Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-111

« 70 Àz országgyűlés képviselőházának egységet képvisel, hogy azzal történelmi helyzetünk, földrajzi adottságunk megerősödvén, jövő célkitűzésünk megvalósulásához közeledjünk. A nemzet szellemi arculata pedig igenigen sok különböző tényezőnek az összessége'. Az iskola mellett az irodalom, de nem a Molnár Ferenc- és a Heltai-féle irodalom, nem az az irodalom, amely csak bizonyos csoportnak pillanatnyi jó hangulatot iparkodott teremteni, azután a művészet, de nem a szabadkőművesek áltai megteremtett művészet, a sajtó, de nem az a sajtó, amely a maga érdekeit nézi bizonyos hatalmas tőke támogatásával, a film, de nem az a film, amely Kabos vagy nem tudom milyen filmművészek, zsidók szereplésével iparkodik pillanatnyi jó kedvet varázsolni az elszomorkodott lelkületű zsidóságnak és végül tényezője az embereknek egymásra való tudatos és öntudatlan nevelői hatása. Ezek együttesen, tehát az iskola, az irodalom, a művészet, a sajtó, a film, és az embereknek tudatos és öntudatlan egymásra hatása adják a köznevelést. T. Ház! Ha mi az egyén és a közösség életét megfigyeljük, azt látjuk, hogy mindkettőhen vannak bizonyos rokon fejlődési fokok. Amint az egyénnek az életében van bizonyos örökérvényű cél és van bizonyos változó cél, a gyermekkornak megvan a maga sajátos célkitűzése és megvlan a serdülőkornak, megvan a férfikornak és az öregkornak is, ugyanúgy a nemzetnevelésben, a tömegnevelés ben is megkövetelendő ez a kétféle célkitűzés. Szükség van egy örökérvényű nevelési célkitűzésre és ez az, amit képviselőtársam mondott, a keresztény világnézetű ember. De ez nem elég, mert hiszen magyarokat is akarunk nevelni, még pedig ennek a kornak a harcát megvívó magyarokat. Ezért változó nevelési célkitűzésre is szükség van, ezt pedig a mindenkori történelmi helyzet, á földrajzi adottság és a jövő szempontja adja. T. Ház! Az a kérdés, hogyan felel meg a népiskola ennek a két nevelői célkitűzésnek és hogyan felel meg ennek ez az új törvényjavaslat, amely a Ház előtt fekszik, A törvényjavaslat 1. §-a a következőket mondja (olvassa): »A népiskola feladata, hogy a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá növelje, a nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános és gyakorlati irányú alapműveltséghez juttassa és ezáltal az életben való helytállásra és további tanulmányokra is képessé tegye.« Az örökérvényű, a változatlan rész igen helyes, mert minden nemzettagnak elsősorban vallásosnak és erkölcsösnek kell lennie. De nézzük tovább, hol van ebben a célkitűzésben a változó rész. Talán ez az, hogy »a nemzeti művelődés szellemének megfelelő általános és gyakorlati irányú alapműveltséghez juttassa?« Itt ismét csak az egyénről gondoskodik vaslat, ez sem fejezi ki a történelmi helyzetet, a földrajzi adottságot és a jövő szempontját. Hiányzik tehát a népiskolai nevelési célkitűzésből a változó rész. Mi lehet és mi legyen ez a változó rész? Az élet valóban a harc és a béke örök láncolata. A köztudatban az él, hogy a béke a norma-' lis állapot, a háború természetellenes valami, pedig ha az egyén életét megvizsgáljuk, abban is azt látjuk, hogy az életnek mindig az az értékes része, amely tele van küzdelemmel. Éhben a küzdelemben megacélosodiik az az egyén, s leveti, ledobja magáról a rossz hatásokat, de a békében, az elpuhultságban, a tunyaságban 111, ütése 19UO június k-ên, kedden. rosszra hajlamos, képes minden erkölcstelenségre, íme, ha érvényesül a küzdelem az egyén életében és tudja őt előhbrevinni mind anyagi, mind szellemi téren, akkor a tömeg életében is igen fontos szerepe van a küzdelemnek, amelyet én harcnak, háborúnak nevezek. Tessék megfigyelni, csak annál a közösségnél van kultúra, szabadság, függetlenség, ahol volt harc, volt háború. Tessék megnézni, ahol az embereknek a sült galamb a szájukba repül, ott nincs kultúra. A magyarságra, abban a pillanatban, amikor megülte ezt a helyet, amikor elfoglalta itt a szállásföldjeit, óriási feladat hárult, mert ezen az alföldi tájon, ezen az erdős, lápos vidéken mezőgazdasági kultúrát kellett neki teremtenie. Ez a magyarság óriási küzdelmekkel rövidesen olyan mezőgazdasági kultúrát teremtett itt, hogy máshonnan jöttek ide csodálni. A nemzet életében ime ez a küzdelem fejleszti, viszi előbbre a kultúrát. Nem szabad tehát elzárkóznunk a küzdelemtől, a harctól, a háborútól, mert vegyük tudomásul végre, hogy Európa nem szolgáltat ingyen igazságot. Európa nem is hálás, viszont az idő nemcsak nekünk dolgozik és a kultúrfölénnyel sem lehet viszszaszerezni a szentistváni Magyarországot. A háború szelekciós folyamat, amelyben a gyengének pusztulnia kell; pusztulnia kell annak, akiben nincs életerő, vagy aki dekadens és felérkezett arra a bizonyos magaslatra, ' amelyre Angolország és Franciaország is felérkezett, mert az életerős, fiatal nemzeteké a jövő. Ezért szelektál a háború és ezért nem iszabad megijednünk a háborútól, ezért nem szabad természetellenesnek tekintenünk a háborút. A béke tulajdonképpen erőgyűjtés a háborúra; nem azért van, hogy elpuhuljunk és visszasírjuk a multat. Jól megmondta Széchenyi, hogy aki a múlton siránkozik, az nem építi a jövendőt. Ez a hábonís előkészület viszont nem azt jelenti, hogy jobbra át, balra át, vigyázz, hanem azt jelenti, hogy a nemzet lelkületét elő kell készíteni egy olyan küzdelemre, amelyben egyesek esetleg elvérezhetnek, de a nemzet csak előbbre mehet. A háború rossz lehet az egyén szempontjából, de a nemzet szempontjából csak jó. Ilyen nevelés mellett minden magyar tudni fogja, hogy az egyén nem lehet öncél, hanem csak a nemzet és hogy a harc éppen úgy hozzátartozik az élethez, mint a béke. A jövő harcának diadalmas megvívásához a béke helyes felhasználása, szükséges. . Összegezve az. elmondottakat, a népiskolai nevelés célkitűzését a következő módon fogalmaznám meg: A népiskola célja, hogy a hazának vallásos, erkölcsös, értelmes, a nemzeti, öntudattól és a sorsközösség tudatától áthatott katonákat és anyákat neveljen, akik isinerik és teljesítik állampolgári kötelességüket. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Benne van a javaslatban!) Ne feledjük el, — ismétlem — hogy nekünk nem jó magyar állampolgárokra van szükségünk, mert hiszen Bíró Pál is jó magyar állampolgár volt. A dobutcai zsidó is esetleg jó magyar állampolgár lehet, viszont nem jó magyar. Nekünk tehát jó magyar katonákra és anyákra van szükségünk. (Ügy van!. Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt elérjük, ha jó magyar katonákat és anyákat nevelünk, akkor eleget teszünk a nemzetnevelésnek és akkor helyesen tűztük ki a nemzetneveliés céljait. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter; Munkásokat is kell nevelni!) Katonája van a.békének is és a