Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-123
Az országgyűlés képviselőházának 123» ülése 19hO június 26-án, szerdán. , 401 A képviselő úr ennek elmondására halasztást kért. Méltóztatnak a kért halasztást megadni? (Igen.) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Ezután áttérünk Bodor Márton képviselő úr interpellációjára, amelyet az iparügyi miniszter úrhoz jegyzett be. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a mészhiány tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az országban olyan nagymértékű mészhiány mutatkozik, hogy úgy az építkezésnél, mint a szőlők és gyümölcsfák permetezésénél, valamint minden más olyan munkálatnál, ahol mészre van szükség, csak a legnehezebb körülmények között tudják az igénylők beszerezni a meszet? %-Hajlandó-e a miniszter úr haladéktalanul intézkedést foganatosítani abban az irányban, hogy ez az áldatlan állapot a mész beszerzése körül mihamarább megszűnjék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! Nagyon fontos kérdésről, a mész kérdéséről kívánok szólni. Teszem ezt egyrészt azoknak a munkásembereknek érdekében, akik az építkezéseknél dolgoznak, akik — mint különösen az építőmesterek és a segédmunkások — évek óta az építkezéseknél keresik kenyerüket, másrészt azoknak a mezőgazdasági munkával foglalkozó kisbirtokosoknak érdekében, akik szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. T. Ház! Gondoljuk meg, milyen borzasztó a helyzete annak a munkásembernek, aki az egész telet, ezt a szörnyen hosszú hideg telet átvészelte^ abban a reményben, hogy majd jöa a tavasz és megindulnak az óriási építkezések, amelyeket tervbevett a székesfőváros, az állam és más szervek, s most azt látja, hogy ezek az építkezések elmaradtak. Egy rendelet is megjelent arról, hogy renoválni kell azokat az épületeket, amelyekben veszélyes a tartózkodás. Most itt van már a nyár, amely a legalkalmasabb idő ezeknek a házaknak renoválására és új házak felépítésére, ezek azonban most elmaradnak, mert az építőiparral foglalkozó emierek heteken keresztül nem jutnak mészhez. Nem tudjuk, mi az oka ennek. Amikor Győr megyét vagy Békés megyét járom, panasszal jönnek az emberek, hogy a szőlőben nem tudnak a permetezéshez hozzáfogni. Pedig ennek óriási fontossága van. A múlt esztendőben nagy kár érte a gyümölcstermesztő gazdákat azzal, hogy bár rendkívül nagy termés volt, nem tudták értékesíteni és nem volt ára. Most amikor volna ára a gyümölcsnek, a gyümölcs elpusztul, mert sem a fákat, sem a szőlőket nem tudják kellő időben permetezni, mert bár kiutalták számukra a rézgálicot, azt nem tudják beszerezni, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem kapni!) Elnök: Csendet kérek! Bodor Márton: Én magam láttam, ami; kor egy kis községben elment a szegény Mari néni a hátára kötött garabolykosárral rézgálicért a Kohn zsidóhoz, az azonban azt mondta neki, hogy a Prindelsteinnél fog kapni a másik községben, sajnos, azonban onnan is üres kosárral jött haza, mert nem kapott meszet. (Paczolay György: A zsidók megeszik a meszet!) T. Ház! Most ir lenne n alegnagyobb szükségmészre, amikor sűrű esőzések vannak, amikor azt mondhatnám, mindennap esik, a meleg viszont 25—26—27 fokot is elér. Ilyenkor a kigőzölgött pára folytán fellép a peronoszpóra, tehát sűrűbben kellene permetezni. De csak rézgáliccal nem lehet permetezni, mert azt közömbösíteni kell mésszel, ez pedig egyáltalában nem kapható. (Matolcsy Mátyás: így van!) A Budapest környékén és a nagyvárosok környékén lakó nép szeretne építkezni, de számtalan építkezést éppen azért kellett abbahagyni, mert nem kapnak meszet. Végigosatangolják és végigjárják az összes épület^ anyagot áruló zsidókat, de azt mondhatnám, sehol sincs mész. Egyik-másiknál még de általában nem lehet mészhez jutni. T. Ház! Meg vagyok arról győződve, hogy az iparügyi miniszter úr ezt a kérdést és általában minden kérdést, amely a reszszortjába tartozik, jószívvel és, magyar lélekkel kezel. (Matolcsy Tamás: Ügy van! Rendes magyar ember!) Meg vagyok erről győződve már csak azért is, mert amikor a 1 Beszkárt.-anomáliák tárgyában interpellációt intéztem az iparügyi miniszter úrhoz, akkor megfelelő választ is kaptam rá (Egy hang jobbfelől: Most is kapsz!) és az intézkedés' sem maradt el. Bemélem, az intézkedés most sem fog elmaradni. Meg vagyok azonban győződve róla, hogy itt nem is arról van szó, hogy az iparügyi miniszter úr nem intézkedett; itt más kezek játszhatnak közre ablban, hogy nincs mész. Ha Felsőgalla mellett megyek, ott egy hatalmas nagy hegyet látok; amely tiszta mészkő s ott van egy gyönyö1 rűen berendezett mészüzem, a Magyar Általános Kőszénbánya üzeme. Azok az emherek, akik ezt az üzemet vezetik, legnagyobb részben természetesen nem a magyar fajhoz tartoznak, gondolhatnának arra is, hogy amikor az építkezés megindul, amikor az építkezésnek azt mondhatnám legnagyobb idejét, a nyári időt éljük, legyen tartalékolva elegendő mész, álljon rendelkezésükre mész. Annak nem volna szabad előfordulnia, hogy június elején Magyarországon nincsen mész és^ e miatt nem tudunk permetezni és meg kell állítani az építőipart. T. Ház! Azok a szegény r emberek, akik — mint mondottam — végig vészelték ezt a rettentő hosszú telet, elsős'orban is arra gondoltak, hogy ha majd megindulj a munka, ha megindul az építkezés, jut majd egypár pengőjük arra is, hogy törleszthessék azokat az adósságokat, amelyek az egész télen át a fűszeresnél és a fásnál felhalmozódtak. Milyen borzasztó most ezeknek a szegényembereknek a helyzete: szombaton, amikor fizetést kellene kapniok, nem kapnak egy krajcárt sem, mert a mészhiány miatt kénytelenek voltak a munkát abbahagyni a hét elején. És ez így megy már idestova harmadik hete, amióta azt mondhatnám csigalépéssel halad az építkezés. Azt nem állíthatja sem a Magyar Altalános Kőszénbánya, sem pedig a többi mésszel foglalkozó és meszet termelő üzem, hogy talán nincs elegendő munkaerő, mert bevonultak katonának. Ezt nem fogaidom el t. Ház; amikor itt lengyel katonák csatangolnak az utcákon tétlenül, munkátlanul, tessék ezeket beállítani munkába, mert lehetetlen, hogy itt etetjük ezeket az embereket gazdaságilag azonban r.em vesszük semmi hasznukat. Ezeknek az embereknek arra is kell gondolniuk, hogy majd az adósságaikat nyáron kifizetik. Ezeknek az embereknek ugyanis, akik építkezéssel foglalkoznak, nyáron kell megkeresniök a télirevalót is, ha tehát nincs nyáron 60
