Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

Az országgyűlés képviselőházának 110. Nyilvánvaló volt, igen t. Képviselőház, hogy ha nem sikerül megfelelő megoldást találni mindezeknek a nehézségeknek áthidalására, mindezeknek a torlaszoknak félretolására, főként ha nem sikerül megoldást találnunk a falusi gyermeknek a felső tagozatban történő időbeli igénybevételére, akkor egyfelől aligha tudjuk megvalósítani magát a reformot, másfelől pedig komoly károsodást okozunk a falusi kisem'bérëk mezőgazdasági termelése és boldogulása terén. De nyilvánvaló volt az is, hogy a felső tagozatban nyújtandó gyakorlati értékű ismeretekben teljesen mást kell .adnunk a falusi — nagyrészt földmívelő családból származó — ifjúságnak, mint a városi, tehát inkább iparos, kiskereskedő, vagyis nem földmíveléssel foglalkozó kisemberek családjából származó, ifjúságnak. Ezek voltak azok az aggodalmak, amelyek sokunkat eltöltöttek. Megelégedéssel állapítom meg, hogy hála annak a körültekintő és néüszeretettől igazán áthatott szellemnek, amely ezt az új törvényt előkészítette, sikerült olyau rugalmasságot biztosítani az intézménynek, si került a nehézségeket olyan gyakorlati érzékkel, helyenként szellemes megoldásokkal áthidalni, hogy elmondhatjuk rá: bravúros munka volt, a helyzet és a viszonyok tökéletes ismeretében készítették el! Éppen ezért bizonyosra veszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a Magyarországhoz hasonló szociális tagozódású szomszéd országokban mihamar másolói akadnak. Azok, akik ezt a javaslatot célkitűzéseiben, alapelveiben, szerkezetében és külső formájában megszövegezték, valóban tudták a dolgukat, és bizalommal tölt el az a tudat, hogy a törvény még hátralévő végrehajtási része, a rendeleti hatáskörbe tartozó rendelkezések ügye is ugyanazokban a kezekben van. Mert ha sikerült is a népiskolai reform anyagi kérdéseit, szerkezetbeli feltételeit megteremteni, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a hátralévő feladat, vagyis az intézménynek élő lélekkel, lelkes tartalommal való megtöltése legalább olyan feladat, mint amilyen az anyagi létrehozás kérdése volt. Hiszen a nyolcosztályú népiskola egész nemzeterősítő, nemzetr nevelő, nemzetfeliemelő értékét, az az ismeretanyag és embeTnevelőkészség dönti majd el, amelyet az ifjúságnak a gyakorlatban nyújtani tud. Tehát a tananyag és a tanterv kérdése, valamint a nevelésben megnyilvánuló szellem. A tananyag és a szellem kérdése lesz az, amely eldönti, vájjon teljesíti-e ez az is-, kola hozzáfűzött várakozásainkat, avagy pedig alkalmatlannak * bizonyul erre. Az én hitem szerint, tudja teljesíteni. Méltóztassanak megengedni, hogy ezekről a kérdésekről — tehát a tananyag és a tanterv kérdéséiről — kissé részletesebben szólhassak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon,) A tananyag és a tanterv kérdésének sohasem volt olyan rendkívüli jelentősége, mint éppen a mai korban, a gazdasági verseny, a mindennapi élet versenye, de joggal mondhatnám úgy is: a nemzetek vitalitásának maximálisütemű versenye korában. (Ilovszky János: Ügy van! Nagyon helyes megállapítás!) A mai élet az egyéntől és nemzettől állandóan, úgyszólván mindennap, totális értékeinek kifejtését követeli meg. Ez a totális értékkifejtés pedig^ elsősorban á gyakorlati ismeretekből táplálkozó erők leggyorsabb és leghatásosabb alkalmazását kívánja. Sohasem volt annyira időszerű intelem, mint most, az a goethei igazság, hogy: »Grau ülése lÛJfO május 31-én, pénteken. 49 teurer Freund, ist jede Theorie und grün des Lebens goldner Baum«. Ma valóban nincs időnk teoretikus ismeretekben elmélkedni, amikor szakadatlanul, az élet serkentő realitásai zúgnak körülöttünk. Es különösen nincs időnk ilyen elmélkedésekre, a legszélesebb magyar népi rétegek ifjúságának " nevelése tekintetében. A kultuszminiszter úr, minisztersége óta, számos ízben megmutatta, hogy a valóságos élet embere és mint ilyen, a nemzet életének reális szükségleteit tartja szem előtt, egész működésében. T. Képviselőház! Nekünk, a világháború előtti iskolák neveltjeinek, akiket utóbb egy óriási véres mérkőzés, majd pedig igen küzdelmes élet tanított meg a reálisabb világszemleletre, nagy megnyugvás az, hogy a jövő életformáinak kialakítói ezt az új szellemet viszik bele az iskoláztatásba is. Mert ha viszszagondolok a háború előtti tantervre s nem annyira az elemi iskolai íantervre, mint inkább a középiskolaira, akkor azt látom, hogy bizony nagyon sok ^olyan ismeret volt azokban, amelyekre a későbbi élet során sohasem volt szüksége az akkor nevelt ifjúságnak. Emlékezzünk vissza és valljuk meg őszintén: nekünk, akik nem tudományos pályára mentünk, — és ilyen a nemzet óriási többsége — vajmi kevés hasznunk volt abból, hogy meg kellett tanulnunk például a sinus és a cosinus rejtelmeit, de a legegyszerűbb gazdasági üzemkalkulációt vagy háztartási számítást csak a tapasztalás későbbi verítékével ismertük meg. (Ügy van! Ügy van!) Be kellett bifláznunk a három pún háború évszámait, okait, kimenetelét és hatásait, de nem tanultuk meg a berlini kongresszust, amelyhez a mai^ egész európai konvulzió gyökerei végeredményben yiszszanyúlnak. A férfikorig nem volt tulajdonképpen sejtelmünk sem népünk szociális viszonyairól, Nagy-Magyarország nemzetiségi kérdéseiről. Jól emlékszem, voltak kiválóan képzett iskolatársaim, akik valóságos kis tudósai voltak, mondjuk, a differenciál- és integrálszámításoknak, de ugyanakkor tőlünk tudakolták, hogyan kell egy ajánlottlevelet vagy postacsomagot feladni. (Igaz! Ügy van!) És hogy még egy különös példát mondjak: sohasem tudtam megérteni, miért kellett nekünk, keresztény tanulóknak könyv nélkül bevágnunk az ószövetségi zsidó szent sátor méreteit láb- és

1 könyökmérték szerint^ amikor nyilvánvaló volt, hogy ezt a tudományunkat ezen a földi planétán sehol semmire sem használhatjuk, de mégcsak kíváncsiságból sem kérdezi meg tőlünk senki. (Ügy van! Ügy van!) Amikor ezeket mondom, akkor természetesen nem á régi elemi iskolára gondolok, hanem az elemi iskolai tanulmányokat követő esztendők tanulmányaira, tehát részben annak az életkorszaknak tanulmányaira is, amelynek számára az új nyolcosztályos elemi iskolát felállítjuk. Az előbb említett tananyagbéli csodabogarak tudtommal még — az új népiskola felső tagozatához legközelebb álló — s egyébként minden dicséretet megérdemlő polgári iskolák tananyagában is benne voltak. T, Képviselőház! Ismétlem: a törvényjavaslatban megnyilvánuló alapos életismeret, tökéletes szakértelem és példásan korszerű szellem, megnyugtató bizalommal tölthet el mindnyájunkat a felől, hogy az új népiskola nemcsak szerkezetével, hanem oktató és nevelő tartalmával is valóban az új magyarság és új Magyarország nevelő iskolája lesz. Arra ke-