Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-124

Az országgyűlés képviselőházának 12 A. ban a segítés és a védelem gondolatát és a társadalmat axra a meggyőződésre kényszeríteni, hogy amikor akár önkéntes adomány útján, akár ezen az Alapon keresztül, kényszerű vagyoni szolgáltatást nyu.it

, lényegében önmagát segíti, nem pedig azt, akinek juttat. Tudni fogjuk, hogy magunknak és a nemzeti közösségnek adunk, mert csak az áldozatos szolgáltatássa 1^ tudjuk fenntartani a mindnyájunkat védő állami és társadalmi rend berendezéseit. T. Házi A javaslat 5. §-a nagyon értékes rendelkezést tartalmaz. Az 5. § c) pontja elrendeli, hogy a tudományegyetemek mellett szociális tanfolyamok is szervezendők. Méltóztassék megengedni, hogy itt felhívjam a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ennek a tanfolyamnak a szociális kérdéseken kívül az államvezetésre való nevelés ügyét is feltétlenül fel kell ölelnie. Hogy az olasz és a német nemzet olyan tüneményes eredményeket értek el, kétségkívül legnagyobbrészben annak köszönhetik, hogy ott az államvezetésre való nevelés intézményesen immár évtizedek óta folyamatban van. Itt természetesen nem azt értem, hogy minisztereket, vagy államtitkárokat neveljünk ezeken a tanfolyamokon, ellenben azt

fj hogy pl. a községi jegyző kellő ismeretszerzés folytán tisztában legyen mindenkor a világot formáló erők jelentőségével, a világnézetek (helyes kialakulásával, a faji öntudattal, a vallásos, a nemzeti és művelődési gondolattal, továbbá, hogy korszakok változása esetén, amikor különösen felmerülhetnek a tisztánlátás zavarai, világos értékítélettel állapíthassa meg és dönthesse el a történelmi tények horderejét és jelentőségét. Amennyire örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, méltóztassék megengedni, hogy megmondjam, szerettem volna, ha tartalmazta volna a magyar munkapiac intézményeinek szervezését is. Ez szorosan összefügg az Alap gondolatával, és nem lesz teljes az intézmény műiködése, ha a munkalehetőségek számának és minőségének nyilvántartása nélkül próbáljuk a segítésnek olyan formáját alkalmazni, amely a javaslat intenciói szerint a munkán keresztül akar segíteni. Ennek a gondolatnak a fontosságát, azt hiszem, megokolja az a másik körülmény is, hogy ma ismét háborúban és a háborús veszély komoly állapotában vagyunk. Nem lehet kétséges, hogy ahogyan a világháborút követték a válságok sorozatai, valószínű, bogy a válságnak ismeretlen sorozata fog előttünk állni a jelenlegi háború lezárása után. A magyar közigazgatásban és államszervezetben annak ellenére, hogy azt túldimenzionáltnak láttuk, egyetlen íróasztal sem áll ma még rendelkezésre ennek a fontos tudományos és gyakorlati kérdésnek munkálására, nincs oly szervünk, amely a nemzet életében mindenkor rendelkezésre álló szellemi és testi munkaerőnek az ország gazdasági és kulturális szükségleteinek ^ megfelelő helyes elosztásáról és felhasználásáról gondoskodnék. (Maróthy Károly: Munkáskataszter!) Ennek nagy jelentősége van a munkanélküliség szempontjából is. Az idő előrehaladottságánál fogva nem kívánok e kérdésről bővebben szólni, csak szerettem volna a figyelmet felhívni arra, hogy ennek az intézménynek létesítése nélkül bizonyos hiányossággal indul útnak ez a javaslat, miért is ennek pótlását a mélyen t. belügyminiszter úrtól kérem. Ezzel a gondolattal lényegében kapcsolatos az a kérdés is: vájjon ez a javaslat így önmagában véve, ha csak a szociális gondosülése 1940 június 27-én, csütörtökön. 447 Kodás területén marad, be fogja-e tölteni azt a hivatását, amelyet tőle várunk, vagy pedig ezt a kérdéskomplexumot össze kell kapcsolni azzal a helyes gazdasági és termelési politikával, amelyre voltaképen az ország immár meglehetősen sürgős szükség folytán reászorul. Álláspontom az, hogy a javaslat termékenyen csak akkor fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket, ha mi ugyancsak végigmegyünk — nem módszereiben, de valójában — a gazdasági forradalomnak azon változatain, amelyek a körülöttünk levő hatalmas világegységek kialakulásának lényegét alkotják. Nélkülözhetetlennek tartom, hogy ezzel a javaslattal párhuzamosan fusson azoknak a javaslatoknak a sorozata is, amelyek által intézményesen a megélhetéshez való jogot is biztosítjuk. A liherális állam csak az élethez aeflott jogot, ellenben a megélhetéshez való joggal nem törődött, mert pusztán az egyén küzdelmének eredményei szerint alakult, hogy életfenntartását a társadalomban és az államban miként tudta biztosítani. Ezért a termelés menetét abban a gazdasági rendszerváltozásban, amelyre bátor voltam utalni, ne egyedül a tőke kizárólagossága, hanem a nemzeti közösség java és elsősorban maga, a munka szabja meg. A munka megfelelő valorizációja nélkül nem hiszem, hogy meglesz a javaslatnak az általunk várt áldásos eredménye. Itt különösen súlyt helyezek arra, hogy a magyar munkaalkotmány, amelyet már számtalanszor sürgettünk, javaslat formájában a képviselőház, elé kerüljön. (Helyeslés.) A magyar munkaalkotmány egyenrangú tényezővé fogja formálni a mnnkát a tőkével és mint mondottam, hivatása lesz, hogy a munka megfelelő felemelését, a munkának mint termékeny és áldásos tényezőnek a valorizációját biztosítsa. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Ezzel kapcsolatban feltétlenül szükségét látom annak, hogy az irányított gazdálkodásnak azok az intézményei, amelyek ezzel a szociális alappal függenek össze és amelyek ugyancsak a szociális állam nélkülözhetetlen kívánalmai, törvényes javaslatok formájában napvilágot lássanak. Nagyon jól tudom, hogy ma az irányított gazdálkodás állapotában vagyunk, azonban ez pusztán a háború által okozott és megokolt helyzet és értéke csak lesz, ha béke éveiben a háború után is intézményesen szabályozzuk a termelés és fogyasztás kérdéseit. Ezzel kapcsolatban újból megsürgetem a részvénytársaságok és a kartelek reformját, mert a részvénytársaság és a kartel a gazdasági élet forradalmi átalakulásában feltétlenül elveszíti a mai jelentőségét. Legyen szabad az olasz korporációra utalnom, amely korporativ elrendezés korántsem csak a munkának és a tőkének, a munkásnak és munkaadónak a viszonyát szabályozza, hanem a korporáció egyúttal rendkívül fontos gazdasági szerv is, — művészi formáját mutatja annak, hogy miként lehet az állami ellenőrzést • párosítani az egyéni kezdeményező erővel, anélkül, hogy a vállalkozási kedvet és a kezdeményező erőt megb énít anánk. T. Ház! Tekintettel arra, hogy ez a javaslat nemcsak jelentős lépést tesz a magyar szociálpolitika területén, hanem a szociális állam első pillérét teszi le Magyarországon és külö nös figyelemmel arra, hogy a javaslat első tekintetét feltétlenül arra irányítja, hogy a