Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-120

296 Az országgyűlés képviselőházánál város Nagykőrös (Ügy vem! Ügy van a szélsőbaloldalon) és az előtt a több mint 1000 hősi halott előtt csak percekre vagy másodpercekre megszabott ideig lehessen megállani és csak percek alatt lehessen fejethajtva tisztességet tenni annak az ezer halottunknak véráldozata és emlékezete előtt. Itt nem politikáról, nem pártkérdésről van szó. Igazán elérkezett az ntolsó ideje annak, hogy a szociális, társadalmi és politikai kérdéseken széthullott magyarságot a nagy nemzeti céloknak, a nagy magyar sorskérdéseknek 'meglátásában és szolgálásában eggyé fogjuk. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor minden becsületes magyar ember találkozik ebben a kérdésben, akkor Gergely-Grigorescu rendőrfőtanácsos úr kifogásolja az egész ünnepély megrendezését, (Zaj a szélsőbaloldalon.) elutasít engem, a nagykőrösi református papot, ennek az egész emlékezésnek szónokát, mint aki szerinte, alkalmatlan és méltatlan vaeryok annak a fájdalomnak és reménységnek a (kifejezésére, amelyet híveim közül 900 és nagykőrösi testvéreim közül 1000 halottra való emlékezés jelent annál a hősi emlékműnél. Nemcsak magáimmal szemben érzem a súlyos megbántást és sértést, hanem ezzel az áldozattal és az egész színmagyar Nagykőrös közönségével szemben is. Arra kérem a 'belügyminiszter urat, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. (Matolcsy Mátyás: Elégtételt!) Nem politikai gyűlésről van szó! Azt sem engedi nekem a nagykőrösi rendőrkapitány. Még választmányi gyűlést sem engedi, még pártértekezletet sem enged a nagykőrösi rendőrkapitány úr! (Meskó Zoltán: Miért?) De, hogy mi ki legyünk zárva a nemzeti élet közösségéből, hogy én, aki mint nagykőrösi lelkipásztor, közel 3000 diáknak vagyok a felügyelője, a vezetője, az iskoláknak vagyok vezetője és felügyelője, aki több mint ezer középiskolásnak a nemzeti neveléséért viselem a felelősséget, Gergely-Grigorescu rendőrflőtanácsos szemében alkalmatlan legyek a nemzeti érzésnek és a magyar állásfoglalásnak kifejezésére, ez ellen itt, a nemzet nyilvánossága előtt tiltakozom! (Matolesy Mátyás: Nem elég tiltakozni. Elégtételt! — Ügy van! a szeisőbaloldalon.) Elérkezett az az idő, amikor kívánni fogjuk majd erről a helyről, hogy az idegen népcsoportokból magyarrá asszimilált, de nem magyarul érző (Meskó Zoltán: Úgy van!) és a magyar törekvések helyett hivatalos helyen idegen célokat szolgálók ellen indítsák .meg a legsürgősebb vizsgálatot. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Bodor Márton: Most, is!) Az én elégtételem nem az lesz, ha a belügyminiszter úr elcsapatja ezt a rendőrfőnököt. Ha jó rendőr, maradjon meg, de kérek olyan intézkedést, hogy a nemzeti ünnepélyeinket ne gyalázhassa meg és ne alázhassa meg senki sem és amikor én odaállok magyar véreim nevében és egy nemzeti ünnep megtartására engedélyt kérek, akkor ne tegyen szájkosarat a számra egy olyan tisztviselő, aki talán nem a magyar érdekeket és a belső békét félti, hanem, minthogy ő is idegen származású, félti azt a Romániát, amely ellen a hangulat és a nemzeti lélek lelkiismeretének megmozdulása mindenütt nyilvánvaló. T. Ház! Ebben az ügyben is elégtételt és intézkedést kérek a belügyminiszter úrtól. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a bélügymimiszter úrnak. 120. ülése 19W június 19-én, szerdán. Következik Matolcsy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem felolvasni a szöveget. Boczonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz a megfelelő búza-, rozs- és sertéshúsárak megállapítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy általánosságban a mezőgazdasági termelési költségek emelkedése folytán az agrár árszínvonal emelése elkerülhetetlen? A búza termelési költsége egyrészt a munkabérek, másrészt az üzemanyagok áremelkedése következtében az előző évhez képest megnőtt, ugyanakkor a gyengének ígérkező holdankinti átlagtermés mellett, a búzatermelés a jelenleg és már néhány év óta érvényben levő 20 pengős minimális ár mellett előreláthatólag deficites lesz. Hasonlóak a viszonyok a rozstermelés terén is. A mezőgazdaság másik nagyfontosságú ágában, az állattenyésztés terén is nagy nehézségek mutatkoznak, mert például a tengeri erőteljes áremelkedése következtében a hízott sertés árának feltétlenül emelkednie kell, hogy» az amúgyis nehéz helyzetbe jutott sertéshízlalás jövedelmezőségét biztosíthassák. Leihetetlen helyzet állott elő például, hogy egy konkrét esetet említsek, Nagykátán, ahol a húsiparosok sztrájklba léptek és sertést egyáltalában nem vágnak, mert az árkormányMztossághoz hivatalos úton felterjesztett jelentésükben arról számolnak be, hogy az 1939. augusztus 27-iki szinten rögzített húsárak mellett — mely árakat a tél folyamán 24 fillérrel emelhettek — a vágás veszteség nélkül nem folytatható, mert a tavalyi húsárak idején a sertés élősúlykilogrammonkinti ára 1.00— 1.05 pengő volt, ma pedig 1.30—-1.40 pengőnél a gazdák nem adhatják a házotí sertést a magas tengeri árak miatt. 9. Hajlandó-e a miniszter úr az agrár árszínvonal átvizsgálásával azt a megváltozott viszonyokhoz igazítani, hogy ezáltal az agrár termelés jövedelmezősége és ennek következtében az agrár termelés folytonossága biztosíttathassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó Matolcsy Mátyás: T. Ház! Mai interpellációmban egy olyan szigorúan tárgyi kérdést kívánok az ország színe elé hozni, amely megítélésem szerint rendkívüli fontosságú, mert a magyar nemzet kenyeréről van szó. Néhány hét múlva megcsendülnek a kaszák, az aratás megkezdődik és itt állunk a magyar föld legdrágább t termésének, a búzának értékesítése és árkérdésének teljes rendezetlensége közepette. Az a meggyőződésem, hogy a magyar gazdaságpolitikának, az agrártermelés irányításának következménye az, hogy Magyarországon annyi szerencsétlen és súlyos haj ütötte fel a fejét, mint amennyi az elmúlt évben felütötte. Részletesen kifejtettem itt a cukorjegy; problémát, az egész zsírkévdést, mindazt, ami nemzeti termelésünknek és az egész magyar nemzet kenyerének, életfenntartásának alapját adja. Ma utalnom kell arra, hogy mi a helyzet agrártermelésünk egyik legfontosabb része, a búzatermelés tekintetében. Igaz. hogy ez nagyon nagy részben, legfőként a nagybirtok termelési átra, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy számtalan, sokézer és százezier kisgazdának, egészséges kisüzemnek rentabilitását, termelési realitását jelenti az hogy milyen búza-