Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-123

Az országgyűlés képviselőliázának séges közép- és kisbirtokosok laktak, de ezekben az emberekben több embertár si érzés volt, mint az itt élő nagybirtokos, ezer holdas és bánya- és gyártulajdonos urakban. Elnök: Kérem, képviselő úr, ne tessék általánosítani! Vajna Gábor: Hiszen vannak kivételek. Én nem általánosítok. Elnök: Ha konkrét adatok vannak a képviselő úr birtokában, akkor méltóztassék ezeket előtárni. De általánosságban mégsem lehet így aposztrofálni a nagybirtokos osztályt. (Kranez Raimund: Ha így van!) Kérem, méltóztassék minden megjegyzéstől tartózkodni, mert kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokat alkalmazni. Vajna Gábor: En nem akartam senkit személyében megsérteni. En soha senkit itt a Házban személyében meg nem támadtam. Ez alkalommal csak azokra gondolok, akik nem szolgáltak anyagiakkal az ilyen szociális és hasznos kérdések támogatására. Elnök: Kérem, képviselő úr, ezt tudomásul veszem, kénytelen vagyok azonban figyelmeztetni a képviselő urat, hogy a házszabályok 190. §-a értelmében általánosságban társadalmi osztályokat, a Házon kívül álló személyeket sértésekkel illetni nem lehet és az elnök a házszabályok szerint köteles a képviselő urat ilyen esetben figyelmeztetni. Vajna Gábor: Ha valakit megsértettem, tisztelettel bocsánatot kérek.i Elnök: Tudomásul veszem, képviselő úr, méltóztassék folytatni. Vajna Gábor: Az ipar terén, a gyár aknai, a nagy- és kisüzemeknél egyaránt igen fontos a mindennapi étkezés kérdése. Felmerültek problémáik, sürgettük az étkeztetőhelyiségek megépítését. Voltak, akik azt mondották, hogy a magyar nem szokta meg" a melee- ételt, a meleg ebédet, mert ő szalonnát eszik. T. Ház! A magyar ember is megeszi a meleg ételt, ha erre neki alkalmat adnak. A gyárak nagy részében — értem ez alatt a nagyüzemeket — ma már, hála a felső nyomásnak, étkeztetőhelyiséígek készültek, amelyek tiszták, világosak és az a dolgozó, aki melegítendő ételét oda behozza, ott élvezettel tudia azt megenni. Vannak azonban olyan gyárak és üzemek is, ahol szociális érzéstől áthatva. 30—35—40 fillérért egy tál ételt, főzeléket, húst. kenyeret szolgál tatnak fel a déli ebédpihenőjét tartó dolgozó munkásnak. Nem így van ez azonban a kisebb munkáslétszámmal, a mondjuk 4—5— 600 munkással és az ennél alacsonyabb létszámmal dolgozó üzemeknél. Elismerem azt is, Ihogy talán ezeknek a kisebb üzemeknek nem áll a rendelkezésükre ^ annyi anyagi tőke és lehetőség, hogy egészséges < étkeztetőhelyiségeket építhessenek, vagy pedig olcsó pénzért jó, kielégítő és tápláló étkezést szolgáltathassanak ki. Itt' látok megint egy pontot, ahol a nagyiparnak vagy ennek a szociális alapnak kellene ezt a kisebb ipart megsegítenie. hogy az embereknek jó, egészséges és olcsó kosztot adhasson munkaidejük alatt. Mert ha egy munkás dolgozik, minden erejét igénybe veszi, akkor az a dolgozó meg kell hogy kapja a mindennapi táolálékát, legyen az férfi vagy nő. Satnya szülőktől satnya gyermekek, satnya, gyenge katonák és gyenge, munkaképtelen, beteges gyermekek jönnek a világra. A gyenge, satnya generáció rossz adófizető és tehetetlen lesz és nagyban hozzá fog járulni az ország lakosságának elnéroltelenedé

1séhez. 123. ülése 19h0 június 26-án, szerdán. 365 T. Ház! Pár érdekes adatot szeretnék megemlíteni például éppen a gyári étkeztetéssel kapcsolatban; 35 közép- és kisüzemet átvizsgálva, kiderült, hogy a megvizsgált munkások 80%-a reggelire eszik a legkevesebbet, a többi pedig 50°/<Hban hideget eszik délben, vacsorára azonban a lehető legkiadósabban, már a körülményekhez képest kiadósan étkezik. A jó egészség azt kívánná, hogy reggel együnk sokat, délben .kevesebbet ós esté még kevesebbet. Szólni akarok még a szellemi munkásokról. E megjelölés alatt értem azokat a szellemi munkásokat, akik érettségi vizsgát tettek, esetleg főiskolát végeztéik és nem tudják helyüket megtalálni a magyar életben. Eleinte &z ifjúság irtózott az ipartól és a kereskedelemtől, mindenki valami nyugdíjas állami, vagy megyei állásban szeretett volna elhelyezkedni, hogy öregségére nyugdíjat kapjon. A legszegényebb kis tisztviselők, az egyszerű falusi emberek gyermekei érettségiztek és ott éltek egy-két-három-négy éven keresztül az apjuk nyaJkájn kenyér és munka nélkül mert mezőgazdasági munkára természetesen nem szívesen mennek el, akik érettségit tettek, tisztelet a kivételnek, mindenki várta a mennyei mannát, Ihogy majd csak kinevezik a vármegyéhez, bírósághoz,, községhez valahová és így aztán három-négy esztendő telt el az életükből munka nélkül. A legrosszabb iskola pedig az embereket munka nélkül hagyni, mert ennek hatása az élet későbbi szakaszain is valamilyen formában feltétlenül jelentkezni fog. Alkalmam, volt egy nagyobb gyárban, ahol 80—90 érettségizett fiatalember mint testi munkás állandóan dolgozott, megfigyelni, amikor felvételüket kérték; bár többnek őszintén ajánlottam, hogy érettségije ellenére, jelentkezzék lakatosnak vagy villanyszerelőinasnak, több évi praxisom alatt összesen három fiatalember jelentkezett inasnak és ez a három fiatalember igen jó eredménnyel végezte el az iparostanonciskolát, felszabadultak, villanyszerelő segédek lettek, önállósították magukat és ma hála istennek, amint újév és ünnepnapok alkalmával küldött leveleikből olvashatom, jó tanácsom következményeképpen, 5—600 pengő havi keresettel rendelkeznek. A legtöbb érettségizett ifjú föltétlenül irodában akart] dolgozni és inkább elvállalt 35—40 filléres órabérért koositologatást, rakodást, vagy egyéb munkát, semhogy elment volna ipart tanulni. Nekünk pedig értelmes, intelligens magyar iparosokra és kereskedőkre van szükségünk. . Laky igen t. képviselőtársam említette, hogy 80.000 kereskedés közül 60% keresztény magyar kézben van. Ez valóban így van, de a nagykereskedések, a zsíros kereskedések nagy többsége még ma is zsidó és idegen kézben van. Én megértem azt, hogy a zsidóság bizonyos ellenszenvvel viseltetik a keresztény ifjúság elhelyezkedése iránt és nem igyekszik segítségére lenni a beletanulásban, nem igyekszik elárulni az üzleti titkokat, mert fél a konkurrenciától. Itt, ha szükséges, hatalmi intézkedésekkel kell közbelépni, mert nem elegendő egy rövid átképző kurzus, meg kell tanulni még az élet iskoláját is, le kell itt vizsgázni és hiába adnak a szerencsétlen fiatalembereknek segélyt az önállósítási alapból, ha gyakorlat híjján nem tudják, az életben megállni a sarat. Van azonban itt még egy másik igen fontos körülmény is. A zsidó nagykereskedők és gyárosok a zsidó kereskedőknek és kiskereskedőknek 5—8—10%-kai olcsóbb árakat szabnak