Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőházának amikor talán utoljára a nemzet életében a tör­ténelmi óra szólít bennünket. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ügy van!) Eljutottunk odáig, amikor döntenünk kell a lenni vagy nem lenni kérdésében. Eljutottunk odáig, amikor nem Treuga Bei paktumokat kell kötnünk, hanem a lelkek becsületes és kizárólagos magyar ala­pon történő megbékélését kell gyakorlatilag szolgálnunk. Megint itt vannait azonban az or­szágban azok a titkos keaek, amelyek a maguk -akaratát a törvényhozás keretein belül is érez­tetni tudják. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez a kijelentése mélyen sérti a törvény­hozás szuverenitását, A képviselő urat ezért rendreutasítom. Rapcsányi László: T. Ház! Amikor ezeket megállapítom, ugyanakkor idézem a nemzet ajkáról elhangzott kérdéseket: megvalósult-e a gyakorlati földreform, megtörtént-e a mun­káskérdés gyakorlati és szociális megvalósí­tása, megoldódott-e a zsidókérdés tökéletesen, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sehogy! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Részleteiben sem!) megoldódtak-e a nemzet hivatott veze­tőjének, a középosztálynak kérdései, feloldot­ták-e a középosztályhoz tartozókat az alól a 3400. számú rendelet alól, amely őket másod­osztályú állampolgárokká süllyeszti és való­sággal egy színvonalra helyezi őket e tekintet­ben az állami elmegyógyintézetek kezelt jei­vel? (Zaj a szélsőbaloldalon,) Örök szégyene ennek a parlamentnek is, hogy mindezideig nem oldotta meg szervesen ezeket az igen fon­tos és alapvető kérdéseket. Tegnap utaltam a felelősség kérdésére, mert voltak akik arra hivatkoztak, hogy csak egy év óta tagjai ennek a parlamentnek és így nem felelhetnek a múltért. Ne felejtsük el azonban t. Ház, hogy ez nem jelenti azt, hogy amikor majd mi állunk a történelem ítélőszéke elé K akkor nyugodt lelkiismerettel állhatunk majd oda és nyugodt lelkiismerettel tudunk majd szembenézni és felelni arra a kérdésre, amely a mi időnkre és a mi mun­kásságunkra vonatkozik. Ha ebből a szem­pontból bírálom ennek a parlamentnek mun­káját, akkor meg vagyok arról győződve, hogy erre a munkára a magyar nemzettől nem fo­gunk kielégítő véleményt kapni. Ebben önök is osztoznak, (Ellenmondások jobbfelöl. — Csorba Sándor: Nem osztozunk! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Már tagadják! — Egy hang jobbfelől a szélsőbaloldal felé: ők is!) főként azok, akik azokban a padokban kerékkötői e gondolatok megvalósításának. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ötven év óta!) Méltóztassanak megjegyezni, hogy egy eszme győzni fog, ha abban igazság van. Mél­tóztassék meggyőződni a felől is, hogy egy eszmét nem lehet fegyverrel legyőzni. Ha majd eljön a számadás napja, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól.) akkor legyen bátorsága mindenkinek odaállni, (Gruber Lajos: Majd meglátjuk!) és személy szerint is vállalni a felelősséget. Ne bújjon el majd senki esetleg valamelyik párt védőszárnyai alá, hanem egyénenkint feleljen mindenki kivétel nélkül. Hiszem, hogy a túloldalon kevés ilyen kép­viselő fog akadni, mert súlyos a történelmi felelősség. Ha pedig valaki saját lelkiismerete szerint e tekintetben tiszta bizonyítványt akar adni magának, (vitéz Lipcsey Márton közbeszól. — Gruber Lajos: Ki kérdezi magát 1 ? Mindig zavarja a szónokot! — Zaj a középen.) akkor álljon a mellé a gondolat mellé, hogy a nemzet feltámasztását nem szóvirágokkal kell 123. ülése 1H0 június 26-án, szerdán. 387 szolgálni, (Csorba Sándor: Talán ' lépjünk be az ónok pártjába! Ügy-e?) hanem gyakorlati eredményeket hozó törvényjavaslatokat kell alkotni. (Állandó zaj a jobboldalon, a középen és a szélsőbalpldalon.) Hiszem és szent meggyőződésem, hogy azzal az erővel, amellyel a nemzeti szocialista gondolat jelentkezik az életben, nem fogaak tudni megbirkózni azok a titkos hatalmak, amelyek megbirkóztak az ébredő-mozgalom­mal s amelyek lehetetlenné tették Gömbös Gyula építő szándékát, mert a nemzet fogja őket elsöpörni méltó helyükre, a feledés homá­lyába. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Jelentem a t. Háznak, hogy Kölcsey Ist­ván képviselő úr indítványt nyújtott be az­iránt, hogy az Országos Nép- és Családvédelmi Alapról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi nyolc órában állapíttassák meg. Az indítványról a házsza­bályoknak megfelelően, holnapi ülésünk ele­jén fogunk vita nélkül dönteni. A Ház a be­jelentést tudomásul veszi. Következik Kovarcz Emil képviselő úr in­terpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szö­vegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a külföldi eszmékhez való alkalmazkodás és a miniszterelnök, úr eddigi politikájának meg­szüntetése tárgyában. 1.) Hajlandó-e a miniszterelnök. úr végre belátni, hogy az újonnan kialakult európai rendszerhez Magyarországnak is sürgősen al­kalmazkodnia kelH 2.) Hajlandó-e a miniszterelnök úr végre belátni, hogy a magyar nemzeti szocialistákat a magyar életből eltüntetni többé nem lehet és hajlandó-e velünk szemben folytatott gyű­lölet-politikának végre végét vetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kovarcz Emil: T. Ház! Körülöttünk sokak számára érthetetlen események zajlanak. So­kan nem látják vagy nem akarják látni, hogy mi történik. Méltóztassék megengedni, hogy itt rámutassak arra, mit látok ezekben az ese­ményekben, mi történik körülöttünk, mi törté­nik az alatt nálunk és minek kellene történ­nie? A történelem egén egy új üstökös jelent meg, amelynek fénye, ragyogása elhomályo­sítja Napoleon csillagát. Csodáló szemmel néz­zük a természeti törvények biztonságával az isteni Gondviselés által kijelölt pályán való mozgását. Hatására 36 órával ezelőtt a francia fegyverek elnémulásakor végérvényesen és visszavonhatatlanul a tenger fenekére sülyedt egy régi világrend és szemünk láttára egy új korszak születik. (Lili János (Csizmadia András felé): Jó reggelt, Andris bácsi! — Csizmadia András: Adjon Isten! Felébredtél? — Elénk derültség.) Elnök: Csendet kerek képviselő urak. Mél­tóztassanak a Ház tárgyalásának komolyságát megőrizni. (Derültség és zaj.) Csendet kérek minden oldalon. Kovarcz Emil: A jövő állam típusa olyan eredményeket produkált, amelyek előtt min­denkinek csodálattal kell megállnia, ha ez rá nézve személy szerint talán kellemetlen is. lia egész eddigi életszemléletével szembeállítja.

Next

/
Thumbnails
Contents