Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

52 Az országgyűlés képviselőházának 11 Ház nem elég érett ahhoz, hogy együttlétével előmozdítsa a nemzet érdekeit, akkor tessék fel­oszlatni és új parlamentet hozni, (Ügy van.' Ügy van a szélsőbaloldalon.), nem pedig ­nunc venio ad fortissimum — meglobogtatni a pártban is egy levelet a házfeloszlatásról. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Mi köze hozzá? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Kóródy Tibor: Kedélyesillapítás!) Meggyőződésem sze­rint ez nem a parlament megbékélésére való eszköz és szent meggyőződésem (Folytonos zaj. — Elnök csenget.), hogy nem erre a célra adták legmagasabb helyen ezt a kéziratot. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Folytonos zaj.) Szöllősi Jenő: Tisztelettel indítványozom, hogy e politikai okok következtében — a kül­politikához nem volt időm hozzányúlni — ... Elnök: Méltóztassék befejezni, mert a kép­viselő úr beszédideje lejárt. Szöllősi JenŐ:... méltóztassék a következő ülés napirendjére az általam javasolt tárgyat kitűzni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Haz! vitéz Faragó Ede képviselő úr szót kért a napirendhez. vitéz Faragó Ede: Mélyen t. Ház! (Egy hang a szélsőbaloldalon: Deklaráció?) Nagyon nyugodt leszek. (Közbekiáltás a szélsőbaloldal­ról: Légy résen! ) Most egy nyugodthangú elő­adást hallottunk, szeretnék tehát a nyugodt el­lenzéknek ugyanolyan nyugodtan válaszolni és szeretném, ha éppen ilyen nyugalommal hall­gatnának meg. Mélyen t. képviselőtársam a szociális és nemzeti alapot említette. Kérdem a mi pártunk­tól: mi nem szociális és nemzeti alapon állunk? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: A kormánytól kérdezd meg! — Zaj. — Rapcsányi László: A miniszterelnök úrtól kérdezd meg!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. vitéz Faragó Ede: Nem kívánok ily on egyéni véleményekre reflektálni. A mi életünk — mindegyikünké külön-külön — elég bizony­sága szociális és nemzeti gondolkozásunknak. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Folytonos zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: A Mateosz.-nál 10.000 pengő!) Elnök: Hubay képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. (Folytonos zaj a szélsőbal­oldalon.) vitéz Faragó Ede: Nagyon jó lenne, ha azok a fiatal t. képviselőtársaim, akik nem élték át úgy, mint mi, a forradalmat, {Zaj a szélsőbal­oldalon. •— Rapcsányi László: Mi átéltük!) most csendben lennének és annyi tisztelettel adóznának idősebb bajtársuknak, hogy meg­hallgatnák. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem látszik nagyon idősnek!) Azok, akik végig­éltük ezeket az időket s ezeknek súlyos emlé­keit hordozzuk, egyáltalán nem vagyunk meg­alkuvók s nem hisszük, hogy meg lehet állni ott, ameddig a kormány eljutott. Mi nem va­gyunk eltelve az eredményekkel és nem hiszem, hogy a kormány maga is el lenne telve azzal, hogy minden jól van úgy, ahogyan van, meri nagyon jól tudjuk, hogy többet akar tenni. Akik azonban ceruzát és papírt véve a kezükbe, számolnak és tudják, mennyit kellett áldoz­nunk a mindnyájunk által annyira szeretett hadseregünkre, azoknak belátással kell len­niök. (Zaj és ellenmondások a szélsőbalolda­lon.l 0. ülése 19 UO május 31-én, pénteken. Elnök: Csendet kérek! vitéz Faragó Ede: T. képviselőtársam be­szélt külpolitikánk kétarcúságáról. (Tur­chányi Imre; Tévedett!) Itt egy óriási tévedés­sel állunk szemben (Hubay Kálmán: Ez igazán nagy tévedés!) azért, mert világos és mindenki által tudott és sokszor elmondott dolog, hogy a tengelyhatalmak ... (Hosszantartó élénk él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Eitner Ákos: Ne engedélyezzenek ellenséges irányú újságo­kat! — Maróthy Károly; Mi van a Magyar Nemzettel?! — Kovarcz Emil: Mégis egy évvel ezelőtt...) Elnök; Kovarcz képviselő urat rendreuta­sítom. (Hubay Kálmán: Átnyergelni! — Foly­tonos nagy zaj. — Kovarcz Emil közbeszól.) Kovarcz képviselő urat kénytelen vagyok immár másodszor rendreutasítani. (Füssy Kál­mán: Ha egy idegen uralmat átéltek volna, mint mi, akkor megtudhatták volna, hogy mit jelent egy idegen uralom! — Ügy van! Ügy van! Taps & jobboldalon és a középen. — Hubay Kálmán: Nem fogjuk átélni, legfeljebb a maguk hibájából. — Budinszky László: Arról beszéljen, mennyit kapott a kolonista birtok­ból! — Hubay Kálmán: Mennyit kapott? — Nagy zaj. — Hubay Kálmán: De néma lett egyszerre! Most beszéljen! — Kovához Emil: Most beszéljen! — Nagy zaj.) Kovára képviselő urat ismételten rendreutasítom- (Báró Vay László: Balatonfüreden milyen kis legények voltak!) vitéz Faragó Ede: Higyje el a t. túloldal, hogy ha mi ebben a Házban^ elősegítenénk egy­más nyugodt meghallgatását, — Önök is, mi is — aljkor sokkal előbbre jutnánk, sokkal messzebbre jutnánk. (Egy hang a szélsőbal­oldalon: Egyévi tapasztalatunk van! — Foly­tonos nagy zaj.) Külpolitikánk kettős arculatáról tehát be­szélni nem lehet. Ha van még sajtó, (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon: A Magyar Nemzet! — Hubay Kálmán: A Népszava!), amely hibákat követ el, azt ezért mi is megbélyegezzük- (Zaj.) Mi is kívánjuk és óhajtjuk a további hibák ki­küszöbölését. (Hubay Kálmán: Nekünk nem engedtek lapot!) Sokat tettünk a dolog érde­kében, voltak kívánságaink, meghallgatták kí­vánságainkat, s tovább fogunk haladni ezen az úton (Hubay Kálmán: Szép kilátások!)] a kü­lönbség csak az, hogy mi ezekért a kívánsá­gokért nem kívánjuk a nagyközönség reklám­elismerését. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélső­baloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Itt van a kutya eltemetve ! —Kovarcz Emil: Hát ez meg micsoda?) Sokkal hálásabb dolog az urak szerepe a félrevezetett tömeg szempontjából. .. {Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Hubay Kálmán: Rendre! — Kovarcz Emil: Rendre! — Hubay Kálmán: Ezt lehet mondani? — Maróthy Ká­roly: Szegy el je magát! — Hubay Kálmán: Rendre! — Jandl Lajos: Zsidó igazgatósági tag­sága van! — Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Jandl képviselü urat rendreutasí­tom. A képviselő urak közbeszólásaikkal lehe­tetlenné teszik a szónok megértését, de lehe­tetlenné teszik azt isi, hogy az elnök kijelenté­seket tegyen. Méltóztassék csendben meghall­gatni a szónokot. A szónokot pedig arra kérem, hogy ne méltóztassék olyan kijelentéseket tenni, amelyek gyanúsítást tartalmaznak. (Nagy zaj.

Next

/
Thumbnails
Contents