Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-125
Az országgyűlés képviselőházának tovább lemaradni, akkor a legkevesebb az, hogy legalább olyan tempót diktáljunk magunknak, amilyet a szomszéd államok t diktálnak? Ha ezt tesszük, akkor még csak éppen a lemaradási különbség nem fog nőni, ha azonban ezt is be akarjuk hozni, akkor rohannunk kell. Minél több napot mulasztunk el, annál veszedelmesebb lesz ez a rohanás. Az események menneík tőlünk függetlenül is. Ha elmulasztjuk ezeket a drága időket, drága napokat, akkor tényleg eljutunk oda, hogy a forradalomnak olyan formája fog ránk köszönteni, amelytől, valamennyien félünk és akkor vészes rohanással kell mennünk, a rohanás közben pedig bizony vannak áldozatok. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Lassan járj!) Ezen már egyszer keresztülment a magyar nemzet. Isten óvjon attól, hogy ez mégegyszer megismétlődjék. T. Ház ! A kormányelnök úr éa a belügyminiszter úr eddig minden tettével azt mutatta, hogy a lassú, nyugodt haladásnak a híve. (Mokcsay Dezső: A repülők korszakában!) Elismerem, hogy nyugodt viszonyok között képzettségűiknél, felkészültségüknél és beállítottságuknál fogva alkalmasak egy ország vezetésére, de most egész mentalitásuk, egész eddigi életük miatt nem képesek ezt a tempót követni. Ha Teleki Pál miniszterelnök 20 évvel ezelőtt, amikor az evolúciós fejlődés utolsó lehetősége volt, nem tudta ezt elindítani, úgyhogy ma ne kelljen a rohanás szükségességéről beszélnünk, akkor 20 évvel később és idősebb korban erre még kevésbbé alkalmas. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Tehetetlen!) T. Ház! Nem pártkérdést látok én ebben a témában. Ha nem értjük meg azt, hogy egy rendszert emberek képviselnek és az emberek nem adhatnak mást, mint ami lényegük, akkor végzetesen el fogunk maradni ,és akkor igenis, én is félek attól, hogy a forradalom úgy jön, ahogyan attól a belügyminiszter úr fél. (Mozgás jobbfelől. — Egy hang a jobboldalon: Nagyon sötéten lát!) Mivetl a legteljesebb mértékben nem bízom abban, íhogy ennek az új mentalitást új beállítottságot kívánó feladatnak a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr meg tudna felelni OMgy hang a szélsőbaloldalon: Kisárt dolog!) és egy olyan politikát tudna most hirtelenében kezdeményezni, amelyet eddi^ szívósan ellenzett, (Br. Vay Miklós: Hagyja ott a bársonyszéket *?) ezért vele szemben bizalmatlan vagyok (Egy hang jobbfelől: E0 nem újság!) és indítványozom, hogy a Ház legközelebbi ülését a holnapi napon tartsa és ott vessük fel a kormánnyal szemben a bizalmi kérdést. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem arra, hogy írásbeli indítványában az ülés időpontjára nézve nem tett ellenindítványt, hanem csak az ülés tárgyára vonatkozólag. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Holnapra, szerdára! — Br. Vay Miklós: Nem ez a fontos — Gruber Lajos^ Ki kérdezte magát?) Egyedül az írásbeli indítvány az^ irányiadó és ezért a képviselő úr írásbeli indítványát és az elnöki indítványt teszem fel kérdésre. (Halljuk a jobboldalon.) Kérdeni tehát a t. Házat, hogy az elnöki napirendi javaslatot méltóztatnak-e elfogadni, szemben a képviselő úr javaslatával? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az (KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ VI. 125. illése 19 W július 2-én, kedden. 4G1 elnöki napirendi javaslatot teszik magukévá, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A Ház az elnök napirendi javaslatát teszi magáévá. T. Ház! Mint méltóztattak hallani, Matolcsy Mátyás képviselő úr kért szót félreértett szavai helyreigazítása címén. A szót a képviselő úrnak a napirend letárgyalása után megadom. Matolcsy Mátyás képviselő urat ill.p+î a szó Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Közi Horváth József képviselőtársam megszívlelendő szavai alkalmával félreértés keletkezett. Ezzel a félreértéssel foglalkozni sem kívánok éppen azért, mert tudjuk nagyon jól, hogy az egész magyar társadalom pártokon felül a legnagyobb magyar kérdésben egy tömbbé és egy testté olvadt. {Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a Ház minden oldalán.) De akkor, almikor ez a félreértés itt ebben a feszült légkörben kipattant, legyen szabad nem is a közte és köztünk támadt néhány szóváltással foglalkoznom, hanem nyilatkozatommal megerősítenem azt, hogy a magyar társadalom minden rendű és rangú tagja az erdélyi kérdésben egy! (Ügy van! Úgy van! Élénk taps.) Erdélyt visszaköveteljük! (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a Ház minden oldalán. — Kóródy Tibor: Sohasem volt ilyen egységes!) T. Ház! Nagyon jól tudjuk, hogy itt az ország színe előtt is többször meghajtottuk legnagyobb tiszteletünk zászlóját a Németbirodalom vezére (Ügy van! Ügy van! Élénk taps.) és a fasiszta Olaszország vezére előtt. (Hoszszantartó élénk helyeslés és taps.) Ezt tesszük most újra akkor, amikor hálával gondolunk arra, hogy a nemzeti szocializmus és a fasizmus feszítőereje és katonai ereje a versaillesi és a trianoni bilincseket kettétörte. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a Ház minden oldalán. — Homonnay Tivadar: A bolgárokat se feledjük el!) Éppen ezért mi tudjuk, hogy a magyarság legnagyobb barátjai bennünket a mi történelmi küldetésünk legnagyobb jogos követelésében támogatnak és velünk egy véleményen vannak akkor, amikor mi Erdélyt visszaköveteljük. CHosszantartó viharos helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — A képviselők felállva tapsolnak és ütemesen kiáltják: Erdélyt vissza! Erdélyt vissza!) És innen az országgyűlésből üzenjük az egész világnak, hogy vegyék tudomásul: a magyarság soha ilyen erős és egységes nem volt. mint ezekben a történelmi időkben. (Úgy van! Ügy van! Élénk taps. — Egy hang balf elől: Tetteket!) És itt nem beszélhetünk széthúzásról, (Ügy van Ügy van!) csak egyről, arról, hogy történelmi ezeréves jussunkat követeljük. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a Ház minden oldalán.) Éppen ezért, amikor Közi Horváth József képviselőtársunknak lelkünkbe markoló szavait hallgattuk, amidőn magyar testvéreinknek, a húsz éve idegen járom alatt küzködő, gyötrődő magyarságnak a vérfürdőjéről beszélt, — akkor innen üzenjük, — és ezt vegyék tudomásul — liogy 1848 nem ismétlődhetik meg, (Ügy van! Ügy van!) mert minden magyarért száz román fog életével lakolni. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a képviselőház minden oldalán. — A képviselők felállva tapsolnak és ütemesen kiáltják: Erdélyt vissza! — Felkiáltások a középen: Induljunk Erdélybe! — Egy hang a balközépen: Egy magyarért száz oláh! — Felkiáltások a szélsőbalodalon: Nem tűrünk Bertalan-éjszakát!) T. Ház! Ezekben a történelmi pillanatok69