Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-120

294 Az országgyűlés képviselőházának illetőleg a negyedik hónapja mélységes hallgatás a válasz. Azt még megértem, hogy tárgyi kérdésekben a miniszter urak nem tudnak azonnal válaszolni, hiszen valószínű, sőt legtöbbször az a helyzet, hogy az adatoknak utána kell nézni, az alsófokú Ihatóságokkal le kell nyomoztatni, ellenőriztetni kell az itt felhozott adatokat, ami időt vesz igényibe, tehát esetleg nem lehet válaszolni egy Ihét murva, vagy két hét múlva sem. Arra az interpellációmra azonban, amelyet például a nyúlkárok tárgyálban mondottam el, ,a meginterpellált miniszter urak közül mostanáig is mindössze a földinívelésügyi miniszter úr adott egy lírai hangú választ. Én sajnáltam az elpusztult, többszázezer gyümölcsfát és kérdés tárgyává tettem azt az óriási anyagi kárt és hozamkiesést, amely az alföldi gazdákat, elsősorban a homoki gyümölcstermelő és szőllősgazdákat érte a rendkívüli téli vadkárral kapcsolatban, a földmívelésügyi miniszter úr pedig könnyeket hullajtott a megfagyott nyulak felett. (Mozgás a középen.) Az ő jóindulatát mi elismerjük és honoráljuk. JÖ például egyik hozzá levélben intézett kérésemre alig egy (hét vagy másfél hét leforgása után 500 gyümölcsfát utalt ki rövid úton. Ezt nagyon kevésnek tartom az elpusztult többször tízezer gyümölcsfa pótlására, a szegény emberek elpusztított gyümölcsöseit ezzel nem is lehet visszaállítani, azonban kétségtelen dolog, hogy a miniszter úr férfiasságát, magyar emberhez, magyar úriemberhez és magyar politikushoz igazán méltó kiállását és gesztusát a magam részéről itt is köszönettel kell fogadnom: töbib nem áll módjában, de mégis azonnal megmutatja a jóindulatát. Ellenben ugyanennek a nyú'lkárról szóló interpellációmnak volt egy másik vonatkozása is, mert azt kívántam, hogy az igazságügyminiszter úr azonnal intézkedjék, hogy különbséget tegyenek a notórius vadorzók és a kénytelenségből, gazdasági szükségességből botot ragadó, gyümölcsöseiket vedlő és a nyulat kényszerből elütő vagy elkergető gazdák között. Bedig százszámra idézik 'be a rendőrkapitányságok és ítélik el igen súlyos pénzösszegekre éppen ezeket a súlyos károkat szenvedett, gazdákat. Nem notórius vadorzókról van szó,, hiszen azokat úgy ismerik a csendőrségen és. a rendőrségen, ez egészen más lapra tartozik. (Palló Imre: Önvédelem!) Amikor a szükségszerűen és kényszerű önvédelemből botokkal kellett megvédelmezni a fiatal gyümölcsösöket, ugyanezek a gazdák voltak azok. akik az első csendőrjárőrnek rögtön megmondották: kivertük a nyulat, leütöttük a nyulat, kutyával kergettettük ki a nyulat: most pedig 90— 120—150 pengős büntetéseket szabtak ki fejenként ezekre az emberekre. Mérhetetlen elkeseredést okozott, hogy például Nagykőrösön, ahol a sajtó híradása szerint az egész vadexport az elmúlt esztendőben alig haladta ímeg a két-háromezer pengőt, ennek az összegnek majdnem háromszorosát vetették ki büntetésül a kártszenvedett kisgazdákra. (Mozgás a Szélsőbaloldalon.) Kértem a miniszter úrtól intézkedést, hogy bölcsen disztingválva a notórius vadorzók és ezek között a, megszorult gazdák között, azonnal intézkedjék. Intézkedés nem történt és súlyos sérelmek történtek. De azt mondom, hogy ha néhány ezer kisparaszt ügye nem is érdekli az illetékes miniszter urakat, akkor talán ott és akkor, amikor politikai pártok állanak egymással szem120. ülése 19UO június 19-én, szerdán. (ben és, a politikai becsületnek, a politikai tisztességnek a kérdését vetettem fel egy másik interpellációmban, ahol egy egész választókerület közönsége előtt a többségi párt tagjai, vagy ha ezekre rábizonyítani nem tudjuk is, de a velük és a társaságukban az agitációban résztvevő MÉP-titkárok hazaárulással , és idegen pénzeknek választási célokra való fölhasználásával a nyilvánosság előtt megvádoltak bennünket és amikor magyarázatért és elégtételért idejöttem a Ház elé: (Palló Imre: Ma sincs még!) és kértem a miniszterelnök urat (Zaj a szélsőbaloldalon) arra, hogy ha akár Matolcsy Mátyás ellen, akár pedig azok ellen a fiatal politikusok ellen, akik hozzátartozunk Matolcsy Mátyás táborához, egyetlen adata van, vigyen a bíróság elé bennünket, de azt, hogy pártpénzzel, fizetett névtelen senkik, felelőtlen párttitkárocskák hazaárulással vádoljanak bennünket, akik becsületes, hazát és fajtát szerető magyarok vagyunk, tűrhetetlennek tartjuk. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Tessék meneszteni ezeket az atyafiakat!) Becsületügyben szólaltunk fel, igen t. Ház és a miniszterelnök úr nem vállalta érte a felelősséget, nem vállalta érte a pártvezetőség, nem vállalta a többségi párt. T. Ház! A túlsó padokban előkelő volt katonatisztek is ülnek. Ezeknek az uraknak is, de mindenkinek lelkiismeretéhez ssólok. amikor azt mondom, hogy kétféle becsület nincs. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalön.) Nem lehet hogy odakint a folyóson barátságosan üdvözöljük egymást és leüljünk a plüss pamlagokra egymás mellé, ugyanakkor pedig politikai szempontból Koriolánoknak és hazaárulóknak tartsanak az urak bennünket vagy olyan párttitkárokat fizessenek... Elnök: A képviselő úr azt állítja, hogy párttitkárok megrágalmazták önöket. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igen!) viszont itt úgy állítja be a kérdést, mintha a túloldalon ülő képviselő urak rágalmaznák a baloldalon ülő képviselő urakat. Ezt a hamis beállítást nem engedhetem meg és figyelmeztetem a képviselő urat arra is, hogy, akit megrágalmaznak, az mindig a magyar bírósághoz fordulhat a rágalmazás megtorlásáért. (Mozgás a, szélsőbaloldalön. — Rupert Rezső: Ez így van! Kár is, hogy nem fordultak oda!) Paczolay György: Ezt a kérdést idehoztuk a Ház elé. Megmondottuk a nevét annak a párttitkárnak <Matolcsy Mátyás: Es a főispán úrnak!) és azt kérjük a miniszterelnök úrtól, hogy a rágalmazásnak egyetlen elintézési módját alkalmazza, ez a mód pedig az, hogy azonnal menesszék azt a párttitkárt vagy bennünket állítsanak bíróság elé. Azóta ez a párttitkár ugyanazzal a néhány száz pengős fizetéssel Pest megyéúek egyéb kerületeit is éppen úgy végigjárja és a leggaládabb módon izgat. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha valaki bűncselekményt követ el a képviselő úr rovására, (Matolcsy Mátyás: Ez politikai ügy!) ez elten mindig megvan a helye az eljárásnak a magyar bíróság előtt. (Rupert Rezső: Rosszul tették, hogy nem jelentették fel eddig is! — Matolcsy Mátyás: Politikai ügy!) Paczolay György: T. Ház! Tisztára politikai, ügynek tartom az egész kérdést. Ezeket a kérdéseket olyan formában, ahogyan mi megkívántuk az elégtételadást a miniszterelnök úrtól és a többségi párttól, a bíróság előtt elintézni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,)