Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

Az országgyűlés képviselőházának Elnök: Kérem a szónokot, bogy egy pillanatra szíveskedjék megszakítani beszédét. Felszólítom azt az egyént, aki a pártok megbízottai részére fenntartott karzaton tartózkodik, viselkedjék a Ház. méltóságának megfelelően, a terembe ne integessen be és ha bejön, vagy üljön le rendesen, vagy pedig távozzék a teremből. Kiérem ,a szónokot, szíveskedjék beszédét folytatni. Közi Horváth József: Tehát beidegződött régi világnézettel próbáltak meggyőződéssel csinálni keresztény politikát. De nemcsak ez volt a baj. Velük szemben állott az egész liberális világ, a maga szörnyű hatalmi és anyagi erejével. Mégis eredményeket értek el. Ezt el kell ismernem ugyanakkor, amikor megállapítom, hogy az eredmény nem kielégítő. (Zaj a szélsőbaloldulon.) Nem kielégítő. Ejrre most döbbenünk rá különösen, amikor azt látjuk, Ihogy Európában közben más totalitások is születtek a liberalizmussal szemben és ezek ma már könyörtelenül végrehajtják a maguk világnézetét sokszor nemcsak a liberalizmussal szemben, hanem a kereszténységgel szemben is. (Reibel Mihály: Ez a szomorú!) Mondom, voltak eredményeik, történtek gyönyörű kikezdések. Az eredmények, amelyeket elértünk, különösen a szellemi vonalon jöttek létre, a kikezdések pedig, amelyeket látunk, a társadalmi szervezésben, amikor a kamaráik rendszerét iparkodnak bevezletni. Értünk el bizonyos eredményt, megint csak kikezdlést, gazdasági téren is, amikor — itt most ne emberekre, hanem magára a kikezdésre tessék gondolni — rájöttünk arra, hogy a zsidóságot le kell váltani a gazdasági élet vezetéséből és amikor a napoknak kényszere alatt, az adottságok kényszere alatt bevezetünk bizonyos kötöttségeket, irányítást a gazdasági életbe. Azt kell azonban mondanom, hogy nem merünk nyíltan és határozottan a keresztény világnézet társadalomszervező formájának, a hivatásrendiségnek alapjára helyezkedni. (Taps a baloldalon.) Már pedig, amikor a keresztény világnézetet valljuk, akkor ezt a keresztény világnézetet végig kell vezetnünk társadalmi és gazdasági vonalon is. Gazdasági vonalon megint azt látom, nem merjük magunkat elhatározni arra, hogy a liberális rendszer teljes felszámolásával megteremtsük a szociális reformok keresztény gazdasági és jogi rendszerét. (Reibel Mihály: Nem vagyunk teljesen keresztények! — Egy hang a szélsőbaloldulon; Éljen a rendszerváltozás!) Akár tetszik, akár nem, észre kell vennünk, hogy az elvi kétkulacscsság és a felemás megoldások kora lejárt. (Ügy van! balfelől. — Egy hang a szélsőbálóldalon: Odaát nem veszik és'zre!) Ä történelmi események választás elé állítottak bennünket. Akát tetszik, akár nem, tudomásul kell venniök azoknak, akiket illet, hogy a kompromisszumok idejének vége. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kezdőlépések ideje elmúlt. A vagy-vagy elől immár kitérni nem lehet. (Palló Imre: TTgy van! Ez mind igazsága) Vagy következetesen keresztülvisszük' 'a keresztény világnézet princípiumainak totalitását a társadalmi és a gazdasági élet egész vonalán is, (Helyeslés a balközépen) vagy pedig a nyakunkra ül egy másfajta totalitás a maga keresztény telén, esetleg keresztényellenes világnézetével együtt. amely azuïan a totalitást majd nemcsak társadalmi és gazdasági téren, hanem szellemi és erkölcsi téren is könyörtelenül keresztül fcgja 122. ülése 1940 június 25-én, kedden. 343 hajtani. (Reibel Mihály: Keserű lesz a kiábrándulás !) T. Ház! Elmondottam mindezeket azért, mert örömmel látom, hogy ez a javaslat szellemében keresztény, a liberális elgondolással szemben nem az. egyént, hanem a családot teszi meg a társadalom, az állam alapsejtjéül. (Helyeslés a középen.) Élmondottaim beszédemnek második részét nemcsak azért, hogy a belügyminiszter úrhoz adresszál'jam, adresszálom hozzá is, ué nemcsak hozzá, adresszálom az egész magyar kormányihoz, adresszálom nemcsak a többségi párthoz, hanem mindazokhoz az ellenzéki pártokhoz isi, amelyek magukat nemcsak keresztény világnézetűeknek hirdetik, hanem a keresztény világnézetet hajlandók is egészen véresen komolyain venni, de nemcsak a parlamenthez és nemcsak a kormányhoz adresszálom, adresszálom az egész magyar társadalomnak minden vezető rétegéhez, legyen az egyházi vagy világi vezető: elérkeztünk arra a pontra, amikor választanunk kell, hogy vagy egészen keresztények leszünk a társadalmi és gazdasági téren is vagy vállaljuk a következő kemény, de logikus lépést, (Helyeslés a balközépen.) vagy választjuk az áldozatokat, de kifizetődő áldozatokat, vagy pedig feledésbe megy és elpusztul a keresztény politika kikezdéseinek eddigi minden eredménye is. (Ügy van! a balkozépen.) En hiszem azt, hogy ezekben a történelmi napokban a magyar felelős tényezők a parlamentben és a parlamenten kívül egyaránt ráébrednek arra, hogy a keresztény világnézet totalitásának ideje elérkezett és ha ráébrednek e felelősségre, én hiszem azt, hogy ez a felelősség minden parlamenti és parlamenten kívüli tényezőt szorítani fog arra, hogy né féljen az áldozatoktól, ne féljen a kemény lépések felelősségétől. Ha ezt megtesszük valamennyien, akkcr a keresztény Magyarország, a magyar kereszténység és a keresztény magyarság nemcsak kiáll minden veszedelmet, hanem megerősödve, megacélosodva, megnagyobbodva kerül ki abból az európai viharból, amelyben vagyunk. (Helyeslés és taps a btilközépen, a bal- és szélsőbaloldalon,) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Bencs Zoltán! Elnök: Bencs Zoltán képviselő urat illeti a szó, Benes Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha a vita eddigi folyását végigtekintem, — méltóztassék ezt nekem megengedni, hiszen nyolcadik vagy kilencedik szónok vagyok a sorban — akkor bizonyos ijedelem fog el, mert hiszen azok, akik a javaslat ellen iratkoztak fel és részben akik mellette is szóltak, annyi mindenről beszéltek, ami a javaslatban nincs benne és olyan keveset arról, ami a javaslatban tényleg benne van, hogy végeredményben az a meggyőződés kerekedhetett fel valakiben, aki csak magát a javaslatot ismeri és azzal foglalkozott, hogy nem érdemes csinálni semmit, olyan kevés az, amit itt a javaslatban nyújtani tudunk, — mondották — hogy végeredményben talán ezt sem kellene megcsinálni. Mélyen t. Képviselőház! Amikor szociálpolitikáról beszélünk, előttem mindig megjelenik egy másik nagy kérdés, megjelenik a szociálpolitikus és a szociálpolitikus felelőssége. Rendesen az szokott történni, hogy a szociálpolitika nevében megjelenik a követelés, követelés és újabb követelés. Nem gondoltatik meg, hogy 52*