Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának 123. ülése 194-0 június 26-án, szerdán. C

4Ö9 állapított lakbért meg tudja fizetni. Tehát a főváros, vagyis ennek a munkásnak saját munkaadója ilyen véleménnyel van a munkás anyagi helyzetéről. Nagyon sajnálatos, hogy amikor a főváros költségvetésében milliós tételekkel számolunk, akkor a munkásság fizetését nem próbálják megnyugtatóan rendezni, pedig ez szerintem talán csak két-három-négyszázezer pengőt tenne ki. Ez a néhány százezer pengő nem tud fedezetet találni a költségvetésben a milliós tételek mellett. Nagyon érdekes az is, hogy polgármesteri rendeletek vonatkoznak a munkabérekre, a szabadságidőre, a remunerációra és különböző olyan dolgokra, amelyek ugyan megvannak, — sajnos, ugyanez jellemzi a mi egész magyar közéletünket, közigazgatásunkat — tehát a törvények, a rendelkezések megvannak' ugyan, azonban itt sincsenek végrehajtva. Itt van például a polgármesternek a munkaSoérre vonatkozó rendelete, amely így szól. (Olvassa): »A polgármester 230.000/1933. számú bércsökkentő rendelkezése a közüzemi munkásság legmagasabb órabéreit a következőképpen állapítja meg.« Tehát 1931 után volt ez a rendelkezés, vagyis ezeknek a munkabér reknek kellene ma érvényben lenniök: a szak-1 munkások órabére 1 pengő, a fontosabh munkát végző, betanított munkásoké 80 fillér, á közönséges munkát végző betanított munká

i soike 75 fillér, a napszámosok munkaibére, egyben a férfimunkásoknál mint legalacsonyabb órabér, 60 fillér. Ezzel szemben mi a helyzet? Rendelkezésemre áll körülbelül 50 munkás fizetési adata, amely szerint 44 és 45 filléres órabérek vannak a fővárosnál, tehát a 60 filléres legkisebb órabért sem fizetik meg, amit pedig a, r polgármesteri rendelet előír. (Budinszky László: Éljen a szociális főváros!) Ezeket az itt megállapított béreket ^ egyes üzemekben megfizetik a munkásság részére, de van sok olyan üzem, ahol ezt egyáltalában nem fizetik, vagy csak részben fizetik. Van azonban egy másik polgármesteri rendelet is, amely remuneráció címén az önálló vagyonkezelésű üzemekben a következő összegeket engedélyezi a tisztviselők, havidíjasok, altisztek részére: a havi illetmény 50%-ának megfelelő összeg, a munkások közül az órabéresek részére a 66 munkaórának megfelelő összeg, a napi- és hetibéresek részére pedig a 8 nam bérnek megfelelő összeg, a jelenleg érvényben lévő bérek alapulvétele mellett, tehát annak alapján, amit az előbb felolvastam. Ezzel szemben az a tényleges helyzet, hogy a fővárosnál nagyon sok üzemben egyáltalában nom adnak remunerációt a munkások részére, ahol pedig adnak, ott nem ennek a munkabérrendeletnek értelmében adnaik. hanem a kiszolgáltatott munkabérek értelmében, ami viszont sokkal alacsonyabb, mint az ebben a rendeletben foglalt munkabér. (Budinszky László: Nagyon szép dolog!) Azután van egy nagyon érdekes dolog. Van a főpolgármester úrnak is egy rendelete, amelyet szintén nem hajtanak végre. A főpolgármesteri rendelet a székesfőváros szolgálatában álló gépészekkel kapcsolatban a következőképpen rendelkezik: »A székesfőváros szolgálatában álló. rendszeresített állásokba sorozott fögépészek száma 13, a gépészek száma 14. a javadalmazásuk pedig a alábbi 1—12. fizetési fokozat szerint a következő.« Itt a főpolgármester megállapítja azt, hogy 27 ilyen gépészi állás van a fővárosnál, ezzel szemben a valóságban a fővárosnál 32 ilyen gépészi állás van, csak az a különbség, hogy a főpolgármester rendszeresített állásokról beszél, ténylegesen azonban csak 12 állás van rendszeresítve, a többi gépész pedig csak várja a rendszeresí. test. Nagyon jól tudjuk, hogy a városnál és az államnál elhelyezkedő munkásoknak az a legnagyobb vágyuk, hogy minél előbb véglegesítsék őket, illetve rendszeresítsék az állásukat. A fővárosnál a főpolgármesteri rendelet ellenére az a helyzet, hogy 20

1 ilyen főgépészi és gépészi állás nincsen rendszeresen ^betöltve. Van polgármesteri rendelkezés a szabadságidőről is, amely rendelkezés szintén nagyon érdekes. Tudnunk kell azt, hí)gy az iparügyi miniszter úr kibocsátott egy ilyen szabadságidőt szabályozó rendeletet, amelynél ^ez a fővárosi rendelet ugyan valamivel előnyösebb, viszont azonban a helyzet az, hogy a főváros nem mindenki számára adja meg a szabadságidőt. Nem adja meg például a kertészeti és a temetőmunkások részére, akik kora tavasztól késő őszig teljesítenek szolgálatot és pedig olyan szolgálatot, hogy munkahetük hét napból áll, tehát sem ünnepük, sem vasárnapjuk nincsen. Ez az 1200 munkás eddig még egyetlenegy nap szabadságot sem kapott á fővárostól. T. Képviselőház! Ha már a fővárosi alkalmazottak kérdéseinek ismertetésénél tartok, rá kell mutatnom arra, hogy a kórházi alkalmazottak ügye is nagyon érdekes. Ezzel a kérdéssel nem akarok bővebben foglalkbzni, mert hiszen ezt napilapokban megjelent híradásokból minden képviselőtársam ismerheti. ': Arról van szó. hogy a polgármester f egy indítványt terjesztett a közgyűlés elé, azért, hogy a kórházi alkalmazottak .egyes szociális kérdéseit szabályozzák s nagyon jól tudjuk, hogy ezt az indítványt a közegészségügyi bizottság ismeretlen okoknál fogva elutasította. Röviden meg kell említenem a Beszkártalkalmazottak helyzetét is. Nagyon jól tudjuk, hogy amikor a krumpli és a zöldség ára egy kicsit emelkedni kezdett, a Beszkárt azonnal felemelte a viteldíjakat, arra azonban már nem volt gondja, hogy munkásainak, illetve alkalmazottainak, akiknek létszáma majdnem eléri a 14.000-et, egyetlenegy fillér fizetésjavítást is adott volna. Itt van azután a Beszkárt-nál az elektrikusok kérdése is, akik talán a legnehezebb... és legfelelősségteljesebb alkalmazásban állanak, mert hiszen milliós vagyonokat érő erőművek berendezései teljesen az ő kezükre vannak bízva. Ezeknek a fizetése nem haladja meg havonta a 100 pengőt. (Budinszky László: Éhbérek! -— Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy egy konkrét esettel bizonyítsam ezt, itt van nálam az egyik munkás fizetési elszámolása,nak két példánya, amely azt bizonyítja, hogy ennek a felelősségteljes állásban lévő munkásnak össze-vissza 96 pengős havi fizetése van. Ezzel szemben nagyon érdekes megállapítani azt is, hogy az elektrikusoknál az előző garnitúra, amely most már nyugdíjban van, havonta 480 pengő nyugdíjat élvez ugyanakkor, amikor a most szolgálatot teljesítő elektrikusoknak 96 pengő és 100 pengő havi fizetésük van. T. Képviselőház! Konklúzióként (

azt kérem a belügyminiszter úrtól, hogy a fővárosi alkalmazottak említett ügyeit sürgősen rendezze s legalább âzt adja még, amit a polgármesteri rendeletek tartalmaznak, illetőleg ezek szellemében járjanak el, ahol.pedig szükség van rá, 61*