Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.
Ülésnapok - 1939-109
4 Az országgyűlés képviselőházának 109. hoz hozzájárulni? (Igen! Nem! — Keek Antal ásatásra jelentkezik!) Milyen címen kíván a képviselő úr szólni? (Keek Antal: Ellenindítványt kívánok előterjeszteni!) Elnök: írásban kérem az ellenindítványt beadni. (Keek Antal beadja az ellenindílványt. — Tauf fer Gábor: Rossz a házszabály! Nagyon rossz!) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék élőszóval is elmondani ellenindítványát. (Maróthy Karoly: Az nincs a házszabályokban!) Keek Antal: T. Ház! Én tisztelettel a házszabályokhoz kérnék szót! r • Elnök: A házszabályokhoz a képviselő úr a napirend megállapítása után szólhat hozza. Méltóztassék napirendi indítványát előterjeszteni. Keek Antal: T. Képviselőház! En tisztelettel azt javasolom, hogy a képviselőház legközelebbi ülésén ne az elnök úr által napirendre tűzni kért törvényjavaslatot tárgyalja, hanem tárgyalja Teleki Pál gróf miniszterelnök úrnak az Egyesült Keresztény Nemzeti Ligában tartott jubiláris közgyűlésen elmondott beszédét és különösképpen a beszédnek azt a részét, amelyben a következőket mondotta, (Maróthy Károly: Idézőjel!) az most jön: »Ma is ugyanott vagyunk, ahol húsz évvel ezelőtt voltunk. Szomorúság tölt el, mert látom, hogy más népek megimozdíttattak, más nemzetek megtartották vagy kifejlesztették azt, ami bennük volt, nagyok és kijesinyek egyaránt, százmilliósok és hárommilliósok. Az ember kigombolt kabátban mászkál«, (Derültség és" zaj a szélsőbaloldalon.) »de ha át kell ugrania egy patakon, egy árkon, akkor begombolja a kabátját, mert így jobban együtt van. Erre van ma szükség, így készüljünk fel a következő húsz övre. A keresztény politika az egyes ember szempontjából és ezzel mindenki szempontjából az egyéni munkák felolvadása a közös származás, az egy földön való együttélés, az egymásra utaltság alapján, az egy országhoz, egy nagy családhoz tartozó emberek közösségének szolgálatában.« (Gruber Lajos: Es ez az ember miniszterelnök !) T. Ház t ! Tekintettel arca, hogy a kormány programmjában állandóan haladást ígér az ország számára, ezzel szemben a miniszterelnök úr kijelenti, hogy ma is ugyanott vagyunk, ahol Msz évvel ezelőtt voltunk, (Hubay Kálmán: Sajnos!) továbbá azért, mert a miniszterelnök úr programmjában állandóan az ország újjáépítését hangoztatja (Rapcsányi László: Ez az agg-Teleki kormány!) és ezzel szemben szomorúsággal ismerte el, hogy míg más nemzetek kifejlesztették és megtartották azt, ami bennük volt, mi nem haladtunk... (Zaj. ~~ Gruber Lajos: Elmeorovosi vizsgálatot!) Elnök: Csendet kérek! Keek Antal.* ... azt hiszem, ez egyaránt érinti a kormány Programm ját, úgyhogy én ellenindítványomat tisztelettel fenntartom és szóval kívánom megindokolni. Elnök: T. Képviselőház! Tekintettel arra, bogy a képviselő úr jelentkezése a házszabályok 132. §-a (4) bekezdésének megfelel, a szó a képviselő urat megilleti. Keek Antal.* T. Ház! r Az utóbbi f időben a felelős kormánytényezők: Hóman Bálint kultuszminiszter Kassán, Antal István Makón, Teleki Pál gróf miniszterelnök pedig az Egyesült Keresztény Liga szombaton tartott jubiláris közgyűlésén ülése 19 UO május 80-án, csütörtökön. hangoztatták a nemzet lelki megbékélésének, a^ nemzet összefogásának szükségességét. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Porhintés!) T. Ház! En nem akarok nagyi szavakat használni, azonban a mai időkben, amikor kisember és nagyemiber egyaránt érzi azt, hogy igenis ezekre a nagy dolgokra, a lelki egység megtalálására, a lelki megbékélés keresztülvitelére milyen szédületesen nagy szükség van, azt hiszem, fhogy valahogyan ezek a szavak veszélyesek a nemzet számára abból a szemszögből nézve, Ihogy ezek csak szavak, ezek csak beszédek, ezek csak ígérgetések, amelyekkel szemben a valóságban éppen az ellenkező áll, a kormány nyilatkozataival nincs összhangban a valóság, a gyakorlat teljesen más. Amikor a miniszterelnök úr lelki megbékélésről beszél, a kormány belügyminisztere továbbra is rendészeti kérdésként kezeli a magyar nemzeti szocializmus ügyét, továbbra is másodrangúsítya tart ebben az országban többmillió hívő, kemény magyar harcost, amikor tehát a miniszterelnök úr szombaton kijelenti azt, (hogy össze kell fognunk,, akkor másnap a belügyminiszter úr egy méltóságteljesen, fegyelmezetten megtartott és engedélyezett felvonulás alkalmával csak Budapesten 33 nyilast fogat össze. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Szörnyűség !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Rajniss képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Hubay Kálmán: Összefogják a társadalmat! Ez a társadalmi összefogás!) Csendet kérek, Hubay képviselő úr. (Rajniss Ferenc ismét közbeszól.) Elnök: Rajniss képviselő urat rendreutasítom. (Gruber Lajos közbeszól.) Grub er képviselő urat rendreutasítom. Keek Antal: Mi voltunk az országban azok, akik komolyan, felelősségérzetünk és történelmi hivatásunk tudatában elsősorban kívántuk ezt a lelki megbékélést; mi voltunk azok, akik állandóan hangoztattuk, hogy lelki megbékélés nélkül, az összes lelki, szellemi és erkölcsi erők megtalálása és felfokozása nélkül ez a nemzet nem tud hozzáfogni ahhoz a szédületesen nagy munkához, azoknak a borzalmasan nagy feladatoknak a megoldásához, amelyek bármely percben rászakadhatnak és ezzel szemben mi történik? A kormányzat intézkedései és ténykedései homlokegyenest ellenkezők. Naponta egymásután valósítanak meg olyan intézkedéseket* amelyek ezt a lelki megbékélést jó cserkész módjára, jó munkát végezve egyáltalán nem szolgálják, hanem ellenkezően, továbbra is bomlasztják és porlasztják a magyar lelkeket. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget!) A miniszterelnök úr kijelenti azt, hogy húsz év óta nem változott semmi és azt mondja, hogy gomboljuk be a kabátunkat. T. Ház! A mi szerény álláspontunk az, hogy most nem kabátot kell begombolni, nem gombolósdit kell játszani és rántottát «ütögetni, hanem neki kell vetkőzni, (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. -— Elnök csenget.) és minden magyar erőt neki kell feszíteni annak a munkának, amelyet a sors különös kegyelme még engedélyezett a számunkra akkor, amikor most ezekben a történelmi időkben megajándékozta a nemzetet azzal, hogy időt adott neki, hogy igenis hozzáfoghasson még most az utolsó perében azoknak a kérdéseknek a megoldásához, amelyek megoldása nélkül nincs feltámadás és nincs új
