Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-145
158 Az országgyűlés képviselőházának nak megszüntetése felett érzett általános elkeseredés is intő jelként... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni. Ez nem tartozik hozzá. (Matolcsy Mátyás: Ez aztán tényleg öszszefügg!) Szöllősi Jenő: Tisztelettel fogadom az elnök úr figyelmeztetését, méltóztassék azonban megengedni, hogy egy tiszteletteljes kéréssel forduljak az elnök úrhoz, mert szinte iskolásgyermeknek érzem magam, amikor ilyen figyelmeztetést kapok. Azt szeretném kérni az elnök úrtól, kegyeskedjék a mi lelkiismeretünkre rábízni, hogy milyen téma függ össze a javaslattal. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobb felől és a középen,) Elnök: Végtelenül sajnálom, hogy a képviselő úr e kérésének nem tehetek eleget. Engem a házszabályok kötnek és a házszabályokban le van szögezve, hogy a tárgytól eltérni nem lehet és amennyiben valaki a tárgytól eltér, az elnök köteles az illetőt arra_ figyelmeztetni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Úgyis napirendre tűzzük legközelebb az appropriációs vitát, akkor méltóztassék ezeket a kérdéseket szóvátenni. (Mozgás a szélsőbaloldalon. —«Palló Imre: Mindenesetre az erdélyi testvérek okulhatnak! Okuljanak!) Szöllősi Jenő: T. Ház! Ezek a tünetek intő jelként szolgálhatnak azok számára, akik abban a hitben élnek, hogy ennek a javaslatnak benyújtásánál a belügyminiszter úr tisztán és teljesen a közjogi aggodalmak és a nemzetféltés hatása alatt cselekedett. Kénytelen vagyok tehát megállapítani, hogy Erdélynek mindnyájunknak boldogságot jelentő visszatérése is csak jól hangzó alkalom egy kíméletlen hatalmi rendszernek folytatására és fenntartására. Az indokolás szerint a törvényhozás az 1939 :XIX. tc.-vel fenn kívánta tartani azt a jogállapotot, hogy az összes törvényhatósági bizottságok egyszerre válasszanak. Az előbb erről a jogállapotról elmondottam véleményemet: meggyőződésem, hogy ez a jogállapot végül a teljes jogtalansághoz fotg vezetni. (Úgy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr tavaly, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztunk, Nógrád megye példájára hivatkozott és azt mondotta, hogy lehetetlen Választatni, hiszen például Nógrád megyének a csonka hazához tartozó része választhatna ugyan, mert ott van névjegyzék, a Felvidékkel visszakerült része azonban nem választhatna, minthogy ott még nincs névjegyzék. Azt mondotta akkor a belügyminiszter úr, hogy ezek a kiegészült vármegyéik az ország területének egyharmadrészét teszik ki, tehát indokolt, hogy ne tartsuk meg a választásokat. Én akkor is túlzottnak tartottam, hogy a belügyminiszter úr egyharmad részt mondott és állítom, hogy az Erdély visszacsatolása révén kiegészült vármegyék a csonka hazának egyhuszad részét sem teszik ki, úgy, hogy a fenti érv teljességgel elesik. Véleményem t szerint a kormány ott, ahol megvannak a névjegyzékek, megtarthatná a választást és kötelessége is volna megtartani, mert kérdem, miért ne válasszon az az egész csonka haza, az a Felvidék s az a Kárpátalja, ahol a választói névjegyzékeknek már készen kellen© lenniök, niiért ne válasszon tehát a régi hazai terület azért, mert most egy újabb, terület jött vissza. Könnyű volna áthidalni a nehézségeket: az erdélyi részek és a most kiegészült vármegyék válassza- ' nak jövőre egy évvel rövidebb időre és amikor a megválasztott képviselők mandátuma le fog járni, akkor az egész ország együtt választhat. l'AŐ. ülésé 19UÖ október E8-án, hétfőn. A kormány felfogása azonban ellenkezik a való élettel is. Csak egy példát akarok mondani erre: van egy régi földbirtokom, amelyen szabályosan, rendszeresen gazdálkodom. Bevetem határidőre a területet, úgy, ahogy azt kell. Veszek hozzá egy elhanyagolt birtoktestet, amelyen nem tudom a szántás-vetés időpontjait betartani. Vájjon észszerű volna-e az, hogy azért, mert amott, az újonnan hozzácsatolt birtokon, a gazdálkodás még nem megy simán és ott nem tudok gazdálkodni, a régi birtokomon is felborítsam a gazdálkodás rendjét?; (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ehhez nem kell további kommentár. T. Ház! Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Szöllősi Jenő: De mondhatnék más példát is. Van egy termő gyümölcsfám, amelynek régi ága hozza a termést, úgy, ahogyan azt a természet törvénye előírja. A régi ág nem törődik azzal, hogy az új ág is meghozza Virágát és termését, folytatja az ő természeti törvényszabta termelési munkáját, nem áll meg azért, mert egy új hajtás fakadt rajta Isten kegyelméből, mint ahogyan ezt a javaslat is mondja. Az élettel is ellenkezik tehát a kormány javaslata. Felteszem újra a kérdést: miért nem lehet választani, amikor itt minden készen van a választásra 1 ? Igenis, nagyon könnyen át lehetne hidalni ezt az egy évi eltérést a választás időpontjában a most visszacsatolt területeknél, ha erre a kormányzatnak megvolna a szándéka, (Gr. Serényi Miklós: És merészsége!) azonban itt van éppen a politika: a kormányzat nem akar választani, mert az én véleményem szerint el akarja kerülni a nép döntését önös hatalmi szempontból. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Fél!) A belügyminiszter úr álláspontját különösen erőtleníti Budapest különállása. Ha eddig jogszokás volt az, hogy Budapest nem együtt választott az ország többi területével, hanem külön szigetet képviselt, tehát ha nem volt az unifikációs munkának és az alkotmányos életnek semmi akadálya, hogy Budapest külön testet képezett a törvényhatósági választások terén az időpont szempontjából, akkor felteszem a kérdést: miért nem lehet — per analogiam — ha Budapesten lehetett különböző időpontban választani, az ország akármelyik más területén is éppen úgy választani más időpontban, mint esetleg a később hozzácsatolt részeken? A logika szabályai sehogyan sem kvadrálnak itt a kormány javaslatával, úgyhogy én csodálkozva állok a javaslat előtt és ennek gyönge indokolása előtt. Éppen Budapest különállása tetté szükségessé, hogy a miniszter úr indokolásába egy új érvet vegyen fel, mert tavaly csak az unifikációs érvet hozta elő. Budapestnek mostani közbelépése, ahol tehát az unifikációs érv ab ovo nullát jelent és nem bír bizonyító erővel, tette szükségessé, hogy a belügyminiszter úr felvonultassa az alkotmányreform mérvét, mondván azt, hogy fölösleges választatni, mert itt előreláthatólag — mint az indokolás mondja — olyan alkotmányreform jön, amely a törvényhatósági • bizottságok képét úgyis újjá fogja alakítani. ; T. Ház! Ez az »előreláthatólag« egészen különös érv, mert ha a kormány a parancsT uralmat és a vezéri elvet akarja gyakorolni, akkor ez állhat, de ha a kormány nem ezt; akarja gyakorolni, (Rassay Károly: Bízza
