Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. magyar műegyetem felállítása, hogy ezáltal a székelység s általában az erdélyi magyarság is részesülhessen műegyetemi oktatásban, hogy közülük is nagyobb számban képezzenek ki mérnököket, hogy a magyar mérnökök világszerte ismert tekintélyét öregbítsék. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A magyar mérnök világszerte ismert tekintélye ugyanis nemcsak az oktatás jóságából, hanem fajtánk kiválóságából is ered. A mérnökhiánnyal kapcsolatban említettem azt, hogy 656 mérnökkel volna többre szükség. Igaz, hogy a budapesti Műegyetemen ezt a többletet is ki lehet képezni, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a Budapesten kiképzett mérnökök általában nem akarnak vidékre menni, tehát hiába kerülne ki innen megfejelő számú mérnök, ez a vidéki műszaki szolgálat ellátására mégsem volna elegendő. A műegyetem felállításának kérdésében egyelőre nem hozok fel több indokot. Azt hiszem, a legfontoabb indok az utolsó, a népi, a nemzeti szempont, hogy tudnillik az erdélyiek, akikre a műszaki munkásság terén szintén nagy szükség van, minél nagyobb mértékben részesülhessenek a műszaki kiképzésben. (Helyeslés.) • Abban a reményben, hogy a nagyméltóságú miniszter úr indoKaim helyességet beiatva, az új műegyetem 1 elállításának szükségességét magaeva teszi és erre vonaiKOzoiag is rövidesen törvényjavaslatot terjeszt maju a Jáaz elé, a bejelentett törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául eliogaaom. (tiijenzés és taps jouörelöl és a közepén. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: 'i'. Ház! A t. iláz tudomására hozom, hogy az előadó úr írásban indítványt terjesztett eiő a mai ülés idejének két órával való meghosszabbítása iránt. A házszabályok 132. §-ának (3) bekezdése értelmében erről az indítványról a Ház azonnal vita nélkül dönt. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az előadó úr indítványát magukévá tenni % (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja és ennek megfelelően mai ülésünk délután 4 óráig tart. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Mester Miklós! Mester Miklós: T. Ház! Minden magyar embert örömmel tölt el a kolozsvári egyetem visszaállítása. (Ügy van! Ügy van!) Tudomá• som van arról, hogy a kormányzatnak azok a tagjai és kiküldöttei, akikre az egyetem újjászervezését bízták, éjt nappallá téve dolgoznak, emberfeletti munkát végeznek, hogy r ez a,z egyetem kellő időben megnyilhassék és ezért erről az oldalról is őszinte elismerésemet nyilvánítom. Mint erdélyi ember hálás köszönetet mondok a magyar Alföld metropolisának, a magyar újjászületés városának, Szegednek azért, hogy az otthonát veszített kolozsvári egyetemet falai közé fogadta és húsz esztendőn keresztül nagy anyagi áldozattal felkarolta. Bölcs intézkedés volt az is, hogy Szegeden új egyetemet alakítottak és ezt az egyetemet a magyar újjászületés vezéréről, a szegedi gondolat megtér emetőj érői, Horthy Miklósról, Kormányzó Urunkról nevezték el. (Helyeslés és éljenzés.) Horthy Miklós Kormányzó Ur nemcsak a szabad magyarok államfője, hanem lélekben őt tekinti államfőjének a határon túl élő magyarság is és merem állítani azt is, hogy a most felállított 'szegedi egyetemet is magáénak tekinti a határon túl élő magyarsag es KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VH. ülése 19ÛÔ október ll-en, pénteken. M hiszem azt, hogy nincs messze az az idő, amikor idegen uraiom aiatt e±ó testvéreink is szabadon külttoetik erre az egyetemre gyermekeiket. {Helyeslés. — vitéz ijipesey marion: Ugy legyen i) T. Ház! Amennyire örömmel tölt el az, hogy az újonnan î elállított szegedi egyetemet a magyar újjászületés vezéréről, Kormányzó Urunkról, Horthy Miklósról neveztek el, anynvira nem tudom megérteni azt, hogy most az újjászervezésnél mierc úagytaK meg a noiozsvan egyetem régi nevét. Őszintén, tárgyi alapon, elvi magaslaton akarok erről a kérdésről szómi. mattjuk! Halljuk! joböfetol.) A törvényjavaslat újjászervezésről beszél. Ennek az újjászervezésnek, ha céltudatos újjászervezésről van szo, az elnevezésben, az egyetem nevében is meg kell nyilvánulnia, (vitéz Jaross Andor: így van! — Felkiáltások jovbtelől: Mátyás-egyetem! — Hóman iíaiint vallás- es kuzGKiatasugyi miniszter: Nem lehet, mert Ferenc Józsaf alapította! JNem Mátyás király!) Erről a kérdésről nyíltan kell beszélni, mert országos érdekű kérdésről van szó. Azt senkinek sem kell magyaráznom, hogy az erdélyi berendezkedés nem azt jelenti, üogy mindent ugyanúgy kell visszavinni, mint ahogyan volt, (Ugy van! Ugy van!) hanem azt jelenti, hogy az egészséges magyar tradíciókat össze keli egyeztetni a kor követelményeivel. (Ugy van! Ugy van!) Merem állítani, hogy sem az egészséges magyar tradícióval, sem a kor szellemevei nem egyeztetüető össze az, hogy a kolozsvári egyetem régi neve megmaradjon. (Általános Helyeslés. — Hóman Bálint vallasés közoktatásügyi miniszter: Az egyetem tegyen előterjesztést erre! — Palló Imre: Majd tenni fog! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Úgy rendben van!) Lehet, hogy az egyetem tenni fog és én nem is kételkedem az egyetem vezetőségének öntudatos magyar hivatástudatában, de mivel egyetemes magyar érdekről van szó. erről a kérdésről itt, az ország házában nekünk beszélnünk keil (Ügy van! Ügy van!) és én hiszem, hogy intencióimat majd az egyetem vezetősége is méltányolni fogja. T. Ház! Kijelentem, hogy bennem a Habsburg-ház iránt semmiféle egyéni ellenszenv nincs. Én a magyar történelmet nem a romantika, hanem a realitás szemüvegén nézem. Elismerem azt is, hogy a múltban a Habsburgok ebben a többnyelvű és többnépű birodalomban igyekeztek a maguk módján (Rupert Rezső: A maguk érdekei szerint!) korszerű dinasztikus, birodalmi politikát csinálni, nem azonosították és nem azonosíthatták magukat egyetlenegy nemzetiséggel sem, mert ebben a nagy birodalomban egyetlen nemzetiség sem volt túlnyomó többségben. Mindezt elismerem, de ennek a birodalomnak már vége van, és a változott viszonyok között ma ideálként nem lehet Habsburgokat állítani a magyar nemzet és a magyar ifjúság elé. ( Úgy van! Ügy van!^ a jobb- és a baloldalon. — Szakáts Pál: Aláírjuk! — Rupert Rezső: Senki sem állítja!) Szeretném, ha egyöntetű álláspontra jutnánk és azért beszélek erről a dologról. Ismerem az erdélyi magyarság húszéves szenvedését, rendszeresen figyeltem az eseményeket, de állítom, hogy amikor a nagy veszedelemben az erdélyi magyarság a múltba menekült, soha sem idézte a Habsiburgok emlékét. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon, — Ineze Antal: Az biztos!) Egyetlen cikkről, egyetlen megemlékezésről nem tudok, amely Erdélyben e húsz esztendő alatt a Habsburgokkal kapcsolatban megjelent 19