Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-130

Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 19 W július 23-án, kedden. 495 Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az ilyen kijelentésektől, amelyeknek semminemű tárgyi alapjuk nincs, tartózkodjék. (Keek Antal: Mondjon le a belügyminiszter úr!) Budinszky László: T. Ház! Méltóztassék a belügyminiszter úrnak lemondani, ha nem tud uralkodni a rendőrség és a karhatalom felett és ha nem tudja meggátolni, hogy ebben az országiban magyar vér folyjék. Tessék lemondani és átadni helyét olyannak, aki meg tudja védelmezni az ország nyugalmát és közrendjét. Ezen lehet mosolyogni és lehet nevietni, de én emlékeztetem a miniszterelnök urat arra, hogy amikor Paléologue átadta a jegyzéket 1920-ban, akkor is az angol befolyás győzött és nem szereltük fel^ a magyar. hadsereget, hogy a lengyelek segítségére menjen. Tessék csak elolvasni a Magyarság* évkönyvét és akkor tessék nevetni és arról beszélni. (Zaj. — Elnök csenget. — Egy hang jobbfclől; Ez a napirendi) En tisztelettel kérem, méltóztassék a legközelebbi ülés napirendjére a kérdést kitűzni s az ülésen felvetni és tárgyalni a bizalmatlansági kérdést. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A vitát bezárom. Az elnöki napirendi javaslattal két ellenindítvány áll szemben. Ezért felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az elnök napirendi javaslatát elfogadni, szemben Tauffer Gábor és Budinszky László képviselő urak indítványával? (Igen! Nem!) Akik az elnök napirendi javaslatát fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. — Felkiáltások a, szélsőbaloldalon: Nyaraló-párt! — Kóródy Tibor: Olyan sürgős?) Többség. A Ház az elnöki napirendi javaslatot teszi magáévá. Korábbi bejelentésemnek megfelelően most ifjabb Tatár Imre képviselő úr sürgős „interpellációja következik. Kérem a jegyző urat, szveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa); »Sürgős interpelláció a m. kir. kormányhoz a hadbavonultaknak, mint a mezőgazdasági munkások családtagjainak téli élelmezésüknek biztosítása tárgyában. Tekintettel arra, hogy az ország békéjének megóvása és megerősítése és területének megy nagyobbítása céljából az ország mezőgazdasági munkás lakosságának körülbelül 80 százaléka bevonult katonai szolgálatra, így a téli kenyérkereseti lehetőségtől elesett.« (Kóródy Tibor (a jobboldal felé): Erre nem kíváncsiak? Sietnek nyaralni? — Keek Antal: Ez nem politika! Ez kenyér! Meghallgathatják! — Elnök csenget. — Maróthy Károly: Elmegy a trieszti gyors? Mi?) »Módjában van-e a m. kir. kormánynak olyan rendelkezést kiadni és a segélyezéseket oly formában megoldani, hogy a hadbavonultak családtagjainak téli kenyérszükséglete biztosítva lesz?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! Azt gondolom, hogy ez a tárgy, amelyet most sürgős interpelláció formájában a t. Ház tudomására akarok hozni, valóban sürgős^ és meg vagyok győződve arról, hogy a t. túloldal minden

1 egyesi tagjának helyeslésével is fogok találkozni, mert nem egyébről van szó, mint a hadbavonult mezőgazdasági ^munkások családtagjai téli kenyérszükségletének biztosításáról. T. Ház! Magát a bevonulást mint tényt nem. bírálom, ezt a jövő fogja igazolni, de tényként kell megállapítanom azt, hogy a magyar mezőgazdasági munkásoknak ma körülbelül 80 százaléka teljesít katonai szolgálatot. En tehát ennek a 80 százalékot kitevő mezőgazdasági munkásságnak a családtagjai érdekében emelem fel szavamat akkor, amikor azt kéreni, hogy bármilyen formában, de találjanak módot arra, hogy ez a 80 százalékot kitevő ma-' gyár népesség ne szenvedjen, hanem éljen ebben az országban magyar életet. T. Képviselőház! Megjelent a földmívelésügyi kormányzatnak egy rendelete, amely arról szól, hogy a hadbavonult mezőgazdasági munkásokat, akiknek nincsen módjukban idehaza aratni és így nincsen módjukban családjuk részére a kenyér lehetőségét biztosítani, egyrészt az itthonmaradt aratótársaik igénybevételével, nagyobbrészben pedig a gazdaságok által juttatandó értékekből kell kártalanítani. Én ezt a rendelkezést nem tartom elegendőnek. (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a rendeletet olyan formában kérem kibővíteni, hogy a pénzbeli juttatásokat az illető község elöljárósága változtassa át természetbeni segélyekké. Ismerem a falusi nép eljárását és gondolkodását és így tudom, hogy az apró tételekben megkapott pénzöszszeg sohasem fogja biztosítani a télire való kenyér lehetőségét, de igenis, biztosítani fogja az, ha ezt a téli kenyéralapot természetben fogják juttatni ezeknek a családtagoknak. Kérem tehát az igen t. magyar királyi kormányt, hogy ilyen irányban méltóztassék ezt a rendelkezést megváltoztatni. Ne gondolja az igen t. Ház, hogy ennek az országnak békéjét és életét csak rendőrkordonon keresztül lehet biztosítani, amint azt tegnap láttam és volt módomban ma is a parlament, előtt tapasztalni, (Ügy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem igenis, ha mi ebből az országból a Kárpát-Dunamedencének egy erős Magyarországát akarjuk felépíteni, akkor azt kell szem előtt tartani, hogy az a dolgozó magyar nép milyen életformában él vagy küszködik ebben az országban. (Keek Antal: Becsületes kenyeret kell nekik juttatnunk!) Annál is inkább szükséges a dolgozó magyar népréteget felerősíteni, mert ha a haza megvédése idején szó van a magyar erők kiállásáról, mindig ezt a népréteget kell elővennünk és mindig erre a népréïegré kell ai magyar kormánynak, a magyar népnek, a magyar nemzetnek támaszkodnia. Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mi még több mocskolódást, még több vádaskodást is hajlandók vagyunk eltűrni, — ezt ki kell jelentenem — ezt mind zsebrerakjuk és kamatoztatjuk, (Űgy van! Űgy van! a szélsőbaloldalon.) de jaj azoknak, akiket a magyar történelem ítélőszéke ezért felelősségre fog vonni. (Űgy van! Űgy van! — Taps <i szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. {Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk a, vajdát!) — Ifj. Tatár Imre: Szégyen, gyalázat, hogy az országban vajdaságot akarnak csinálni!) Ifj. Tatár Imre képviselő urat a parlamenti illemet sértő közbeszólási miatt rendreutasítom. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Kép; viselőház! Nagyon örülök, hogy a képviselő tír ezt a kérdést felhozta, és nagyon szeretném, ha a Ház alkalmat adna, hogy erre válaszolhassak, és nem kevernének bele ebbe a kérdésbe mindenféle egyéb dolgokat. (Zaj a