Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Àz országgyűlés képviselőházának 139. kolafenntartókhoz fordult, így többek között • Szmrecsányi Lajos egri érsekhez és kérte, hogy adja fel a jogakadémia ját. Ahogyan Szmrecsányi Lajos egri érsek válaszolt, az a levél történelmi dokumentuma és történelmi példája annak, hogy hogyan kell egy nobilisán érző magyar főpapnak a saját iskoláját meg­védenie. Amikor Klebelsberg Kunó volt mi­niszter látta, hogy az iskolák fenntartóival nem boldogul, akkor 1927 július 13-án kiadott rendeletével megfosztotta az összes jogakadé­miákat az államsegélytől. 1928-ban elrendelte, hogy államvizsgát a jogakadémiákon nem lehet tartani és amikor ezért támadás érte, akkor a legfelsőbb helyre, folyamodott, ahol ezt az in­tézkedését jóváhagyták. 1932-ben Magyary Zoltán racionalizálási kormánybiztos megbí­zást kapott a jogakadémiák megszüntetésének kidolgozására. Magyary Zoltán is csak a ne­gyedik évet kívánta elvenni a kultuszminisz­ter úrhoz terjesztett memoranduma szerint. Most azonban, igen t. Ház, — s ez reám nézve és az egriekre nagyon szomorú — ez a javaslat el fogja temetni az egri jogakadé­miát. (Palló Imre: Úgy van!) A mostani ja­vaslat azt jelenti, igen t. Ház, hogy két esz­tendő marad meg a jogakadémiáknak tanul­mányi időként, két alapvizsgát tehetnek a jogakadémiákon s így a harmadik és negye­dik esztendő tanári kara mehet ahová akar. De nem ez a fontos, hanem az a fontos, hogy nem lesz iskolafenntartó, aki a jogakadémiát fenntartsa, nem lesz azért, mert egészen ter­mészetes, hogy előkészítő tanfolyamokban, elő­készítő iskolákban nem lesz majd hallgatóság. Én megértem, és ha iskolapolitikai és egyetemi politikai szempontból vizsgálom ezt a kérdést, akkor meg kell állapítanom, hogy a kultuszminiszter úrnak talán igaza van, ha azonban a római katolikus, de egyáltalában egyházi főiskolafenntartás szempontjából vizsgálom ezt a kérdést, akkor azt kell meg­állapítanom, hogy a kultuszminiszter úr talán nem jár helyes úton. Ügy érzem, hogy nekem, mint hithű katholikus embernek, de a többi vallásfelekezetek képviselőinek is ragaszkod­nunk kell egyházunk jogaihoz, amikor veszély forog fenn az egyházi és hitfelekezeti főisko­lai oktatás fennmaradása tekintetében, ebben a Házban aggodalmunkat kell kifejeznünk. Ki kell fejeznünk azt az aggodalmat, hogy amikor a német nemzetiségekre vonatkozó megállapodásban a kormány elismeri a nem­zetiségek főiskola-fenntartási jogát, ugyan; akkor a bevett egyházak főiskola-fenntartási jogát megszűkíteni és visszafejleszteni igyek­szik. Eger város érseke határozottan tiltako­zik az ellen, hogy ezt a főiskolát a kultusz­miniszter úr elvegye. Ne méltóztassék rossz­néven venni tőlem, ha én, mint Eger város képviselője elérzékenyedem ennél a kérdésnél, de ne méltóztassék rossznéven venni tőlem azt sem, hogy mint egyházához hü katholikus em­ber s nemcsak mint katholikus, hanem mint magyar ember is, aggodalmamat vagyok kénytelen kifejezni. A vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úr azt mondja, hogy áldozató; kat kíván azért, hogy az erdélyi, kolozsvári egyetem felállíttassék. Nagy célok érdekében, ha a haza így kívánja, Eger és a római ka­tholikus egyház is tud áldozatot hozni. De ami­kor a kultuszminiszter úr Egertől 200 éves fő­iskoláját kívánja áldozatul, az áldozat oly nagy, hogy szerény nézetem szerint nem is kellene ezt ma elfogadni a római katholikus egyháztól és Eger városától. (Palló Imre: Nem is szabad kérni!) ülése 194Ö október il-én, pénteken, Uö Igen t. Ház \ t Eger városa és elsősorban az ősz patriarcha érsek, akinek utolsó esztendeit zavarja meg ez az intézkedés, aki az iskolák, templomok, plébániák százait alkotta hosszú egyházi uralkodása alatt, most fájdalommal latja, hogy dédelgetett iskoláját, amelyért húsz esztendővel ezelőtt oly erőszakosan és szenvedélyesen szállt síkra Klebeisberg Kuno­yal szemben, ma elveszik tőle. De valahogy úgy érzem, hogy a római katholikus főpapok is fájlalhatják ezt a dolgot, amikor egy 200 éves római katholikus főiskola egy jellegzetes katho­likus iskola szűnik meg, ahol a kultuszminisz­ter úr elismerése szerint is csak vallásos, er­kölcsös s magyar nevelés folyt. Azon se mél­tóztassanak csodálkozni, hogy Eger városa kétségbeesetten tartott közgyűlést, amelyen az iparosok, földművelők és kereskedők képvi­selői szólaltak fel azért, mert e jogakadémia hallgatóinak körülbelül 50 százaléka a földmí­. vesék, iparosok és kereskedők gyermekei kö­zül kerül ki, akik nem fognak máshova, egye­temekre járni. Nem fognak elmenni máshova egyetemre, mert szüleiknek nincs tehetségük, nincs pénzük arra, hogy gyermekeiket másutt taníttathassák. Katholikus szempontból fájdal­mas ennek a katholikus főiskolának megcsonkí­tása, amikor azt látom, hogy Európa összes országaiban, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban, Belgiumban és Franciaor­szágban legutóbb öt katholikus egyetemet léte­sítettek, de Olaszország csodálatos milánói egyeteme is, amelyet mindenki megcsodál, szintén a katholikus egyház és a katholikus tár­sadalom filléreiből épült fel. Amikor a kor­mányzatnak az egri katholikus jogakadémia semmibe sem kerül, amikor a kormányzat erre az akadémiára semmitsem áldoz és amikor ezt az akadémiát a katholikus főpapok, híven ezer­esztendős tradícióikhoz, önként és áldozatké­szen tartják feun, mégpedig olyan színvona­lon, hogy a főiskolának öt egyetemi magán­tanára van, amely színvonal nézetem szerint megfelel az egyetemi oktatással és neveléssel szemben támasztott minden követelménynek, akkor nem tudom megérteni, hogy a vallás­és közoktatásügyi miniszter úr, aki a vallás­erkölcsi nevelés szószólója, az utóbbi időkben pedig megalapítója, aki a középiskolák egész tömegét tartja fenn, illetőleg igyekszik fenn­tartatni a szerzetesrendek által és aki nem egyszer adta tanújelét annak, hogy a valláser­kölcsi nevelés különösen a mai időkben feltét­lenül fontos, ezzel a javaslattal jön ide. Bocsánatot kérek at Háztól, hogy így fog­lalkoztam ezizel a kérdéssel. A miniszter úr se vegye tőlem bizalmatlanságnak, hogy ilyen őszintén 'beszél tömi. Ügy érzem, hogy akkor let­tem volna vele szemiben tiszteletlen és bizal­mat lain, ha magamhan elégedetlenkedtem volna, ha magaimJba fojtottam volna és ziem mondot­tam volna el ilyen őszintén azt a fájdalmat, amelyet a katholikus egyház és Eger minden egyes lakója érez. Az én helyem kilenc eszten­deig az — ellenzéki oldalon volt és ma itt va­gyok. Itt pedig azéirt, mert úgy érzem, hogy ezen a helyen kell küzdenem a népi politikáért és mert meg vagyok győződve arról, hogy ezen a helyen fog kiforrni az a jövő népi politika, amely a magyar namzetet éltetni és fenntartani fogja. De azt is gondolom, hogy azzal, hogy én itt vagyok a kormánypártban, a kritika jo­gától nem vagyok megfosztva és őszintén meg szaibad mondanom aggodalmamat. Ugy érzem, hogy ezt tőlem senkisem fogja rossznéven venni. (Helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) 21*

Next

/
Thumbnails
Contents