Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

152 Az országgyűlés képviselőházának felől. Ez a megoldás semmiféleképpen sem fe­lelhet meg. Ez az egész népképviseleti rend­szernek egy alagútba való betolását jelenti, amelyre fel van írva nagy betűkkel az, hogy: népképviselet, milyen gyönyörű, ti választhat­tok, — a valóságban azonban ahhoz senkinek semmi köze és beleszólása nincsen, úgyhogy a törvényhatósági bizottsági tag és a nép között teljességgel megszakad a szükséges lelki, ér­zelmi és mindenféle síkon való összeköttetés. (Egy hang a szélsőbalodalon: Régen megsza­kadt.) Természetes, hogy így a népnek azt kell éreznie, hogy egy ' teljesen abszolutisztikus löorban él. T. Ház! Ennek az. egész törvényjavaslat­nak egy szakasza helyes és elfogadható. Ez a 7. §, amely azt mondja, hogy: »Budapest szé­kesfőváros meghatározott időre választott tisztviselőinek megbízatása ineghosszabbítta­tik és a törvényhatósági bizottság legköze­lebbi újjáalakításáig tart.« Anakronizmusnak tűnik fel, hogy azt mondom, hogy ez jó pontja a törvényjavaslatnak, de (méltóztassék elgon­dolni, hogyjha a törvényalkotó nem tette Violna be ezt a szakaszt, akkor előfordult volna az a fonák helyzet, hogy a régi feudális, libe­rális és zsidó szellemtől átitatott törvényható­ság, az elavult rendszerű törvényhatósági bi­zottsági tagok választották volna meg a tiszt­viselői kart újra egy hosszabb időre. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez azután még job­ban kitolta volna ennek az egész folytonosan halogató, tologató, ide-oda húzogató rendszer­nek fennmaradását. (Rapcsányi László: Fol­tozgató rendszer!) T. Házi Az indokolás nem megnyugtató, mert méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a felvidéki országgyűlési képviselői választások csak a különleges időkre való tekintettel ha­lasztódtak el. Szeretettel fogadtuk a felvidéki képviselőket, mint ahogyan szeretettel üdvö­zöljük minden visszatért darabját ennek a ha­zánaik és annak képviselőit, de nem egészen érthető meg, hogy amíg itten lehetett behívá­sokat gyorsan eszközölni, lehetett gyorsan in­tézkedni, mert kellett is, a másik oldalon ál­landóan az az elv dominál, hogy Iha lehet, ha­lasszák el a választásokat, hátha történik va­lami csoda. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez egészen azt a képet mutatja, mintha azt mondanák, talán jön valamikor egy más idő s akkor más­képpen fordulnak a szelek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Talán győz Churchill! Az angolok győznek!) És akkor, más törvényható­sági bizottságokat lehet majd összehozni. Ez a halogatás a magyar nép egyenes, becsületes jellemével szöges ellentétben áll. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Tessék kimondani, hogy a háború alatt abszolutisztikusán akarunk kor­mányozni és hogy diktatúra van. Ez egyenes beszéd. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szélső­balodalon.) Mindenki fogja tudni, mi a kötelessége. Nem megy el hangversenyre, amelyet betilt a belügyminiszter úr, mert neki nem tetszik, hogy oda esetleg nemzetiszocialisták, nyilas­keresztesek mennek el. A zsidó birtokosok vi­dáman tovább fognak ülni birtokaikban. Kon­krétumot mondhatok, mert nem szeretek kon­krétum nélkül beszélni: újabban választókerü­letemben ugyanúgy kiadják a bérleteiket zsi­dóknak, a munkaszolgálat alól ugyanúgy men­tik fel a zsidókat, szóval minden ugyanabban a szellemben megy, mint ahogyan ment a régi feudális, liberális életben. Meggyőződésem, hogy az igen t. többségi párt tagjai nem érte­nek ezzel egyet, de a valóság síkján mégis ÍJp5. ülése 19 UO október 28-án, hétfőn. csak ez történik meg. Ha kimegy az ember a magyar életbe, ugyanazt a nyomorúságot, kul­túra lati álságot, ugyanazt az elhanyagolást látja a néppel szemben, mint eddig és erre a válasz az, hogy: »Az alapegység, a jegyző el van foglalva mással. Ne tessék a dolgokat za­varni azzal, hogy kultúráról beszél az úr, ez fölösleges, majd ez is meglesz.« Az jellemzi az egész kiöregedett, kifáradt politikai rendszert, hogy nincs benne semmi dinamizmus, nem tud semmit teremteni. Amikor országok születnek, országok halnak meg, akkor nálunk a. parla­mentáris rendszer alapján megtartandó nép­képviseleti elvet megcsúfoljuk és nem tudunk egy választást kiírni és megtartani. (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: Ügy van! Nem mernek! — Bodor Márton: Megfutamodás!) Azt mondja az indokolás egyik része, hogy a bizottságok szervezeti reformja és a törvény­hatósági bizottságok egész újjáalakítása küszö­bön áll és nem volna célszerű és célirányos most, amikor óriási arányú reformok küszöbén állunk, egy választást megtartani, hiszen az új idők népi szellemének megfelelően (Bodor Márton: Üj embereket kérnek!) egy becsületes, igazságos, tisztességes alkotmány reformra és ilyenforma törvényhatósági reformra is készül a kormányzat, ennek következtében minek ír­jon ki egy elöregedett szellemiségű törvény alapján új választást? T. Ház! Évek óta nem hall mást ez a parla­ment, mint azt, hogy: a reformok ibe fognak következni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi­kor?) Tessék csak tárgyilagosan rámutatni és megmutatni, hogy mik azok a konkrét refor­mok, amelyek a szegény, sínylődő magyar nép sorsának a jobbrafordulását hozzák és mi tál­cán tálaljuk nekik, hogy íme, itt vannak a gaz­dasági és politikai reformok. Ezeket hangoz­tatják, de a cselekedetet sehol sem lehet látni. T. Ház! Budapest törvényhatósági bizott­sági ügye egy egészen különálló kérdés. Ma­guk a t. túloldaliak, a többségi pártnak tagjai is azt mondották, hogy Budapest ügye külön­választható volna az országétól és politikailag nincsen semmi akadálya annak, hogy a több­ségi párt erélyesen és nyugodtan bele^ tudjon menni egy új választási küzdelembe. Tárgyila­gos szemmel nézve, ez a nyilatkozat ellenmon­dásba kerül. (Cselényi Pál: t Ki mondotta?) Nem kell neveket mondani, tárgyi sikon moz­gunk. Ez a nyilatkozat ellentétbe kerül azzal az utóbbi megállapítással, hogy a 3400-as ren­delet reformja következtében a fővárosi tiszt­viselők kénytelenek voltak visszavonulni a többségi párt szervezeteinek vezetésétől és ezáltal ezek a szervezetek vezetés és fő nélkül maradtak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Anél­kül voltak addig is! — Rapcsányi László: Addig is fejetlenek voltak! — Palló Imre: Vezetés volt, csak fő nem volt!) Elnök: Ne méltóztassanak folytonos közbe­szólásokkal zavarni saját szónokukat. Eudinszky László: T. Ház! A 34031-as ren­delet után megjelent bizalmas rendeletek és a , szóval kihirdetett fürbesúgások az amúgv is megtört és megalázott gerincű tisztviselőtár­sadalommak újabb utasításokat adnak (Ko­warcz Emil: De már nem merik nyiltanü) és megmondjáík, hogy a gazdával szemben nem szabad más politikai pártban elhelyezkedni. Bocsánatot kérek, ez veszedelmes jelenség, mert a rendszer, a változó politikai kormány­zat összetéveszti magát a nemzettel. (Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez a baj!) Az egyének politikai öntudatába való ilyen

Next

/
Thumbnails
Contents