Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának Elnök csenget. — Felkiáltások jobb felől: Ne szóljanak közbe! Hallgassák végig! — Jandl Lajos: Mi legalábbis úgy éreztük, hogy nem voltak magukra hagyva!) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Füssy Kálmán: Nem akarom magamat naggyá tenni ezzel, (Kovarez Emil: Nehéz lenne!), de igazolják a visszacsatolt területen élő s velem itt jelenlévő képviselőtársaim, hogy ott talán :az első voltam, aki a magyar eszme gondolatával megalakítottam az Országos Magyar Kisgazda és,Földmíves Pártot. (Éljenzés és taps a jobboldalon és középén.) Ez a párt mindenkor a magyar eszme gondolatának hordozója volt. E párt képviselői velem együtt mindenkor a magyar nemzet őreként szerepeltek' és azt a szerencsétlen, áldozatra képtelen magyar népet magyar öntudatra neveltük húsz éven keresztül miindig, & soviniszta politikával szemben, minden helyen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy csak egyes epizódokat ragadjak ki a többek közül, csak emlékezésből megemlítek néhány esetet. Amikor 1922-ben Károly király-puccs volt ezen a szerencsétlen Magyarországon, a csehszlovák képviselőház nagy lelkesültséggel megszavazta iá mozgósítást. Amikor ezt megszavazta, egyedülállóan voltam magyar képviselő, — amit Szent-Ivány t. barátom igazolhat •— aki felállottam és tiltakoztam a csehszlovák kormányzat határozata ellen; tiltakozó szavannát emeltem fel ez ellen, mert a világtörtéji elemiben még ilyen eset nem adódótl elő, hogy eigiy iszomszód állam a másikat is>kkor merészeljen íhátbatámadni, amikor önmagában is vérzik. Erre a legnagyobb hazaárulás! vádakkal illettek. ^ Bejelentem, t Ház, hogy nem tiltakoztam a vadaik ellen. Kijelentettem: ha hazaárulással vádoltok, ezt csak titőletek tanulhattam. (Éljenzés a jobboldalon és a középen. ) Később szintén történt egy epizód, amelyet a sokak közül emlékezésemben még megtartottam. Körülbelül a

z 1934-es vagy 1935-ös években Dérer Iván akkori igazságügy miniszter a pozsonyi szíraházban előadást tartott s ebben az előadásában a magyar történelmet úgy aposztrofálta, hogy az csak Ötven évre visszamenőleg számít Mint magyarokat, ez bennünket vérigsértett, mert a magyar történelem nem ötven évre,, hanem több mint ezer évre visszamenőleg számít. (Palló Imre: Kétezer évre!) Akkor már a szenátusnak voltam tagja s a szenátusban hivatalos helyen tettem szóvá ezt, hogy -a miniszter úr kérje vissza történelemprofesszorától, aki tanította a magyar történelemre, a tanulópénzét, ha csak ötven évre visszamenőleg emlékezik a magyar történelemre. (Taps. — Turcsányi Imre: Dérer közönségesen hazudott!) Megint egy olyan jelenetet említek meg, amely akkor játszódott le, amikor 1938 őszén Csehszlovákiában a kisebbségi kérdés felvetődött. Egy angol lord tanulmányozta a kisebbségi kérdéseket, de ez a lord nem a magyar kisebbségeket kereste, kutatta, hanem a német kisebbségek sorsát vizsgálta. Amikor ezt láttuk ... Sajnálom, hogy nincs itt Jaross Andor t. barátom, mert éppen az ő vezetése alatt tizenöten jöttünk össze annakidején, — közülük többen itt vannak közöttünk most mint képviselőtársaink — akik ki merészeltük mondani azt, hogy mi pedig a cseh-szlovák államot többé nem tartjuk magunkénak, mi elszakadunk és haza akarunk térni az anyaországhoz. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. 1. ülése 1940 június 4-én, kedden. 79 T. Képviselőház! Számoljanak önök azzal, hogy mi előtt álltunk mi akkor; nem kerülhettünk volna-e szintén az aradi 13 vértanú sorsára? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Es mi ezt megtettük. Ezeket azért voltam bátor megemlíteni, hogy ezzel megcáfoljam az indokolatlan vádakat. Én a cseh-szlovák telepítésekre soha nem is számítottam, de a visszacsatolás óta sem igyekeztem soha semmiféle ellenértéket szerezni a magyar nemzetnevelésben és nemzetmegtartásban végzett munkásságomért. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Budinszky László képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén kíván szólni. Öt illeti a szó. Budinszky László: T. Ház! Senki sem kételkedhetik abban, hogy a Felvidéken lévő magyarok és magyarul érző idegenajkú testvéreink mit és mennyit szenvedtek az ottani idegein uralom alatt. Nem akarom felszólalásomat azzal kezdeni és azzal befejezni, hogy én hol voltam becsukva és mit csináltam. Ez nem érdekes. Közbeszólásom pusztán válasz Volt egy felvidéki képviselőtársamnak közbeszólására, amelynek az volt a lényege, hogy ha ennek a pártnak tagjai szenvedtek volna, akkor ez a párt is másképpen gondolkoznék. Nem kívánom itt egyenként felsorolni azokat az összes testvéreimet, akik mackóruhában mentek el a verhovinai erdőkbe meghalni a FelVidékért. Nem kívánok visszatérni ezekre az emberekre, akik ami hatásunk alatt a puszta ököllel mentek neki a cseh szoldateszkának. (Gürtler Dénes: Nem vádoljuk őket!) De nem lehet azt a pártot sem vádolni, amely ezt a szellemet honosította meg ebben az országban. (Nagy zaj és ßllenmondasok a jobboldalon és a középen.) Ez így van. (Állandó zaj. — Pándi Antal: Többet szenvedtek, mint ő! — Turcsányi közbeszól. — Egy hang jobbfelől: Nem lehet kisajátítani ezt a dolgot.) Tessék hangosabban mondani kérem. Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak. Méltóztassék a szónoknak folytatni a beszédét. (Egy hang a jobboldalon: Egy párt nem sajátíthatja ki ezt a szellemet!) Budinszky László: Ez nem pártszempont, mert mi egy síziaillemet

r képviselünk, amely Európában most a diadalát üli (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) és amelynek részben köszönhetjük, hogy a, Felvidéket különösebb véráldozat nélkül vissza tudtuk szerezni. Tessék ezt tudomásul venni. Mi sohasem voltunk anglofilok, mi sohasem voltunk az angolok mellett. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Mi sem!) Mi mindig megmondottuk egyenesen, hogy a tengely mellett állunk. (Állandó zaj. — Gál Csaba (a jobboldal felé): Maguk most is angolbarátok! — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Gál képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Zaj jobbfelől.) Csendet kérek a jobboldalon. Budinszky képviselő urat pedig kérem, méltóztassék azok között a keretek között maradni, amely kehetek között a házszabályok szerint a saó megilleti. BudinszkV László: Azt kérdeztem felvidéki képviselőtársamtól: mi van a kolonista birtokokkal ? (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek. Budinszky László: Én ezt kérdeztem. De rendben van, helyreigazítom, azért kértem éppen helyreigazítás, címén szót. Ha másképpen van- ott, elhiszem, lehet, hogy úgy mondtam, tegyük fel. 12