Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése1H0 június 26-án, szerdán. 413 böző helyről hallottam már, vendéglátóipar! munkások is említették már nekem, mogy nagyon sok üzletet árusítanak. Elterjesztik, nogy, az üzlet eladó, azonban ez az eiaaási szanueK tulajdonképpen semmi mást nem takar, mint azt, hogy lia egy Stronmann jelentkezik, akkor minden különösebb nehézség nélkül meglehessen csinálni az arizáiást ilyen formában. Egész természetes az, hegy nagyon sokszor az a szegény Strohmann, — mert ilyenek is vannak, sajnos, ebben az országban nemcsak gazdag Strohmannok és gazdag díszgójok — akinek kenyere iügg attól, hogy ö iónok lesz-e abban az üzletben vagy nem, mert ha nem, a íouöke egész egyszerűen kirúgja, kénytelen tűrni azt, hogy ugyanaz a zsiüó szellem uralkodjék továbio is abban az üzletben, kénytelen megtűrni azt, hogy ugyanaz a zsidó tőke szaporodjék azon az üzleten keresztül, csak azért, mert máskép nem tudna esetleg a gyermekeinek másnap kenyeret adni. he nemcsak ezek a zsidó vendéglátóipari üzemtulajdonosok, hanem valamennyi hitsorsosuk, így elsősorban a háztulajdonosok is — az árízáíason keresztül — házbéremelésekkel teszik lehetetlenné, hogy az a keresztény dolgozó esetleg megalapozhassa jövőjét. Biztosítási letétet kérnek a keresztény iparostól, mert hátha nem fog menni az üzlet. Mindezeken keresztül, minden lehető módon, például azáltal, hogy, amint említettem, a szállítók nem szállítanak hiteiben, csak készpénzfizetés ellenében, igyekeznek megakadályozni a keresztény iparosok boldogulásat, arra számítva, hogy a munkanélküliség növekedésének megakadályozása érdekében a kormány mégis csak hoz majd egy jótékony átmeneti intézkedést, amely egy bizonyos ideig — für alle Fälle — meghosszabbítja még életüket. (Pap József: Harmadik zsidótörvény kell! Az majd segít! — Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Lili János: Nagyon sokat lehetne még beszélni erről a kérdésről, de arra vonatkozólag, hogy ez milyen erkölcsi fertőt idézett fel, figyelmébe ajánlom a t. Ház tagjainak a Nemzetőr 1940 június 3-i számát. Sajnos, időm letelt és már nem tudok foglalkozni azzal, hogy micsoda posvány az, amikor egyes főurak úgynevezett »hölgyektől«, — ahogyan az újság aposztrofálja őket — akik bejárnak a kávéházba férfi-ismeretséget keresni, napi 40—50 pengős helypénzeket kérnek. Ezt a cikket a cenzúra keresztülengedte és az újságot senki se pörölte be érte. (Bodor Márton: A legnagyobb erkölcstelenség!) Ilyen formán nagy összegekhez jutnak ezeknek a szerencsétlen teremtéseknek a révén a zsidó íőpincérek. Amint ez az újság megírja, most egymásután két ismert nagy kávéházban volt razzia és ezek során összesen 120 nőt vittek be a toloncházba. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék befejezni. Lili János: Egy mondattal befejezem. Kérem a belügyminiszter urat, — bár meg vagyok győződve arról, hogy ez az interpelláció éppúgy falrahányt borsó lesz, mint a többi ebben a vonatkozásban elhangzott interpellációk — intézkedjék, még mielőtt késő nem lesz. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következnék Szögi Géza képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr ennek elmondására halasztást kért. Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Ház a kért halasztáshoz hozzájárul. (Helyeslés.) Ennek folytán következik utolsó interpellációnk, amelyet Bajniss Ferenc képviselő úr jegyzett be aföldmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a Mezőgazdasági Kamarában dúló sorozatos botrányok sürgős és erélyes megszűntetése tárgyában. . 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak a Mezőgazdasági Kamara szomorú állapotáról? 2. Hajlandó-e a miniszter úr a megrendült közbizalom helyreállítására és a Mezőgazdasági Kamara egészséges fejlődésének biztosítására? Bajniss Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. . Rajniss Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A magyar képviselőháznak szerény személyemmel együtt sok olyan tagja van, aki még mint nem gazda is mindent elkövetett a Magyar Mezőgazdasági Kamara támogatására, a magyar gazdaközönség összefogására. Bejártuk a községeket, félszólítottuk a gazdákat, hogy Vegyenek részt ebben a munkában, — mert ezzel saját érdekeiket védik — támogassák a Kamara intézményét és teremtsék meg azt a nagy önkormányzati szervet, azt a korporációt, amelynek Magyarországon az első sorban kell állnia az ország jellege miatt. Mindazok, akik ebben a munkában résztvették, akik hittek ennek a munkának a jövendőjében, csak a legnagyobb elkeseredéssel és — valljuk meg őszintén — bizonyos undorral nézhetik azokat az eseményeket, amelyek a Mezőgazdasági Kamara körül immár több, mint egy esztendeje, de minden héten és minden hónapban lejátszódnak. Kétségtélen, hogy a Mezőgazdasági Kamara alapszervezete rossz és helytelen. (Egy hang jobbfelől: Ügy van!) Ügy, ahogy mi elkezdtük azt a földreformtörvények sorozatán keresztül, hogy mindig egy kicsi darabot akartunk adni és ezt a bürokráciával tökéletesen megnyomorítottuk^ ugyanúgy a mezőgazdasági kamara szervezetében is felállítottunk egy mechanikus szervet 25-ös csoportokban bedelegált emberek mechanikus szervezetét, ahol 3 millió mezőgazdasági dolgozónak, — a családtagokkal együtt vegyük a létszámokat — van 25 képviselő tagja, a 3—10 holdasoknak — 1 millió embernek — van 25 tagja, a 10—30 holdasoknak — 500.000 léleknek — 25 tagja, a 30—100 holdasoknak — ez már csak 240.000 lélek — 25 tagja, a 100—500 holdasoknak — ez már csak 20.000 lélek a családtagokkal együtt — 25 tagja, az 500 hóid felettiek egészen 220.000 holdig ez családtagokkal együtt csak 4783 személy — szintén 25 tagja, a gazdatiszteknek pedig, akik 13.000-en vannak családtagokkal együtt, szintén 25 tagja. Ehhez bevették a különböző egyesületek, szövetkezetek tagjait, úgy, hogy most már körülbelül 60-an vannak ezek. Az egész kamarai szervezet és építmény tehát olyan, hogy nem dolgozhatik egészségesen a törzs; nek a valódi kisgazdatársadalomnak, a felfelé igyekvő, felfelé törő embereknek érdekében, márpedig, t. Ház, bármit iparkodnak megvásárolt és előre kifizetett kötvényekkel Magyarországon a nagygazdaságok érdekében meghirdetni, én, aki soha nem beszéltem 300 és 500 holdas birtokmaximumról vagy minimumokról még a falukban sem, állíthatom, hogy ennek az országnak a jövendője a kisgazdaságokban van, mert a mellettünk kialakuló hatalmas birodalmi szervezet a kisgazdaság ter-