Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

Az országgyűlés képviselőházának 111. ülése 10 W június k-én, kedden. 75 Kováeh Gyula jegyző: Gesztelyi Nagy László. Gesztelyi Nagy László: T. Ház! Nincsen időm arra, hogy humoros térre kövessem előttem szólott igen t. képviselőtársunkat. (Jandl Lajos: önök humorizáltak, nem ő!) éppen azért én inkább a tárgyalás alatt álló' törvényjavaslatról fogok majd beszélni és röviden elmondok egynéhány ezzel kapcsolatos észrevételt. (Palló Imre: Miért? Mi nem arról beszéltünk? Mi is arról Weszéltünk! Szaikkérdésekü'ől beszéltünk!) Ez a törvényjavaslat belőlem igen nemes érzelmeket váltott ki, először azért, mert rövid és tömör, másodszor azért, mert olyan tiszta magyarsággal van megszövegezve, amilyenre a törvén'yalkotás'ok közül alig tudunk visszaemlékezni, harmadszor pedig azért, mert olyan szép indokolás csatlakozik hozzá, amely egyenesen, klasszikus (munka, bárki készítette is. En indíttatva érzem magam, hogy a miniszter úrnak ebből a szempontból is hálásan köszönjem meff azt, hogy ilyen formában hozta ezt a javaslatot ide a Ház jelé. Igen t. Képviselőház! Ha az

> indokolást nézem, abban olyan gyönyörű kifejezések foglaltatnak, amelyek arra késztetnek, hogy az indokolásból egy-két mondatot itt felolvassak. Azt mondja az indokolás első részében, hogy (olvatím); »Nem elég munkai élhetőségeiket biztosítanunk ...« {Mozgás.) Elnök: Csendet kérek! . v Gesztelyi Nagy László (tovább olvassa): »... és földet adnunk, szakértelem és megfelelő készség nélkül. Tudatosan kell a magyar nép oktatásával és nevelésével, a legszélesebb értelemben vett népnevelés színvonalának emelésével előmozdítanunk, hogy ezen a földön ne legyen műveletlen vagy fonák műveltségű magyar ember.« Még ennél is szebb az indokolásnak a hatodik oldalon található az a része, amely azt mondja, hogy (olvassa): »A mélybe kell nyúlnunk. A 'magyar nép egészének értelmi és erkölcsi műveltségét kell magasabb színvonalra emelnünk. A kötelesség és felelősség érzetének növelésével, a nemzeti közösségtudat és egyéni hivatástudat felébresztésével, az általános ismeretek és a szaktudás gyarapításával«. (Rapesányi László: Olvastuk!) »egészséges közszellem és szociális érzés kialakításával kell népünket az élet küzdelmeire felvérteznünk é«s a, nemzet szolgálatára előkészítenünk.« Ennél gyönyörűbben nem lehet kifejezni ennek az iskolatípusnak a hivatását és rendeltetését. T. Ház! Nekem az egész törvényjavaslat ellen két észrevételeim van. Az egyik az, hogy öt olyan pont van benne, amelyet később fog a miniszter úr rendelettel szabályozni. Ez egy ilyen kis törvényjavaslatban sok. (Rapcsányi László: Mennyi kellene? Négy?) A másik észrevételem pedig a 8. §-sal kapcsolatos, amelyben az van, hegy három (fórum dönti el azt. hogy valakit az iskolából ki lehet-e venni. Ezt a három fórumot is sokallom, elég volna talán akár a tanító, akár a gondnokság. A három együtt sok. T. Ház! Ez a törvényjavaslat nemcsak gazdasági szempontból, nemcsak kulturális szempontból, hanem szociális szempontból is igen nagyjelentőségű a magyar nemzet életére annyira fontos, hogy ezzel a törvényjavaslattal esry igen nagy lépést tudunk előre menni. Ez van olyan jelentőségű, mint megboldogult Klebelsbergnek az a . nagyszabású munkája, amikor a tanyai iskolákat megnyitotta a tanyavilágban lévő gyermekek kiképzésére, oktatására. Első

w kéréseim az volna a miniszter úrhoz, hogy először igyekezzünk végrehajtani a hatosztályú beiskolázást. (Hóman Bálint vallásos közoktatásügyi miniszter: Végrehajtjuk!) Még ma is vannak olyan tanyavidékek, amelyektől olyan távol van az iskola, hogy a gyermekek f nem tudnak eljutni az iskolába. A másik kérésem pedig az, hogy lehetőleg ne legyenek túlzsúfolt iskolák. (Wirth Karoly: Erről beszélt Palló!) Kecskeméten 101 külterületi iskola közül jelenleg még 26 van olyan, amelyben 70-nél nagyobb a létszám és olyan is van, amelyben 10ö-nál nagyobb. Tisztelettel kell meghajtanom az elismerés zászlaját a miniszter úr előtt azért, mert az utóbbi évek alatt a kormányzat igen nagy támogatást adott a kecskeméti tanyai iskolák számára, de & nagy szaporodás folytán még mindig vannak ,'olyan gyermekek, akik túlzsúfolt iskolába kénytelenek járni. T. Ház! Az elemi iskolák fejlődése és az analfabéták számának csökkenése Magyarországon az utóbbi években óriási módon haladt előre. 1910-ben még 803, 1920-ban 848, 1930-ban már 90'4 százalék volt azoknak száma, akik tudtak írni és olvasni. Ha most megérjük az 1940-es népszámlálást, egészen bizonyos, hogy olyan előrerukkolás lesz ezen a téren, hogy Magyarország a legelsők közé fog kerülni Európában ebből a szempontból. Amikor a törvényjavaslatot olvastam, először megdöbbentem, hogy mit fognak csinálni az egyházak, ha ez a nyolcosztályos iskola rájuk is kényszeríttetni fog? Nagy megnyugvással veszem tudomásul a miniszter iirnak a törvényjavaslat indokolásában is kijelentett szavait és ígért intézkedését, hogy igyekezni fog mindent elkövetni, hogy az iskolafenntartó testületek, egyházak és községek, megfelelő államsegéllyel tudják majd ezt a nagy problémát megoldani. Hálásan köszönöm meg ezt az egyházak nevében, mert azok a maguk erejéből ezt a reformot nem. tudták volna könynyen keresztülvinni. Igen t. Ház! Legszebb ebben az egész javaslatban a 10. % amely tulajdonképpen az egésznek a lényege. Ennek harmadik pontja rendelkezik arról, hogy milyen irányú oktatást és nevelést kell adni ebben az iskolában a gyermekeknek. Ez a Programm alapja ennek az egész törvényjavaslatnak. Ez azért nagyon fontos, mert alig 4—5 százaléka a falusi és tanyai gyermekeknek az olyan, aki magasabb iskolába tud menni. Ennek az iskolának tehát már ;

olyan alapismereteket kell nyújtania a számukra, hogy azokkal az életben meg tudják állni a helyüket. Nekünk elsősorban népiskolára van szükségünk, ami azt jelenti, hogy ne a következő iskolatípusokra készítsünk elő, hanem már a népiskolában adjuk meg a népnek azokat az alapismereteket, amelyekre önszorgalommal építeni tud. Ennek ez a javaslat teljes mértékben megfelel, amikor a 10. § 3. pontjában gyönyörűen körvonalazza azt, hogy mi itt a teendő. Tisztelettel azt volnék bátor kérni, hogy a hittan keretében a tantervben különösen az erkölcsi oktatás és nevelés domboríttassék ki. Ha a munka megbecsülése és értékelése, a közösség iránti felelősség érzése — amint az előbb voltam, bátor felolvasni — dominálja az egész erkölcsi felfogást, egész erkölcsi szemléletét ennek az iskola típusnak, akkor ez az iskolatípus igazán gyönyörűen meg fog felelni I a hivatásának.