Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

Az országgyűlés képíriselőházának 14,5. ülése 19-4& október 28-ém, hétfőn. 167 az; országban mindenütt egyszerre volt a vá­lasztás, célszerű, okszerű, sőt szükségszerű az, hogy a legközelebbi törvényhatósági választás megint egyszerre legyen. Ez az indok egyszer már szerepelt. Amikor tavaly elhalasztottuk a törvényhatósági választásokat, akkor az indok az volt, hogy, hála Istennek, visszatért a Fel­vidék egy része és a Kárpátalja, tehát majd válasszunk együtt. Most a kormány Erdély egy részének viszatérését használja fel és ezt újból indokként tünteti fel, (Felkiáltások jobb­felöl: Nagyon helyesen!), azt mondván, hogy ezért most megint nem fogunk választani. Min­den magyar embernek hő reménye és legszen­tebb meggyőződése, hogy Erdély mostani ré­szének visszatérésével a visszatérési folyama­tok nem fejeződtek be, vissza fog térni Erdély másik része, vissza fog térni a Délvidék és vissza fog térni a Felvidék. (Bartha Ignác: Adja Isten!) Szabad-e akkor a kormánynak ezeket a visszatérési folyamatokat felhasználni arra, hogy az 1929. évben megválasztott tör­vényhatósági bizottságok mandátumát meg­hosszabbítsa? (Stitz János: És az szabad, hogy az időt ilyennel húzzuk? —- Wirth Károly: Ha nem tetszik, menjen ki és ne hallgassa!) Elnök: Csendet kérek! Mosonyi Kálmán: T. képviselőtársaim, nézzünk egy kicsit nyugatra, ott azt látjuk, hogy háború dul, nagyon véres háború és a belügyek intézése mégis épúgy folyik, mint folyt a legnagyobb békében. Nálunk számta­lanszor kinyilatkoztatták, hogy a nyugalom szigete vagyunk. Ha a nyugalom szigete va­gyunk, akkor tessék megcsinálni mindazt, amit az ország népe megkíván. 1929-es törvény­hatósággal kormányozni a vármegyéket, ezt a fontos középhatalmat, nem lehet. Nem lehet azért, t. Ház, mert 1929-ben az ország felfogása más volt. 1929-ben ültek a törvényhatóságok­ban szociáldemokraták, de nem ültek nemzeti­szocialisták és én meg vagyok győződve arról, hogy ha ma választunk, akkor egyetlen egy szociáldemokrata sem fog ülni sem Budapes­ten, sem vidéken a törvényhatóságban, de an­nál több nemzetiszocialista fog ott ülni. Ezért nem indok az, hogy a területgyarapodásokat felhasználjuk politikumnak, ~ felhasználjuk arra, hogy most megint egy évvel halasszuk el a választásokat. T. Ház! Meg lehetett volna tartani a vá­lasztásokat most novemberben az erdélyi ré­szek kivételével. Én meg vagyok győződve ar­ról, hogy az erdélyiek egyetlen egy szóval nem kifogásolták volna, ha náluk a törvényható­sági választások a jövő tavasszal lennének, mert az erdélyiek ugyanazt gondolják, amit mi gondolunk és amit a túloldal többsége is gondol, hogy amikor Magyarországon 1929­ben volt utoljára törvényhatósági választás, három évvel az azelőtti választás után, akkor nem lehet 12 évig megtartani a régi rendszer alapján megválasztott törvényhatósági bizott­ságot. T. Ház! A törvényjavaslat másik indoka azt mondja: köztudomású, hogy a kormány a közeljövőben több lényegbevágó reformjavas­latot szándékozik a törvényhozás elé terjesz­teni és hogy a közigazgatással kapcsolatos ja­vaslatok előreláthatólag a törvényhatóságok szervezetére is kihatással lesznek és megvál­toztatják a törvényhatósági bizottságok össze­tételét is. Én ezt az indokot sem tartom helyén­valónak. Nem tartom helyénvalónak azért, mert ezt a bizonyos alkotmányreformot, ezt a mumust, amelyet már hivatalos helyről is hal­lottunk kinyilatkoztatni, ez a rendszer nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ VII. fogja megcsinálni, ennek a rendszernek alkot­mánymódosítást, alkotmány reformot csinálni nem lesz már ideje. De még ha feltételezzük is, hogy én tévedek és igen gyorsan jönne a mi­niszterelnök úr az alkotmányreformmal, (Egy hang a jobboldalon: Hogy téved, az egészen biztos!) akkor is ez az alkotmányreform, amely esetleg vonatkozhatik a törvényhatóságokra és a képviselőtestületekre is, nem hinném, hogy bárminő irányban befolyásolhatná a mostani választásokat. T. Ház! Ezek az indokok nem állják meg a helyüket. Csak egyetlen példára kívánok rá­mutatni. Ha valamit keresztül akarunk vinni, ha a belügyminiszter úr valamit keresztül akar vinni, akkor milyen könnyű ahhoz indo­kot találni. Egy évvel ezelőtt volt az ugyan­ilyen tárgyú törvényjavaslat tárgyalása. Ak­kor a törvényjavaslat eredeti szövege szerint a vármegyei főtisztviselők újból megbízást nyer­tek volna, tehát a választások elhalasztása a főtisztviselőkre nem vonatkozott volna. Itt a Házban támadtuk a javaslatnak ezt a részét és akkor a belügyminiszter úr meg akarván védeni a javaslatot, felállt és azt mondotta: kérem, hát hogyan lehet junktimba hozni a törvényhatósági választásokat a főtisztviselők választásával? Azt nem lehet junktimba hozni, mert előfordulhat, hogy az alispán, a polgár­mester meghal, akkor megint választani kell 10 év múlva, (vitéz Bonczos Miklós államtit­kár: Más a megyénél!) A belügyminiszter úr ezt az indokolást nagyon szépen hozzávarrta ehhez a gombhoz és a mostani törvényjavas­latban azt láttuk, hogy most már a főtisztvi­selők tagságát is meghosszabbítják a főváros­nál, (vitéz Bonczos Miklós államtitkár: A fő­városnál! — Rajniss Ferenc: De kiadják pa­rancsban, hogy nem szabad meghalni! Belügyi rendelet! — Derültség.) T. Ház! Ha ilyen szempontból figyeljük a törvényjavaslatnak ezeket az indokait, akkor meglátjuk, hogy ezek az indokok egyáltalában nem helytállók, mert ez a törvényjavaslat ki­zárólag politikumból született. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. ) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy rávilágítsak arra, mi a kormány igazi indoka, mi az igazi indok, amely a kormány szempont­jából célszerűvé, okszerűvé teszi azt, hogy ez a törvényjavaslat benyujtassék. Nemcsak ná­lunk Magyarországon, — nálunk talán nem is foglalkoznak annyira ezzel a kérdéssel — ha­nem külföldön a legszentebb meggyőződés az, hogy Magyarországon a rendszer legfőbb célja, hogy hatalmát mentől tovább fenntartsa. Itt hivatkozom Schneefussnak egy könyvére, ame­lyet mostanában olvastam. Ez a Bethlen-kor­szakkal foglalkozik és ez a német író megálla­pítja, hogy Bethlen politikájának semmi más célja nem volt, mint hogy a nemesség ural­mát Magyarországon ismét visszaállítsa. A Bethlen-korszak elmúlt. A mai rendszernek már nem az a célja, hogy valamilyen uralmat visszaállítson, hanem az a célja — és ezért a célért titáni küzdelmet fejt ki — hogy ezt a rendszert és a rendszerből kifolyólag saját hatalmát mentől tovább fenn tudja tartani. (Gr. Apponyi György: Ki az a Schneefuss?) Majd megmondom utána, oda is adom a köny­vet. (Gr. Apponyi György: Nem ígérem, hogy elolvasom! — Az elnök csenget.) Az összes törvényjavaslatok mind egy-egy injekció a rendszer élptének meghosszabbítá­sára: a felvidéki választások elhalasztása, a kárpátaljai választások elhalasztása, a tör­vényhatósági választások elhalasztása, mind 31

Next

/
Thumbnails
Contents