Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-145

152 Az országgyűlés képviselőházának felől. Ez a megoldás semmiféleképpen sem felelhet meg. Ez az egész népképviseleti rendszernek egy alagútba való betolását jelenti, amelyre fel van írva nagy betűkkel az, hogy: népképviselet, milyen gyönyörű, ti választhattok, — a valóságban azonban ahhoz senkinek semmi köze és beleszólása nincsen, úgyhogy a törvényhatósági bizottsági tag és a nép között teljességgel megszakad a szükséges lelki, érzelmi és mindenféle síkon való összeköttetés. (Egy hang a szélsőbalodalon: Régen megszakadt.) Természetes, hogy így a népnek azt kell éreznie, hogy egy ' teljesen abszolutisztikus löorban él. T. Ház! Ennek az. egész törvényjavaslatnak egy szakasza helyes és elfogadható. Ez a 7. §, amely azt mondja, hogy: »Budapest székesfőváros meghatározott időre választott tisztviselőinek megbízatása ineghosszabbíttatik és a törvényhatósági bizottság legközelebbi újjáalakításáig tart.« Anakronizmusnak tűnik fel, hogy azt mondom, hogy ez jó pontja a törvényjavaslatnak, de (méltóztassék elgondolni, hogyjha a törvényalkotó nem tette Violna be ezt a szakaszt, akkor előfordult volna az a fonák helyzet, hogy a régi feudális, liberális és zsidó szellemtől átitatott törvényhatóság, az elavult rendszerű törvényhatósági bizottsági tagok választották volna meg a tisztviselői kart újra egy hosszabb időre. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez azután még jobban kitolta volna ennek az egész folytonosan halogató, tologató, ide-oda húzogató rendszernek fennmaradását. (Rapcsányi László: Foltozgató rendszer!) T. Házi Az indokolás nem megnyugtató, mert méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a felvidéki országgyűlési képviselői választások csak a különleges időkre való tekintettel halasztódtak el. Szeretettel fogadtuk a felvidéki képviselőket, mint ahogyan szeretettel üdvözöljük minden visszatért darabját ennek a hazánaik és annak képviselőit, de nem egészen érthető meg, hogy amíg itten lehetett behívásokat gyorsan eszközölni, lehetett gyorsan intézkedni, mert kellett is, a másik oldalon állandóan az az elv dominál, hogy Iha lehet, halasszák el a választásokat, hátha történik valami csoda. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez egészen azt a képet mutatja, mintha azt mondanák, talán jön valamikor egy más idő s akkor másképpen fordulnak a szelek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Talán győz Churchill! Az angolok győznek!) És akkor, más törvényhatósági bizottságokat lehet majd összehozni. Ez a halogatás a magyar nép egyenes, becsületes jellemével szöges ellentétben áll. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Tessék kimondani, hogy a háború alatt abszolutisztikusán akarunk kormányozni és hogy diktatúra van. Ez egyenes beszéd. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szélsőbalodalon.) Mindenki fogja tudni, mi a kötelessége. Nem megy el hangversenyre, amelyet betilt a belügyminiszter úr, mert neki nem tetszik, hogy oda esetleg nemzetiszocialisták, nyilaskeresztesek mennek el. A zsidó birtokosok vidáman tovább fognak ülni birtokaikban. Konkrétumot mondhatok, mert nem szeretek konkrétum nélkül beszélni: újabban választókerületemben ugyanúgy kiadják a bérleteiket zsidóknak, a munkaszolgálat alól ugyanúgy mentik fel a zsidókat, szóval minden ugyanabban a szellemben megy, mint ahogyan ment a régi feudális, liberális életben. Meggyőződésem, hogy az igen t. többségi párt tagjai nem értenek ezzel egyet, de a valóság síkján mégis ÍJp5. ülése 19 UO október 28-án, hétfőn. csak ez történik meg. Ha kimegy az ember a magyar életbe, ugyanazt a nyomorúságot, kultúra lati álságot, ugyanazt az elhanyagolást látja a néppel szemben, mint eddig és erre a válasz az, hogy: »Az alapegység, a jegyző el van foglalva mással. Ne tessék a dolgokat zavarni azzal, hogy kultúráról beszél az úr, ez fölösleges, majd ez is meglesz.« Az jellemzi az egész kiöregedett, kifáradt politikai rendszert, hogy nincs benne semmi dinamizmus, nem tud semmit teremteni. Amikor országok születnek, országok halnak meg, akkor nálunk a. parlamentáris rendszer alapján megtartandó népképviseleti elvet megcsúfoljuk és nem tudunk egy választást kiírni és megtartani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Nem mernek! — Bodor Márton: Megfutamodás!) Azt mondja az indokolás egyik része, hogy a bizottságok szervezeti reformja és a törvényhatósági bizottságok egész újjáalakítása küszöbön áll és nem volna célszerű és célirányos most, amikor óriási arányú reformok küszöbén állunk, egy választást megtartani, hiszen az új idők népi szellemének megfelelően (Bodor Márton: Üj embereket kérnek!) egy becsületes, igazságos, tisztességes alkotmány reformra és ilyenforma törvényhatósági reformra is készül a kormányzat, ennek következtében minek írjon ki egy elöregedett szellemiségű törvény alapján új választást? T. Ház! Évek óta nem hall mást ez a parlament, mint azt, hogy: a reformok ibe fognak következni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mikor?) Tessék csak tárgyilagosan rámutatni és megmutatni, hogy mik azok a konkrét reformok, amelyek a szegény, sínylődő magyar nép sorsának a jobbrafordulását hozzák és mi tálcán tálaljuk nekik, hogy íme, itt vannak a gazdasági és politikai reformok. Ezeket hangoztatják, de a cselekedetet sehol sem lehet látni. T. Ház! Budapest törvényhatósági bizottsági ügye egy egészen különálló kérdés. Maguk a t. túloldaliak, a többségi pártnak tagjai is azt mondották, hogy Budapest ügye különválasztható volna az országétól és politikailag nincsen semmi akadálya annak, hogy a többségi párt erélyesen és nyugodtan bele^ tudjon menni egy új választási küzdelembe. Tárgyilagos szemmel nézve, ez a nyilatkozat ellenmondásba kerül. (Cselényi Pál: t Ki mondotta?) Nem kell neveket mondani, tárgyi sikon mozgunk. Ez a nyilatkozat ellentétbe kerül azzal az utóbbi megállapítással, hogy a 3400-as rendelet reformja következtében a fővárosi tisztviselők kénytelenek voltak visszavonulni a többségi párt szervezeteinek vezetésétől és ezáltal ezek a szervezetek vezetés és fő nélkül maradtak. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Anélkül voltak addig is! — Rapcsányi László: Addig is fejetlenek voltak! — Palló Imre: Vezetés volt, csak fő nem volt!) Elnök: Ne méltóztassanak folytonos közbeszólásokkal zavarni saját szónokukat. Eudinszky László: T. Ház! A 34031-as rendelet után megjelent bizalmas rendeletek és a , szóval kihirdetett fürbesúgások az amúgv is megtört és megalázott gerincű tisztviselőtársadalommak újabb utasításokat adnak (Kowarcz Emil: De már nem merik nyiltanü) és megmondjáík, hogy a gazdával szemben nem szabad más politikai pártban elhelyezkedni. Bocsánatot kérek, ez veszedelmes jelenség, mert a rendszer, a változó politikai kormányzat összetéveszti magát a nemzettel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez a baj!) Az egyének politikai öntudatába való ilyen