megkülönböztetett, magasabb — ez úgyis csak relatíve lesz magasabb — fizetést adni, amely a mai életkörülményeknek teljes mórtékben megfeleljen. De a nyugdíj kérdésénél is arra kell gondolni, hogy ha az a bíró nyugalomba megy, ne kelljen arra gondolnia, hogy azt a magas bírói tekintélyt, amelyben a nemzet bizalma összpontosul, bizonyos mértékig le kell rántania és valami más vállalkozásba legyen kénytelen kezdeni. A bírói nyugdíjak is úgy állapítandók meg tehát, hogy a bíró élete végéig nyugodtan élhessen és el leérvén látva. Itt egy mellékmondatban tisztelettel arra kérem az igazságügyminiszter urai hogy ezen a téren is hajtsa végre az unifikációt és a Felvidékről visszakerült, ^tehát vagy a eseh-szlovák uralom alatt nyugdíjazott, vagy a cseh-szlovák uralom alatt szolgált és most nyugdíjazott bíró nyugdíja kerüljön az itt nyugdíjazott bíró nyugdíjával egy mértékre, mert a valóságban ebben a tekintetben bizonyos különbözőség áll fenn. A bírói összeférheitlenség természetesen nem azonos a politikus összeférhetlemségéveL Itt is megjegyzem azonban, hogy szerintem nem materialiter, hanem erkölcsileg összeférhetlen az./ amikor például az egyik politikai párt vezetője a Gazdák Biztosítójának ügyvezető elnöki székét foglalja el, tehát ma még a politika arénájában küzd, de azzal a tudattal, hogy holnap egy biztosító társaság ügyvezető elnöke lehet. Ettől, sőt ennek még az árnyékától is meg kell óvni és meg kell menteni a magyar bírót, ehhez azonban természetesen • megfelelő anyagi gondoskodásra van szükség. A kérdés második része a szellemi függetlenség problémája. Hogy a magyar bíró teljesen íügffetleníteni tudja magát, ehhez nemcsak^ az szükséges, hogy különös gondossággal előkészített kiválasztás menjen végbe a fogalmazói szakba bekerülők között, — amelyről képviselőtársaim már beszéltek itt abban a vonatkozásban, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe^ az igazságügyi kormányzat — hanem szükséges az is, hogy az, aki a. bírói testületbe bekerül, a nemzet szempontiából feltétlenül megbízható faitához tartozzék, tehát a Duna völgyében élő népek közül azokhoz, amelyek mihozzánk tartoznak, vagyis, hogy az illető ne legyen kifejezetten zsidó fajú. Ez már mes: van valósítva. Pontos lenne azonban a\ is, hogy az illető a zsidó fajjal sem vérségi, sem más összeköttetésben ne leeyen. Az új nacionalista, vagy nemzetiszocialista, vagy bármijven elnevezésű irányzatok — hiszen a felszólalások e tekintetben elvileg mind egy síkon mozogtak — azt kívánják, hogy a bírói testületben ne lehessen olyan, aki a zsidó fejúakkal akár vérségileg, akár házassága folytán összeköttetésben áll. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem közömbös, hogy a bírói karba milyen elemek kerülnek be. Nem közömbös, hogy abban a tanácsban egy zsidó feleséggel együtt élő bíró ül-e. Nem is szólok arról, hogy a mai időkben, amikor a politikai bűnperek tömege kerül a bíróság elé. milyen morális hatással lesz a nemzetiszocialista közvéleményre az. ha úgy érzi és úgy látja, hogy egyik vagy másik bíró feleségében, vas'v felmenőiében zsidó vér van és ez a bíró ítélkezik azok felett, akik a faj-totális nemzetet hirdetik. Ez olyan lelki összeomlást eredményezne a közvéleményben, hogy ezt nemcsak ezeknek, hanem az egész. nemzetnek érdekében is feltétlenül meg kell akadályozni. A kérdés másik része annak biztosítása, hogy a bírójelölteknek módjuk legyen bele

: tanulni az. önálló gondolkodásba, az azonnali elhatározásba és módjuk legyen megtanulni mindazokat a tudnivalókat, amelyekre egy jó bírónak feltétlenül szüksége van. Meg vagyok győződve arról, hogy az igazságügyminiszter úr ezt meg fogja valósítani, sőt remélem, hogy a kérdés már a megvalósítás stádiumában is van. Nem említem most az egyetemi oktatás reformját, mert lehet, hogy az termelj jó jogászokat, de nem termel jó bírákat, hiszen az egyetemi stúdiumokban semmi sem található fenn, ami ahhoz szükséges, hogy vialaki jó bíró lehessen. Mit csinál most ate ügyvédielölt, aki bírósági joggyakorlatra kerül? Belekerül egy aktadzsungelbe és — szaknyelven szólva — kurrenciát vagy fő tárgyalási jegyzőkönyvet csinál nyakra-főre, esetleg beteszik a végrehajtáshoz, vagy a telekkönyvhöz és ott végnélkül blankettákat fog kitölteni. Nagyon jól fogja tudni a kurrenciát, a statisztikát elkészíteni, de a rengeteg kurrencia és jegyzőkönyv készítése közben még arra sincs ideje, hogy meghallgassa, hogy például hogyan vezeti a főtárgyalás! tanácselnök a tárgyalást, arra sincs alkalma, hogy megtanulja, hogyan vezeti a pert a polgári bíró. Tehát sem a pervezetést, sem az egyéb szükséges tudnivalókat az egyetemen meg nem tanulja, joggyakorlata alatt pedig el nem sajátíthatja, mert erre de facto nincs módja. Vannak itt még egyéb mellékkérdések isSokan mondják, hogy helyes és előnyös, ha a bíró jelölt bizonyos időt ügyvédi irodákban tölt. Erről a kérdésről sokat lehetne vitatkozni, mert hiszen csak abban az esetben előnyös ez a gyakorlat, ha az az ügyvédi iroda bizonyos erkölcsi színvonalon áll. Bár helyes az ellentétes felfogás is, mert hiszen így a jelölt belelát a gyakorlati életbe és látja, hogyan keletkezik egy per, amely sokszor egész életek összeomlását, vagy pusztulását eredményezi Ennek is megvan az előnye. Lehet tehát róla beszélni, hogy egy évig beállítsák-e a bíró jelöltet az ügyvédi irodába, vagy sem. Az előttem szólottak már kifejtették, hogy ebben a sürgős és mozgalmas jogszolgáltatásban, amikor a liberális rendszerről r

— akár tudatosan, akár öntudatlanul — áttérünk egy másik rendszerre, különböző törvények, rendelkezések látnak napvilágot, úgyhogy például egy vidéki bíró a mérnöki kamara hatáskörétől, az oryoskamara problémáiról, vagy különböző más új kérdésekről nincsen kellőképpen tájékoztatva. Ennek oka nem annak az oda bekerült fiatal bírónak a tudatlansága, vagy az, hogy az illető nem akar tanulni, nem akarja magát képezni, hanem egyszerűen az, hogy nincs rá módja, mert bár a bíróságok megkapják az igazságügyi értesítőt és bár a szakkérdések is fel vannak dolgozva bizonyos mértékig, a vidéki bíróságoknak nincs olyan könyvtaruk, amelyből a bíró képezhetné magát és a konkrét esetekben a joggyakorlatból okulhatna. De meg kell adni az anyagi függetlenséget a bíróság úgynevezett segédszemélyzete számára is, akik ott a segédhivatalban görnyedeznek, egész életüket a poros akták között töltik. Az ő fizetésüket szintén tisztességes, rendes, emberi színvonalra kell emelni. A bírókérdésre vonatkozólag nagy vonásokban ez lett volna a megjegyezni valóm, A