Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az otszággyűlés képviselőházának 1ÊÙ. ülése iHö október íl-en, pénteken. 109 nem tudjuk megérteni nevetésének okát, (Hó­mna Biíiint vauas- és közoktatásügyi minisz­ter: Mert megmagyaráztam tegnap.) mert a Ci vitas bolis váiosa az egyetem megcsonkítá­sával nem a nap városa, hanem a napfogyat­kozás városa lesz. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szchöbaíolalon. Elnök: Szólásra következik? Kovâch Gyula jegyző: Herbai Mihály! Elnök: Bei bel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Szögi igen t. képviselőtársam^ a szegedieknek az, egye­temért érzett aggódásának adott kifejezést, amikor azt az aggodalmát fejezte ki, hogy ez a szüneteltetés nein lesz ideiglenes, (Egy hang a szélsobaLoldalon: Hosszú szüneteltetés!) ha­nem hosszú szüneteltetés lesz. Én nem hiszem, hogy hosszú szüneteltetés Lsz, nem azért, mert esetleg a kormány más belátásra jut, hanem azért, mert én hiszem, hogy Bácska és a Bánát mielőbb vissza fog kerülni (Meskó Zoltán: Ügy van!) és a visszakerült Bácska és Bánát követelni fogja, hogy ez a szünetelő jogi kar lijból megkezdje a maga működését. A miniszter úr Szögi képviselőtársam be­széde alatt közbeszólt és azt mondotta, hogy a szegediek az áldozatot a szegedi egyetem felállításáért hozták. Teljesen igaza van a mi­niszter úrnak, mert amikor Szeged városa eze­ket az óriási áldozatokat magára vállalta, semmiképpen sem azért vállalta, hogy amikor majd a kolozsvári egyetem vissza íog menni Kolozsvárra, akkor itt megszűnjék az egyetem. A szegediek az áldozatot abban a reményben hozták, hogy ez az egyetem szegedi egyetem lesz, amint a szegedi egyetem kiadványai is ezt a nevet viselik: »Acta Universitatis Sze­gediensis«. Ez volt a szegediek felfogása ak­kor, amikor az óriási áldozatot hozták. Ter­mészetesen ez a legcsekélyebb mértékben sem csökkenti a szegediek érdemét és teljesen he­lyes a törvényjavaslat szövegezése, amikor azt mondja a javaslat, hogy (olvassa): »Meg­emlékezvén a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemnek a magyar művelődés szolgálatában szerzett érdemeiről és arról a szeretetről, amellyel Szeged szabad királyi vá­ros közönsége a székhelyétől megfosztott ezt a tudományegyetemet falai közé fogadta«, stb. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen súlyos anyagi viszonyok voltak és igaza van Szögi képviselő úrnak, hogy sokszor könnyezve szavazták meg a milliókat, mert hiszen 95 millió pengőt ál­dozott Szeged varosa erre az egyetemre, tehát egyáltalában kicsinynek nem mondható össze­get, amely terhet még az utódok is fognak vi­selni. Méltó tehát, hogy erről a törvényjavas­lat megemlékezik és ennek elismeréséül azt az egyetemet kívánja mint új egyetemet felállí­tani, amelyre a szegediek ezt a nagy áldozatot már meg is hozták. Ennek az egyetemnek lét­jogosultsága abban van, hogy Szeged minden­kor magyar emporium volt, amit legjobban tudunk mi délvidékiek, mert a magyar nyel­vet, a magyar érzést, a magyar lelkiséget Sze­geden oltották belénk, ott tanultuk meg, ott lüzesítették át szívünket és lelkünket és amint Szeded városa a múltban rányomta a bélyegét a délvidék minden nemzetiségű fiára, éppúgy hisszük, hogy a jövőben, amikor Bácska és a Bánát vissza fog térni, erre a munkára akkor is nagy szükség lesz. Szeged városának küzdelme az egyetemért nem 1920-ban kezdődött, ez már évszázados küzdelem és ezért érthető, hogy képesek vol­tak érte minden áldozatot meghozni. Most, hogy elismerik ezt az áldozatot és felállítják az egyetemet, ez az intezüedés mindenesetre megni- ugvast kelt, iuár nem lehet azt monüani, hogy osztatlan megnyugvást, mert Szeged nem tud beienyugoum abba, hogy a jogtudo­mányi kart elvigyék onnan és — nagyon he­lyesen jegyezte meg a képviselő úr — haj­landó minden anyagi áldozatot meghozni, hogy ezt a jogtudományi kart megtarthassa. Mélyen t. Ház! óOu—600 jogászúallgató tá­vozása Szegedről nem monünató kicsinység­nek, hiszen ezek közui talán csak 150 szegedi, a többi mind vidéki, olyanok, akik vonattal jártak be, ha tehát most ezt az egyetemi kart el fogják onnan vinni, ezek nem lesznek ké­pesek tovább tanulni és hogy a mezei jogász­kodás milyen eredménnyel jár, azt hallottuk az imént. Ez köztudomású dolog. Amikor te­hát ilyen nagylétszámú jogászsereg tömörült össze Szegeden, akkor hibának tartom ennek a fakultásnak akárcsak ideiglenes szünetelte­tését is. Ezt legfeljebb úgy kellene szünetel­tetni, hogy az első évben ne legyen felvétel és a második évben folytattassék a tanítás. De meg vagyok róla győződve, hogy Kolozs­várnak is meglesz a maga jogászifjúsága anélkül, _ hogy a hallgatókat Szegedről keJisme oda átvinni. (Hóman Bálint vallás- és közok­tatásügyi miniszter: Nem is akarjuk átvinni!) A centralizáció mindig nagy baj volt. Na­gyon jó volna, ha sűrűbben látogatnák a vi­déki egyetemeket és nem törekednék min­denki csak Pestre. Mélyen t. Ház! Az indokolásban olvasom, hogy a szakképzettség terén még mindig túl­termelés van. Valószínűleg a jogi karra tör­ténik itt célzás. (Hóman Bálint vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Sajnos, a tanárira is!) Igen, arra is, egyes szakokra. Ezért nem le­het irányított oktatásról beszélni, mert amire ma szükség r van, arra holnap már nincs iszü'kiség. A rátermettség, az odavalóság dönti el, hogy kinek mire van hivatása és rendel­tetése. A másik dolog azonban az, hogy a túltermelés nem akadály akkor, ha az életre tanulunk. Nem ott van a hiba, hogy sok a tanult ember, inkább ott van a hiba, hogy a tanult emberek nem használják ki és nem ka­matoztatják tanultságukat a köz javára úgy, amint kellene. Inkább annak a terhét érez­zük, hogy sokan nem maguknak és nem az életnek tanulnak, hanem azt hiszik, hogy ami­kor a diploma a kezükben van, akkor már joguk van követelni, hogy az emberi társada­lom el is tartsa őket. Ez hibás felfogás és ha ezt veszem, akkor alá tudom írni az indoko­lás ^előbb említett kitételét, de viszont itt ne­velési hiba van és ezen kell javítanunk. Másrészről azután itt van a műegyetem, amelyet magában kevésnek tartok, hiszen oda csak jeles végzettséggel vesznek fel hallgató­kat, s jó végzettséggel alig tudnak bejutni. Na­gyon jól tudjuk, hogy milyen nagy a mérnök­hiány. Igenis, vannak tehát még egyes szakok, amelyeket fejlesztenünk kellene, hogy pótol­juk a hiányokat. Adja Isten, hogy a temesvári műegyetemet minél előbb visszakaphassuk. A temesvári műegyetem pótolni fogja azt a hiányt, amely a budapesti műegyetem mellett még fennáll. (Meskó Zoltán: A szabadkai jog­akadémia is!) Ami a jogaikadémiákat f-Wi. nem tudom,' helyeselni, hogy a jogakadémiák harmadik és negyedik évfolyamát meg akarják szüntetni. Amikor az indokolás azt mondja, hogy a kér­dés megoldásánál a jogakadémiának nagy

Next

/
Thumbnails
Contents