Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

154 "Az országgyűlés képviselőházának baloldalon: Akkor választani! — Kovarcz Emil: Mindjárt új lesz!! — Zaj a szélsőbal-oldalon.) Mélyen t. Képviselőház! Nem ma keletkezett felfogása ez a székesfővárosi kereszténypártnak, hiszen már öt választáson keresztül mértük össze az erőinket és öt választáson' keresztül nyíltan hirdettük ezt programmuniktíán. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De csak hirdették!) Hol voltak akkor azok, akik ma hangosabbak akarnak lenni... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Bodor Márton közbeszólj Elnök: Bodor képviselő urat figyelmeztetem, hogy a szó kizárólag Müller képviselő urat illeti. Ha a képviselő úr a javaslathoz hozzá kíván szólni, tessék feliratkozni, ne pedig közbeszólások olcsó formájában elmélkedni dolgokról. (Derültség.) Müller Antal: Mi már eddig is tanúbizonyságot tettünk keresztény közéleti működésünkről és az a párt, amelyhez szeren esem Van tartozni, igenis, két évtized óta harcol ezekért az elvekért. Az igen t. baloldalnak most éppen köszönetet kellene mondania a rögtörőknek, azoknak, akiknek talán mégis nehezebb helyzetük volt, mint az uraknak van most, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) mert könnyű ma hirdetni azt, hogy keresztények vagyunk, de tetszett volna akkor, amikor mi álltunk oda, amikor a szociáldemokraták itt urak voltak, amikor a zsidók voltak az urak itt ebben a városban! (Ügy van!\ Ügy van! a jobboldalon.) Mi már akkor is hirdettük ezeket az elveiket és iparkodtunk megvalósítani is a mi elveinket, tehát ne méltóztassék ezt adresszální mihozzánk, akik a kötelességünket megtettük már ezen a téren és az urak csak utánunk jönnek. (Matolcsy Mátyás: Úgylátszik, akkor a zsidókérdés meg van oldva! — Wirth Károly közbeszól. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Ami pedig a törvényjavaslatot illeti, én azt hiszem, hogy ha elvonatkoztatjuk magunkat minden pártpolitikai érzéstől és szemponttól, akkor minden magyar embert boldogsággal tölthet el a javaslat indokolása, hogy miért halasztja el a választásokat. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Amilyen indokolt volt egy év előtt a vidéki törvényhatósági választások elhalasztása, most még fokozottabb mértékben áll fenn ez az indokoltság, most, amikor, hála Istennek, Magyarországnak ismét egy jelentékeny részét visszakaptuk. Amikor most a kormány azt akarja, hogy az elkövetkező választások idején már egységesen történjenek a választások az egész országban, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De Budapesten!) amikor a kormány rendezni akarja ezt az ügyet, akkor ezt csak köszönettel lehet fogadni. (Egy hang a szélsőbáloldalon: Hogyne! A romániai zsidó bennmarad, azért köszöni! — Budinszky László: Jövőre megint kell, hogy gyarapodjunk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A képviselő úr is bennmarad!) T. képviselőtársam, az, hogy bennmaradok-e, nem öntől, hanem a választóktól függ. (Úgy van! Ügy van! -— Tarn a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: E.zt akarjuk eldönteni! — Wirth Károly: Egészen biztos, hogy nem marad! — Kovarcz Emil: Olyan biztos a dolgában? — Zaj a szélsőbaloldalon.) De nemcsak az a körülmény teszi indokolttá a választások elhalasztását, amellyel a javaslat indokolása az első részében foglakozik, tudniillik az ország megnagyobbodása, hanem az, amit az előadó úr mondott, szerin14-5: ülésé 1940 október 28-ÓM, hétfőn. : tem még fontosabb indok az elhalasztásra, különicsein fővárosi vonatkozásban, ez az indok pedig äz, hogy a kormány, amint a miniszterelnök úr már többször kijelentette és most a törvényjavaslat indokolása is leszegezi, rövid időn belül igenis olyan reformokkal akar jönni, (Mokcsay Dezső: Hány évtized lesz az?) amelyekkel a törvényhatóságok életét teljesen át fogja reformálni. (Kovarcz Emil: Hány évtized az a rövid idő?) Ez csak egy; év, egy éven belül meg kell történnie. (Wirth Károly: Tessék figyelembe venni, hogy ő már idős ember!) Már évek óta magam is mindig követelem, hogy át kell reformálni a magyar életet. Ha tehát ezekkel a reformokkal jön a kormány. •. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kovarcz képviselő urat folytonos közbeszóiásaiért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Matolcsy Mátyás: 20 pengő!) Müller Antal: Ha tehát a ikormány most azzal jön, hogy át akarja reformálni az egész magyar közigazgatást (Pándí Antal: A saját képére! — Derültség.) és át akarja reformálni a törvényhatóságok életét, akkor, azt hiszem. ezt csak köszönettel vehetjük. Minél előbb jöjjön ide ez a reform, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs bizalmunk!) hogy ez a többéves kívánság valóra váljon. Ennek birtokában majd igenis odaállunk a választók elé (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor?) és a választást meg fogjuk csinálni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs semmi bizalmunk! — Zaj. — Wirth Károly: Az Auguszta-telep meg a többi beszél! Szociálpolitika?) Odaállnak majd a _ választók elé azok is, akik mindig többet hisznek önmagukról, mint ami a való életben fennáll. (Wirth Károly: Ilyen a miniszterelnök úr is!) A kérdés az, hogy ha a választópolgárok elé állunk és mindenki ismeri az illető képviselő és pártja programmait, jellemét és múltját, kikben bíznak jobban és kiknek adnak nagyobb bizalmat a választók? (Felkiáltások a szélsőjobboldalon: Próbáljuk meg!— Egy hang. a szélsőbaloldalon: Ezért nem mernek választatni!) Én itt nem a nyilaspárt ellen szólok. (Wirth Károly : Az egész idő alatt ide beszélt!) En tisztelem minden párt meggyőződését és felfogását, de ugyanakkor ugyanolyan joggal elvárom, hogy annak a pártnak, amely talán nem a nyilasokhoz tartozik (Bodor Martón: Talán? — Derültség a szélsőbaloldaton.), éppúgy tiszteljék a felfogását. (Matolcsy Mátyás: Ezt a törvényjavaslatot nem lehet indokolni! Megszavazni lehet, de indokolni nem!) Elnök: Matolosy képviselő urat, akit hiába figyelmeztettem, hogy a közbeszólásokat mellőzze, rendreutasítom. Müller Antal: Nagyon helyeslem, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok választásához hozzákapcsolják a kerületi választmányi tagok választását is, hiszen a múltban is így volt mindig, hogy egyszerre történt a székesfővárosban ez a két választás. Most is így kell ennek lennie. Egy kis hiányt látok erre nézve a törvényjavaslatban. Amíg ugyanis a javaslat a 2. §-batí az 1939:

IV. te. 4. §-a értei; mében intézkedik a törvényhatósági bizottsági tagokról és póttagokról, addig nem intézkedik a kerületi választmányi tagokról. Kérni is fogom majd a részletes vitánál, hogy a belügyminiszter úr tegye lehetővé, hogy ne csak a törvényhatósági bizottsági tagokra és póttagokra, hanem a kerületi választmányi la* gokra is érvényesüljön a zsidótörvény és azok