Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-150

_Az országgyűlés képviselőházának 150. fejtené ki azt a munkát, amelyet tőle a nemzet méltán elvárhat. Én úgy érzem, hogy ez a tá­madás méltatlanul éri nz igazságügyi kor­mányzatot. (Ügy van! >obbfelől.) Úgy hiszem, hogy Mosonyi képviselőtársam is tudia. mi­lyen rendkívül nagy szakképzettséget igénvlő és azt mondhatnám, éit. napot eggyé tévő munka folyik az igazságügyminisztériumban és annak, hogy egves törvényjavaslatok, ame­lyeket ő maga is kért és szorgalmazott, még nem kerültek ide és nem tárgvaltattak le. nem az az oka. hogy az igazságügyminisztérium nem teljesíti a kötelességét, hanem részben és les-fŐkénüen oka az, hogy olyan események iöttek közbe, amelyek ezt eddig nem tették le­hetővé. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Mméig! Három, éve mindig közbejön! — Antal István: Hála Istennek! — Szöllősi .Teno: Hu­szonkét éve nrmdig közbejön valami! — Keck Antal közbeszól. — Zaj.) Elnök: Keck Antal képviselő urat figyel­meztetem, hoo-y" nin^s arra privilégiuma, hogy állandóan közbeszóljon. Huszovszky Lajos: Hogy milyen események .jöttek közbe, t. Képviselőház, arra célzott az előadó úr, aki éppen az igazságra utaltés meg­állapította, hogy ez az igazság kezd érvénye­sülni nemzeti törekvéseinkben. En is igaz örömmel csatlakozom ehhez a megállapításhoz. Ba nem is értük el még nemzeti törekvéseink kiteljesedését, mégis örömmel állapítjuk meg mindnyájan, hogy ma már egy köz<d 14 milliós nemzet költségvetését tárgyaljuk. Ezt az ered­ményt pedig elértük egy világégés közepette, amikor valóságos népvándorlás folyik, amikor olyan nemzetek is háborúba sodródtak, ame­lyek évszázadokon keresztül alig tudták, mi a háború. Mi számbeli és területbeli meggyara­podásunk mellett és katonai felkészültségünk mellett megőriztük a békét, amelyre ennek a nemzetnek olyan nagy szüksége van, mert hi­szen tálán egyetlen egy évszázad' sem múlt még el; amelybén háború, pusztító megszállás ne tizedelte volna meg a nyugati kultúra és civili­záció védelmére rendelt nemzetünket. Hangsú­lyoztam a teljes katonai felkészültségiét, amely mellett őriztük meg a békék anélkül, hogy nemzeti becsületünk csorbát szenvedett volna. (Úgy van! Ügy van!) Mosonyi Kálmán igen t. képviselőtársam a Ház színe előtt hivatkozott arra, hogy szerte az egész világon nagy társadalmi és állami át­alakulás folyik. Érezzük, tudjuk mindnyájan. Ez a társadalmi átalakulás időbelileg, talán okozatilag is a világháborúra vezethető vissza. A világháború előtt az volt az általános felfo­gás, hogy az a helyes állami berendezkedés, amely mellett az egyénnek a legnagyobb füg­getlensége van az államhatalomtól, amely egy­általában a legmesszebbmenő függetlenséget biztosítja az egyénnek. Ma már az az általános felfogás, hogy az egyéni érdeknek háttérbe kell szorulnia az állami érdek előtt és az egyéni érdek, a magángazdaság a köz érdekében be­folyásolható, korlátozható, irányítható. Erre a felfogásra vezethető vissza a központi hata­lomnak, az államihatalomnak szerte az egész világon tapasztalható megerősödése. T. Képviselőház! Ez a nagy átalakulás, amelynek nyomai — amit egyesek nem na­gyon éreznek és tudnak — a demokrácia Ős­hazájában, Angliában és Amerikában is meg­találhatók és mes" voltak találhatók nemcsak most, hanem à jelenleg folyó háború előtt is, (Ügy van! jobbfclől) egyes országokban erő­teljes ütemű, dinamikus formában, más orszá­gokban, így nálunk is, fokozatos, evolúciós KftPVT«EI.ÖHAZT 5TAPT f O VTT. ülése 1940 november i2-én i kedden. 231 formában jelentkezik. (Egy hang a szélsőbal­oldalon: ötszáz éve!) Ez az átalakulás termé­szetszerűleg ráüti bélyegét a mi törvényalko­tásunk munkájára és determinálja törvény­alkotásunk közérdekből folyó munkáját. Ter­mészetszerűleg nem vonhatja ki magát, nem. is óhajtja kivonni magát ez alól az igazság­ügyi kormányzat sem, aminthogy megítélésem szerint nem is vonja ki magát a törvényalko­tási munkának ilyen irányú haladásából. Magától értetődő, hogy különösen a tör­vényelőkészítő osztály munkáját fokozottan befolyásolja ez az átalakulás. A törvényalko­tás munkájában két irányban vesz. részt ez a törvényelőkészítő osztály. Elsősorban általában előkészíti a törvényeket, másodsorban pedig szakszerű módon segíti a törvényalkotást a törvény szövegezés munkájában, A helyes tör­vényszövegezés — amint köztudomású — je­lenti a törvény szellemének helyes formába való öntését, vagyis gyakorlatilag tulajdon­képpen egyenlő fontosságú, legalább is meg­közelítőleg ugyanolyan fontosságú, mint maga a törvényalkotás. A törvény szövegezésének munkáját ez az osztály^ a legnagyobb felkészültséggel, hosszú évek fáradságát és képzettségét feltételező mó­don látja el. Ezzel a munkával nem lehet csu­pán azáltal megismerkednünk, hogy elolvas­suk a törvények szövegét, vagy sokszor szűk­szavú indokolását. Nekem az utóbbi években sokszor volt részem abban a megtiszteltetés­ben, hogy egyes törvényjavaslatok előadója le­hettem és így közvetlenül is betekintést nyerj tem abba a rendkívül nagy és mélyreható közérdekű munkába, amelyet a törvényelő­készítő osztály végez. Ezen az alapon mond­hatom, hogy a törvényelőkészítő osztály nem csupán az igazságügyi tárca keretébe tartozó törvényeket készíti elő, hanem jogászi és tör­vényszövegezési szempontból foglalkozik az összes tárcáik, szakminisztériumok köréből kez­deményezett törvényekkel^ is. Az igazságügyi kormányzat — mint aho­gyan az előadó úr nagyon szakszerűen rámu­tatott — az általam már előbb ismertetett nagy átalakulás követelményeit harmonikusan tudja beilleszteni a magyar jogrendszerbe. Be­bizonvította azt, hogy az utóbbi években ho­zott és — mondjuk — a régi idők felfogásával ellentétes, a modern idők, a modern kor által megkövetelt rendelkezéseket elvi törés nélkül tudja beilleszteni a magyar jogalkotás egysé­ges rendszerébe. (Ügy van! jobbfelől.) Legyen szabad nekem is a képviselőház színe előtt, éppen azért, mert talán támadás érte ezt az osztályt, (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Nem érte támadás!) a legteljesebb el­ismeréssel szólnom... (Felkiáltások a szélsŐ­baloldalon:: Nem érte támadás!) Talán rosszul fejeztem ki magamat. Nem kapta meg azt .az elismerést, amelyet lelkiismeretünk szerint megérdemel. (Budinszky László: Nem az osz­tályról volt szó, hanem a rendszer politikai vonalvezetéséről! — Mozgás. — Elnök csenget) Legyen szabad itt a képviselőház színe előtt elismeréssel szólnom ennek az osztálynak mun­kásságáról, megjegyezvén, hogy ez az osztály végzi a jövő feltörő generációk kiképzésének, utánpótlásának munkáját is, hiszen köztudo­mású, iho^T ennek az osztálynak kiváló szak-, embereiből szoktak egyes kiváló erőket más szakminisztériumok átvenni, ezek pótlására az igazságügyi kormányzat az úionnan feltörő fia­tal generáció kiképzését végzi és ezeket az így kiképzett újabb erőket állítja be utánpótlásul ebbe a nagy és nemes közérdekű rimnkába. 42

Next

/
Thumbnails
Contents