Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-122

Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1940 június 25-én, kedden. 3 37 Itt azután fel kell említenem, inkább csak a politikai felelősség szempontjából, azt, hogy a történtek hatása alatt az állami hozzájárulásokat és azoknak garantálását bizonyos szkepszissel kell fogadnunk. Az 1927 :XXI. tcben és az 1928 :XL. tc,-ben foglalt kötelezettségek ellenére az állam egyáltalában nem teljesíti azt az ipari «munkásság felé vállalt és törvénybe foglalt ígéretét, hegy a társadalombiztosítási intézményeket fix Összegű segélyben fogja részesíteni. Lehet, hogy ennél a mezőgazdasági, vagy túlnyomólag és elsősorban a [mezőgazdasági népesség számára szánt javaslatnál, ennél az alapnál az állam szigorú bh és szótartóbb lesz, annál is inkább, mert hiszen ezzel a nagybirtok kötelezettségeinek egy részét vállalja magára és a nagybirtok felé egyre elviselhetetlenebbé erősödő nyomásnak akar más medret vájni. En azonban azt hiszem, hogy a jelen javaslatban adott garanciának komolyságát nagyban alátámosztaná az, ha az állam ennek a régebbi, törvényben lefektetett ígéreteknek (Kabók Lajos: Kötelezettségének!) teljesítésére gondolna. (Mozgás a baloldalon.) T. Képviselőház! Tisztázandó kérdés az is, hogy kinek ad a javaslat. Ezt megint csak nem lehet megállapítani a javasliatbóL csupán az bizonyos, hogy nem osztálynak, nem rétegnek, nem kategóriának, hanem egyesekneik ad. Hivatkoznak itt a francia családvédelmi intézkedésekre' de az a Code de la famille részletesen felsorolj a a családvédelmi intézményeket, felsorolja azokat a megállapítható és nem egyesek tetszésétől függő körülményeket és tényeket, amelyekre az igényjogosultság alapoztatik. ott homályos »érdemesség« helyett — amelynek nem tudjuk, hogy ki állapítja meíg a kritériumait és nem tudjuk, hogy milyen szempontok alapján mérlegelik azokat — konkrétumokat szögeznek le, mert az »érdemesség« azt jelenti, hogy csak egyeseknek adunk, ami továbbmenőleg azt jeleníti, hogy még tökéletes sebbé , teszik azt a függőséget, amely a falu népe és a falu nénét adminisztráló középosztály között fennáll. Ez megint azt Jelenti, hogy a falu népében elhalványítják azt a gondolatot, hogy amihez^ 'őt a törvény hozzájuttatja, az az ő jogos része az ország javaiból és mlegerősítik az adminisztráló középosztályban azt a meggyőződést, hogy amit a népnek adnak, az a középosztály kegye, vagy hoffv szebben mondjuk, a középosztálv szociáilis megértésének függvénye. (Vitéz Lipcsey Márton: Ezen már túlvagyunk!) Nem vagyunk túl, miért éppe.n a kormánypárt vezérszó-noka mondotta tegnap, hogy a középosztálynak M kflil emelkednie saját kasztjának kereteiből. (Mosdás. ) Az ilyen, felhatalmazás segítségével tehát még mélyebbre ássák a szakadékot a két osztály között, valósággal szemléltető ^ oktatást adnak az osztályok közötti különbsée-ről és ennek össszes kihatásairól. (Zaj a közéven.) De, t. Képviselőház, rá kell mutatni arra is. hogy ilyen juttatás, az egyeseknek és kiválasztottaknak való juttatás a zárt közösségben élő • falut önmagáiban is mleebontja és ellenséges érzésre hajlamossá, gyűlölködővé fogja tenni. A nagyváros nehezen bírja el. hogy vannak egyesek, akik külön kegyként jutnak ahhoz

t a pénzhez, amivel gazdasági exisztenciát alapíthatnak, de _ a nagyvárosban az emberek nem élnek annyira egymás közelségében és így ezt könnyebben elviselhetik. A faluban, ahol az emberek egészen szorosan együtt élnek, ez a kivételezés nem fogja azt jelenteni, hogy a falu békéje^ fennmarad. (Wirth Károly: Alázatosan kérvényezőkre bontják a nemzetet!) T, Képviselőház! Az utolsó kérdés azután az, hogy hogyan adja a javaslat azt. amit a mezőgazdasági munkásságnak a családvédő és népvédő alapból adni akar. Ez a kérdés kettős értelmű. Az egyik arra vonatkozik, hogy a közigazgatáson keresztül jut el a segítség egyesekhez, a másik arra. hogy átmeneti formában, köíc8Önképpe«n kapják ezt meg, arról azonban egy szót sem szól az indokolás sem. hogy mi le'sz ennek a juttatásnak az útja. Vármegyei szervezet, avagy központi szervezet lesz-e erre a célra? Ha vármegyei szervezet lesz, akkor azok a régi bajok, amelyeket joggal és indokoltsággal felhánytorgatnak a vármegyével szemben, csak megsűrűsödnak. Ha központi szervezet lesz, akkor ez az ellentétek alapján a versengés és féltékenykedés útját fogja megnyitni. Arról sem beszélnek, hogy hogyan kell a kölcsönt visszafizetni. A képviselőház egyáltalán nem karo felvilágosítást arról sem, hogy hogyan, mennyit és mit akarnak adni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem kell a kénviselőknek kíváncsiaknak lenni!) Az egész kölcsönelmélettel tulajdonképpen érdemes volna szembeszállni önmaga, a kölcsönelmélet lényege miatt és azok miatt a tapasztalatok miatt, amelyekét az utóbbi két évtizedben a különféle osztályoknak, testületeknek és egyeseknek juttatott, kölcsönök sorsa körül tapasztaltunk. De az egész kölcsönelmélet, amelynek őse — mint az indokolás maga is elismeri — a szükségmunka, de amelynek a legrégibb ' felmenője kétségkívül a robot, e kölcsöelmélettel való szembeszegülés nem vezetne célhoz, hiszen ebben a kérdésben a gyakorlati megfontolást a világnézeti felfogás alaposan ellensúlyozza. De még ha ezeken a kérdéseken túl a javaslattal kapcsolatban föltett kérdésekre a legmesszebbmenőleg megnyugtató választ tudtam volna kapni, akkor is azt kellett volna ?nondanom, hogy a szociális kérdéseknek egész tömkelege, az egész szociális kérdéskomplexus az állam és a hatalmasok mai magatartása korában megoldható nem lesz. Beszédem elején hivatkoztam arra, hogy a liberális állam és a szociális állam között csak mennyiségi és nem minőségi különbség van. Ezt a megállapítást indokolja mindenekelőtt az, hogy a szociális állam sem jutott el a fölismerésnek arra a fokára, nem jutott el addig a belátásig, hogy az egyetlen igazi és egyetlen hatásos szociálpolitika az. amely a jó gazdaságpolitikára épül fel. Mert hiába látja el a zöldkeresztes akció tejjel és cukorral az iskolásgyermeket, ha abban a pillanatban, amint kilép az iskolából, gazdasági körülményei megtagadják r tőle a további helyes, értelmes és erőt adó táplálékot. Hiába a kölcsön a sokgyermekes családok részére, ha ugyanakkor nincs megfelelő lehetőség arra, hogy ha a gyermek felnövekszik, tisztességes keresetű családalapító legyen- Hiába kényszeríti a jogszabály és hiába csábítja a kedvezés a sok gyermeket, ha nem teczik szaJbaddá a gazdasági utat, amelyen át a fiatalok a családalapításhoz és ezen keresztül fokozatosan a sok gyermekhez eljuthatnak. A gyermektelen vagy az egygyermekes családnak nem jár támogatás, de ha nem jár, hogyan jusson abba a helyzetbe, hogy első. máodik vagy a többi gyermeke megszülessék 1 Érdekes és fel kell említeni azt. hogy a fővárosnak most épülő kislakásaival kapcsolatban például az a szabály, hogy csak sokgyermekes családnak adhatók bérbe. Azalatt