Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-110

42 Az országgyűlés képviselőházának . hisszük, hogy ha a fiainkat kitűnően neveltük, akkor már meg van oldva a családi élet kérdése és elfelejtjük azt, hogy a családi élet alapja végeredményben mégis csak az anyáknál van, az anyák lelke mélyén van elrejtve. Később még részletesebben visszatérek erre a kérdésre, most csak vázlatosan említem meg, hogy ennek a nyolcosztályos népiskoláról szóló javaslatnak egyik legnagyobb erejét abban látom, hogy a leányokat egészen 14 éves életkorig — akikkel ebben az életkorban ezideig nem foglalkozott senki sem — rendszeres nevelés alá veszi. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A főzés, a varrás, a gyermekápolás, a korszerű világnézet megismerése, az új nemzeti műveltség alapelemeivel való megismertetés ebben a legfogékonyabb korban igen nagyjelentőségű, hiszen a lányok a mi néprajzi viszonyaink közt hamarabb érnek .Egy 12 éves leány körülbelül egy 14—15 éves fiúnak felel meg, értem itt a

f leányok természeti élettani érettségét. Nem kívánok párhuzamot vonni vagy összehasonlítást tenni a szellemi képességek vagy a szellemi felfogás kérdései között, de ez nem is feladatom, hanem arra akarok rámutatni, hogy most majd megfelelő nevelést fognak kapni ezek a leányok, akikkel eddig csak nagyon kevés helyen foglalkoztak. Legyünk ugyanis tisztában azzal, hogy az a sok önkéntes egyesület, amelyeknek csaknem 17.000 a száma, saját létszámának alig tízszeresét szervezte be, vagyis mintegy 170.000 egyént és a társadalom többi, komolyabb nagy tömegei gondoskodásukon kívül állanak. Az elemi iskolának nyolc osztályra való kiterjesztése tehát főleg a nőnevelés vonatkozásában — merném állítani — nemcsak egyensúlyba hozza az eddigi mulasztásokat, hanem majdnem fontosabb, mint a fiúnevelés, mert fiú-leventenevelés van idestova 25 év óta, a végrehajtás kezdete óta, hasonló leánynevelés pedig eddig nincsen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! E szakosítás kérdésénél rá kell mutatnom arra az eszközre is, amely végeredményben a tanulás segédeszköze, ez pedig a tankönyv. Ügyelni kell arra, hogy a tankönyvek tartalmuknál fogva korszerűek legyenek, magyarok legyenek, népiek legyenek. Tisztelettel kérek egy óra meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Szabó Gyula: Tehát nemcsakhogy tartalmuknál fogva korszerűek, célszerűek és magyarok legyenek, hanem legyenek állandóak, legyenek hallatlanul olcsók^ és méltóztassék a tankönyvgyártás titkainak és anyagi vonatkozásainak a kérdését is revízió alá venni. Bátor vagyok itt is egy érdekes patentet, egy hasonlatot mondani. Ha honvédelmi törvénynek nevezzük a nyolcosztályos elemi iskolai oktatás bevezetését, akkor fegyvernek keli neveznem a könyvet, ha pedig fegyvernek nevezem a könyvel akkor ugyanazt az eljárást kell vele szemben alkalmaznom, mint amit a hadiüzemek alkalmaznak. A hadiüzemekben ma a haszonkulcs 3%. Ha a 3%-ot megtoldjuk és 6%-ra emeljük, akkor is elégséges haszon van axokon a könyvtömegeken és azokon a könyvmilliókon, amelyek így közkedveltekké lesznek. Gondoskodjunk arról, hogy a könyveket meg is vegyék és itt nagyon ügyeljünk arra, hogy álszegénység címe alatt ne adjunk ingyen-könyveket azoknak, akiknek megvan a lehetőségük, hogy megvegyék a könyvet, mert anyagi áldozat nélkül nincs szerszániszeretet. Í10. ülése 1940.május 81-én, pénteken. Természetes dolog, hogy azok, akik valóban tehetetlenek '— és remélem, hogy mindig kevesebb és kevesebb lesz, hisze« a szociális törvényhozás gondoskodik arról, hogy lassan megszűnjék és kisebbedjék az ilyen szegény emberek száma — megreiolő ingyen-könyvekhez jussanak. T. Ház! Meg kell jegyeznem, hogy a könyv elsősorban a gyermeknek szól ugyan, de nemcsak a gyermeknek van szánva. A könyv a szülőnek is szól. Ezzel a dologgal úgy vagyunk, mint ahogyan az előttem szólott főtisztelendő képviselőtársam említette nagyon kedves és meleg szavakkal, hogy micsoda tanulásig vágy lepte meg az embereket, felnőtt generációkat 20—25 év óta; gyakorlatból magam is tudom, de mindenki tudja, hogy a gyermek könyve nekünk magunknak is mindig élvezet, mert nem azt az elemi iskolai könyvet tanulja, amelyet én forgattam, hanem a könyve tele van képekkel, tele y an színekkel, tele van korszerűsítéssel és tulajdoniképpen én vagyok az első, aki a gyermek könyvét átolvasom. (Palló Imre: Túlságosan tele van! Tudálékosak.) T

% Ház! Ezekután a részletekre kell rátérnem és a. törvényjavaslat egyes rendelkezéseihez az észrevételeimet megtennem. Mint korszerű rugalmasságot és mint dicsérendő alapelvet kell megemlítenem a törvénvjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy hat hónapban jelöli meg a szorgalmi idő minimumát a felső tagozatban és ezt kilenc hónapra lehet kiterjeszteni. En tisztelettel azt kívánnám itt, hogy az ötödik és a hatodik évfolyamban tartsuk meg a hat hónap helyett a hosszabb szorgalmi időt. (Palló Imre: Erre megadja a lehetőséget!) A lehetőséget megadja, de itt hangsúlyozottan felhívnám a figyelmet arra, hogy ezt, ha kell, talán rögzítsük is le s a hetedik és nyolcadik évfolyamban mindenütt tartsuk meg a hat hónapot azoknál az indokoknál fogva is, amelyeket bátor voltam azokról a szülőkről mondani, akik nagyon könnyen siklanak át azon, hogy a gyermek csak gazdasági tényező és még nem emelkedtek fel a szülői szeretet szempontjából vagy nemzeti szempontból arra a felfogásra, hogy a gyermek nemcsak gazdasági tényező, hanem nemzeti tényező is és ha nemcsak magángazdasági tényező, hanem a nemzetnek alapja is, akkor azt művelni kell. A 10. § 3. pontja lehetővé teszi a gazdasági középiskolákba való felemelkedést. A7. újabb törvényhozásban, az újabb világban is talán ez az egyetlen rendelkezés, amely a korszerű kapillaritás, tehát az alulról való kiegészítődés törvényének helyet ad. Tisztelettel kérem a kormányzatot arra, hogy expressis verbis mondjuk ki nemcsak a mezőgazdasági középiskolákba való felújítási lehetőséget, hanem a városi ipari és kereskedelmi jellegű elemi; iskola nyolcadik osztályából a hasonló jellegű kereskedelmi és középiskolába való feljutás lehetőségét is. Ezt a különbözeti vizsgával gondolom megvalósíthatónak. Az elv megvan, csak nincs ez kimondva. Utánanéztem a dolognak s azt láttam, hogy az 1938 :X III. te. 3. fejezetének 43. pontja is utal erre. Itt is azonban be kell ezt venni a mezőgazdasági vonatkozású rendelkezések mellé. Kitűnő a törvényjavaslatnak az a része, amely lehetőséget ad arra, hogy ha szükséges, akkor a tanulmányi rendet úgy lehessen módosítani, hogy lehessen városi tagozatban mezőgazdasági, mezőgazdasági tagozatban pedig városi, ipari és kereskedelmi ismereteket